Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-465

46& országos ülés február 26-Sn, estitftrtSkftn. 1891. 323 hetven ki azonnal az erre vonatkozó pontokat: ígértem a t. háznak, hogy állításomat be is fogom bizonyítani. Kötelességemnek tartom, hogy neesak ígérjem, hogy majd máskor, később fogok nyilatkozni, hanem ha ígéretet teszek a t. háznak, ezen igéretemet be is váltsam: (He­lyeslés bal felöl) s ennek következtében van sze­rencsém Wheaton Nemzetközi szerződések com­mentárjü« ezímíí munkájálól, melyet William Beach Lawrence látott el magyarázatokkal, egy passust felolvasni. E mű IV. kötetének 133. lapján a következők állanak: »3-szor. A franczia és más nemzetbeliek közötti perekben a külön consuli bíróságokat vegyes bíráskodó bizottságokkal cserélték fel. Ezen elintézést eleinte Ausztria, Nagy-Brittania, Francziaország és Oroszország követségei alkal­mazták; később hallgatólag a többi követségek is hozzájárultak. Ezen bizottságok, alapúi vévén a római jog azonfőelvét: »aetor sequitur fórum rei« három tagból állítattak össze: egyet belőlük kiküldött a felperes, a más kettőt az alperes követsége, a kik szavazattöbbséggel határoznak.« Tehát, t. ház, az európai nagyhatalmak és később a többi hatalmak is, a franczia alatt­valókkal szemben való polgári peres ügyekben elfogadták azon elvet: »actor sequitur fórum rei«. És így a midőn ezt állítottam, teljesen jogosultan a valóságnak megfelelőleg jártam el. De ezen csekély idézet még többet is bi­zonyít: bizonyítja azt, hogy a vegyes bíróság összeállításáról elmondott nézeten correct, bár­mily furcsa felfogásnak jellemezte is azt az igazságügyminister úr. Míg az ő furcsa felfogása a vegyes bíróságokról még ezután kell, hogy törvénybe iktattassák : az, a mit én hangoztattam, már évtizedek óta cl van fogadva és a keleten, a Levantén, különösen Konstantinápolyban al­kalmazásban van. (Helyeslés hal felöl. Felkiáltások jobbról: Nincs!) Ezekután, t. ház, nekem semmi további megjegyzésem nincs, miután önmagam és az igazság iránti kötelességemet teljesítettem. (He­lyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Következik a napirend, a consuli bíráskodás szabályozásáról szóló törvény­javaslat részletes tárgyalásának folytatása, je­lesen pedig a 9-ik szakasz feletti tanácskozás. Ki következik? Madarász József jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! (Felkiáltások a szSsőlálon: Hol a minister?) Megvallom, óhajta­nám, hogy az igen t. igazságügyi minister úr jelenlétével megtisztelné a házat, illetőleg az ő tárczájának keretét illető vitát és ne tanúsítana ilj en souverain megvetést a képviselők iránt, üljenek bár ezen az oldalon. (Helyeslés a s/sélsó­bdon.) Elnök: Ne méltóztassék itt mindjárt sou­verain megvetésről beszélni; Thaly Kálmán: Rászolgált! Elnök: mert a minister úr nemcsak a házban van elfoglalva, neki előbb el kell végezni egyéb hivatalos teendőit, melyek különben egész napi munkáját képezik. Méltóztassék ezt figyelembe venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán : Ha szükséges, akkor üres padok előtt is declamáíok; én csak óhajtásomat fejeztem ki, a mennyiben mégis a parlamenti szokással (Felkiáltások bal felől; Elemmel!) — nem akarok egyéb kifejezést használni — összefüggés­ben lenne, hogy a minister úr jelen volna, kivált a részletes tárgyalásnál, mikor olyan momentumok fordulhatnak elő, hogy az Ő nyilatkozata a felszólaló képviselőnek alkalmat szolgáltathat, hogy teljes jóakarattal esetleg ahhoz alkalmaz­kodjék és hogy módosítványát is ahhoz idomítsa. (Felkiáltások a szélsőbalon: Várjuk be a ministert!) Elnök: A képviselőház határoz; ez elvi dolog. De én azt hiszem, hogy a minister úr minden­esetre be fog jönni, bár e tekintetben semmi­féle biztos támpontom nincsen. (Felkiáltások u szélső baloldalon: Ót pereznyí szünetet kérünk!) Thaly Kálmán: T. ház! Én megvallom, rövid felszólalás kíséretében némi módosítást óhajtottam benyújtani: így azonban kénytelen leszek kihúzni az időt, mig a minister úr be nem jön, (Helyeslés a szélsőbaloldalion. Felkiáltá­sok: Öt pereznyi szünetet kérünk!) talán mivel épen czímerekről van szó, egy kis heraldikai érteke­zéssel ; (Helyeslés a szélső báloldalon. Nyugtalan­ság.) mert mégis érdekemben áll megtudni a mi­nister úr nézetét, hogy beadandó módosítványo­mat ahhoz képest esetleg módosítsam. (Szilágyi Dezső igasságügyminister a terembe lép.) Miután a t. minister úr most már jelen van, elhagyom a heraldikai értekezést (Derültség) és rátérek egyenesen a tárgyra. Igen bölcsen méltóztatnak tudni, hogy önér­zetes nemzet nagy súlyt helyez a maga állami ezímerének, jelvényeinek, színeinek jelentőségére. Tudjuk, hogy ha egy nemzet zászlaját, ezímerét megbecstelenítik, ez casus belli is lehet és az angol flotta nem egyszer vonult már fenyegetve egyes városok elé, a hol Anglia czímere sértés­nek volt kitéve. Mi magyarok, a kiknek kettős okunk volna nem­zeti jelvényeinkre nagy súlyt helyezni, kevésbbé vagyunk érzékenyek; legalább a t. többség, midőn a múlt évben tudomásul vette a t. honvédelmi minister urnak a feketesárga zászlót tárgyazó interpellatiora adott válaszát, nem tanúsított a nemzeti színek iránt oly érzékenységet és figyel­met, a minőt azok megérdemelnének. Annál

Next

/
Thumbnails
Contents