Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-465
324 * e5 < orm&gos ttlés február 2«-án, egttt8rt8k»n. 18M. inkább kötelességünk, legalább szerény felfogásom szerint nekünk, mint kis nemzetnek, kiváló figyelemmel lennünk állami jelvényeinkre, mert a mi államunk souverainitását külföldön nemcsak hogy az államok nagy többsége kétségbe vonja, de nem is ismeri; és ennek okai épen az úgynevezett közös, a gyakorlati életben pedig voltaképen osztrák hatóságok, a melyek a monarchiát odakünn képviselik s a melyek *emmi külső jelét nem adják annak, hogy ott egyúttal Magyarországmik is lennének hívatott képviselői. Sehol magyar lobogót, magyar czímert s magyar színeket nem alkalmaznak. Ez a kérdés azonban — nagyon jól tudom — a maga általánosságában nem kizárólag ezen, a eonsuli bíráskodást tárgyazó törvényjavaslat keretébe tartozik; egy része azonban nagyon is ide tartozik: a mennyiben az eddig csak törvénytelen, absolutistieus rendelet alapján fennálló gyakorlatot szándékozik e törvényjavaslat törvényes gyakorlattá átidomítani; és így ezen, a eonsuli bíróságok által használt jogtalan czímer használatát legalább egy időre, 10 évre — de az is sok — jogosítottá kívánja tenni; és így megint elodázni kívánja azon, a külföldön már nagyon szükségessé vált körülményt, hogy a magyar állam jelvényei a közös hatóságoknál láthatók legyenek. Az igen t. minister úr tegnap Kaas Ivor t. képviselőtársamnak ebbeli kérdésére nyilatkozni méltóztatott. Szó szerint akarom olvasni a t. minister úr nyilatkozptát, vagy annak legalább e tárgyra vonatkozó két passusát s ezért a gyorsírói jegyzeteket vettem magamhoz, nehogy ellenem is azt a kedves »hamis« szót használja, melyet a múltkor nagy polemicus beszédében gr. Apponyi Albert képviselőtársam állítására harmincz és egynehányszor használt, a helyett, hogy a »téves«, vagy »nem egészen correct« kifejezéseket használta volna, midőn a minister úr nagyon »hamis«-kodó kedvében volt. Tehát mondom, nem tudom, hogy e párt tagjait is méltóztatik-e majd válaszra méltatni és nemcsak a nagyobbakat, az Achilleseket; de akárhogy legyen is, én elmondom nézetemet, nehogy az én beleegyezésemmel és szavazatommal legyen az idegen czímernek a használata még tíz évre szentesítve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső minister úr a gyorsírói jegyzetek szerint Kaas Ivor t. képyiselő úrnak az államezfmer használatára vonatkozó kérdésére a, következőkép válaszolt: »Igen egyszerűen felelhetek a t. képviselő úrnak. A mennyiben nem a bíráskodásnál alkalmazandó czímer az, a mi a képviselő úr felszólalása, szerint megoldandó, hanem a monarchia közös közegei által végzendő mindennemű functionál alkalmazandó czímer: ezért megvallom, hogy nem tartom a consularis bíráskodás integrális részének a czímerkérdesnek megoldását*. Azután egy közbeszólás történt és a minister úr igy folytatta: >>Ennélfogva. t. ház, a közös közegek által használandó czímernek kérdése, mely kétségkívül nincs még elintézve, nem ezen szakasz ötletéből oldandó meg, hanem tekintettel minden fajára a közös közegeknek. En tehát e kérdést a eonsuli bíráskodással ös-zekötni nem akarom«. A minister úr azt mondja, hogy itt nemcsak a eonsuli bíráskodásnál, hanem a közöstigyeknél használandó czímerről van szó. Én nem ezen felfogásban vagyok, mert ezen törvényjavaslatnál csak az előbbiről van szó. Tudom, hogy nincs megoldva a nagykövetségek és ronsulatusok minden működésénél használandó czímer és színek kérdése; nem is óhajtom, hogy az oly értelemben oldassék meg, a mint azt némelyek a közösügyek meghosszabbított lejtőjére lépve, elfogadnák — mert akárhogyan tagadták is, a tegnap általánosságban megszavazott törvényjavaslat a közösügyek megnyújtása —hogy tudniillik közös monarchieus czímer állapíttassák meg. Én felteszem a t, ház többségéről, hogy ezt nem kívánja; noha kétségtelen, hogy a minister úr erős pressioja mellett a többség, mely tegnap leszavazta a magyar állami nyelvet, ezt is megszavazná. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azonban nem is erről van ezúttal szó, hanem arról, hogy a eonsuli bíróságok, a melyek eddig nem alkotmányos alapon léteztek, alkotmányos alapra fektettessenek; és az ő nem alkotmányos úton használt jogszerűtlen czímerük mi módon használtassák functioik közepette : szóval, hogy a bíráskodásnál, valamint más alkalmakkor, minő czímert, minő színeket használjanak. A t. minister úr azt mondotta, hogy a konstantinápolyi felebbviteli bíróság nem közös, hanem vegyes bíróság, melynek magyar tagjait a külügyministerrel egyetértve a magyar igazságügy minister terjeszti fel kinevezésre. Ha tehát ilyen felebbviteli bíróság két magyar honos ügyében hoz ítéletet, nem használhatja az osztrák czímert és a fekete-sárga színeket, hanem csak a magyar állam jelvényét és színeit. Azt hiszem, ehhez kétség nem fér. Ha már most nem mind a két fél magyar, hauem például az alperes magyar és annak adatik ki a vegyes bíróság ítélete: azt gondolom, hogy az ítéleten szintén nem lehet egyéb, mint a magyar állam czímere. Ha pedig a felperes franczia, vagy olasz és az alperes magyar, a franczia vagy olasz felperesnek tökéletesen mindegy, hogy a kétfejű sas van-e a vegyes bíróság ítéletén, vagy a magyar czímer, mert neki egyik sem czímere; a magyar honosnak pedig nem mindegy, mert az magyar honos
