Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-465
#65. országos Més ícbrti ár 26-án, estitfirtfikön. 1891. 327 Kérem tehát az igazságttgyminister urat: méltóztassék arra nézve, vájjon vegyes, közös, összetett, vagy miféle más ezímer lesz használva, még némi felvilágosítást adni, miután ennek megvan a maga hordereje. Ha arra a czímerre tekintünk. (Az ülésterem elnöki emelvénye feletti czímerre mutat.) Magyarország czímerére, a mint ott van, azt mondhatjuk, hogy ez is összetett ezímer; azonban mégis más ez a ezímer, mintha például az 8 Felsége uralkodása alatt álló országoknak, melyek azonban nem tartoznak a magyar korona alá, az osztrák örökös tartományoknak, mint régebben nevezték, czímereiből, ezeket egymás mellé állítva, mindezekből külön, vagy egy közös paizsot állítunk össze. Mert ott van például a porosz állam czíuiere: »dasgrosse Staatswappen«, a melynek harminczkét mezeje van és a melyben minden egyes államnak czímere, valamint ;i régi Hohenzollern-czímer is egy paizson egyesítve vau. Efféle ezímert contemplál az igazságtigyminister úr; vagy pedig két külön paizson egymás mellé helyezett ezímert? Vagy olyat, a hol ott lesz a kétfejű sas s arra, mint kisebb paizs, a magyar ezímer lenne alkalmazva'? Óhajtanék ez egész kérdés iránt tisztába jönni; s addig függőben tartom véleményemet, a mig a t. minister úr nyilatkozata után e kérdéssel tisztába nem jövök. Mindezeket minden animositas nélkül — a minister úr példáját követve — lehetők"; bűvösen igyekeztem felfogni és előadni. (Helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Remélem, hogy a t. igazságügy minister űr ezen tiszteletteljes kérdésemre legalább némi választ fog adni. Ha esetleg azon választ adná, hogy most bővebb felvilágosítást nem adhat: én ebből azt a következtetést vonnám le, hogy mivel ma még ezen kérdés nincsen megoldva, azt törvény által szabályozni, vagy e tekintetben törvényhozási intézkedést tenni nem lehet; és ezen egész ügyet mindaddig, míg ezen kérdés eldől, függőben kell tartani, vagyis a törvényjavaslat további tárgyalását felfüggeszteni. (He lyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És én erre nézve fenn is tartom magamnak, hogy indítványt nyújtsak be; a mi a törvényjavaslat harmadszori felolvasása előtt mindig megtörténhetik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek röviden megjegyzéseim a t. igazságügy minister úrnak iménti felszólalására. T. ház! A consuli bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál Magyarországnak Ausztriához való közjogi viszonya egész nagyságában felvettetett és tárgyaltatott, még pedig nemcsak az általános vitában, hanem ezen szakasznál is. Történt ez azért, mert a ezímer- és. czím-kérdés ma eléggé szoros kapcsolatban van azzal a viszonynyal. Ha ezen czím-kérdés történetére visszatekintünk, látjuk, hogy mily óriási bonyodalmak forrásává vált az. Mióta Magyarországnak oly fejedeleme van, a ki egyúttal más országoknak is uralkodója, azt a szokást követtük és követjük, hogy Magyarországban is az uralkodó czímezésénél nemcsak azon megjelölések használtatnak, a melyek az uralkodót, mint magyar királyt illetik meg; hanem használtattak mindenkor, hí nem is öszszeségükben, legalább mindazon országok ezíraei, melyek ő Felsége a magyar király uralkodása alatt állottak, habár a magyar királysághoz nem tartoztak, Tudjuk, hogy azon magyar királyok, kik választott római császárok és királyok voltak, mindenkor császároknak czímeztettek. Ezen gyakorlat a magyar közjogra nézve semmi veszélyt nem rejthetett magában; mert Magyarország az úgynevezett római szent birodalommal semmiféle szorosabb összeköttetésben nem volt; már csak azért sem, mert a római szent birodalom választási monarchia volt még akkor is. midőn Magyarország mái- örökös monarchia volt és így egyáltalán nem kellett attól félni hogy az valami szorosabb kapcsolat forrásává válhat, ha a magyar királyt mindenkor az őt megillető és a nemzetközi szokásoknál fogva bizonyos kiválósággal bíró római császári czímmel is megtiszteljük : a mit mi teljes loyalitással mindig mégis adtunk, mint azt törvénykönyveink bizonyítják. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És azt hiszem, hogy nem egyéb, mint ezen — ha sza bad magamat így kifejeznem — udvariassági tekintet vezetett arra bennünket, hogy azt a szokást követtük; és csupán újabb időben kezd a közbeszédben az a — szerintem — helyesebb szokás meggyökerezni és én örvendek ennek, hogy magunk között mindig csak magyar királyról beszélünk. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tudjuk, t. ház, hogy Ferencz császár, midőn már a római szent birodalom bómladozott s a midőn í. Napóleon a francziák császára czítnét felvette, jónak látta az osztrák császári ezímet felvenni és ez egy 1804. évi — ha nem csalódom — augusztus 11-ikén közzétett rendeletében világosan meg van mondva, hogy ebből az ő Felsége Ferencz császár és király uralma alatt álló országok függetlenségére semmiféle hátrány nem származhatik. De van mégis e rendeletnek egy passnsa, mely némileg homályos. Először elő van itt adva, hogy ő Felsége Ferencz császár és magyar király az uralma alatt álló országok díszét és dicsőségét és a nemzetközi érintkezésben való jelentőségét szívén hordozva, jónak látta, hogy a német császári czím mellé — mert akkor még e czímről nem mondott le —
