Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-464
314 ™« orwtágos fllés feWrhár 26-én, szerda u, 1891. Azt mondja a minister úr: Miféle idegenkedés ez Ausztriától ? Mihelyt Ausztriáról van szó, azonnal nagy félelem, óvatosság kap lábra s ezt szemére veti gr. Apponyí Albertnek, hogy ez hozzá legkevésbbé illik, hanem csak hozzánk illendő. Ez minden magyar emberhez illő, (Élénk helyeslés és tetszés a hal- és a szélső baloldalon.) a ki 400 év föiténetét elfelejteni nem tudja pillanatuyi hatalmi mámorérzetében. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen mi a nemzet küzdelme folytonosan? Törvénybe iktatott közjogi határozataival szemben hol alattomos, hol "nyílt harcznak vívása Ausztriával és Ausztria hatóságaival szemben. (Úgy van! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Mikor gyengék voltunk, eltiportak; mikor erősek voltunk, akkor csak rászedni igyekeztek. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) De soha és egy pillanatig is az osztrák tartományok intéző és döntő közegei — nem szólok a magyar uralkodóról és királyról — a 67-iki kiegyezésbe belenyugodni nem tudtak. Azt mondja a minister úr: az 1867 : XII. tez. egyezményes törvény, szerződés. Bocsánatot kérek, az nem szerződés. Magyarországnak közjogi attribútumai felől nem lehet szerződni mással, mint Magyarország királyával, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Magyarország mindig fentartotta önálläsát és Lustkandl-lel szemben, midőn a harczot vívta vele, Deák Ferencz arra fektette a súlyt, hogy Magyarország sohasem az osztrák tartományokkal lépett szerződésre, hanem a királylyal. Az »Ádalékok a magyar közjoghoz« czimíí munkában a következők állnak: »Valamint a sanetio pragmaticát Magyarország nem az ausztriai tartományokkal, hanem a dicsőségesen uralkodó házzal kötötte: úgy az 1848. évi törvények szentesítését is nem Ausztriától, hanem ő Felségétől a magyar királytól kérte a magyar országgyűlés.« Továbbá azt mondja : »És valamint ő Felsége az ausztriai császár meg nem kérdezte Magyarországot s annak épen együtt-ült országgyűlését, hogy adjon-e és minő alkotmányt adjon osztrák tartományainak, nem is volt köteles megkérdeni: úgy ő Felsége a magyar kiráby sem kérdezte meg s nem volt köteles megkérdeni az osztrák tartományokat, minő változtatások s javításokat szentesítsen a magyar törvényekben.« Ez volt felfogása Deák Ferencznek közvetetlenííl az 1867-iki kiegyezés előtt, a mikor az, mint egy nemzeti jelszó, egy nemzeti princípium bocsáttatott világgá és senki fel nem tehette, hogy az 1867-iki kiegyezés megkötésénél ettől Deák Ferencz elállott volna. Igenis van az 1867: XII. ti z.-ben rendelkezés, hogy meg kell alkudni a quota felett; igenis van az utolsó szakaszban egy rendelkezés, mely azt mondja: »E törvény czikknek azon rendeletei azonban, melyek a ÜÖzösügyek kezelésének módjára vonatkoznak, tettleg csak akkor fognak hatályba lépni, midőn azok tartalmához ő Felségének a magyar koronához nem tartozó országai részökről is alkotmányos úton hozzájárúltak«. Tehát nem kell semmi nagyobb bizonyíték arra, hogy a hozzájárulás nem a közjogi attribútumok és a közösügyek meghatározására vonatkoztak, mert csak a 26. §-ban állapíttatnak meg, a mely azt mondja, hogy »a közösügyek ellátásának módja pedig a következő lesz«. De van egy másik bizonyíték is, és ez abban ál!, hogy az 1867. deczember 21-iki osztrák töt vény szövege egyáltalában nem az, a mi a magyar törvényé. A magyar törvény, hogy csak pár különbséget említsek fel, 66. §-ból, az osztrák 37. §-ból áll; a magyar törvényben a delegaíioknak törvényhozási joga ki van zárva, az gyakorlatba sem lépett, ellenben mit mond az osztrák törvény 6. § a? (Olvassa): »§. 6. Das den Vertretungskörpern beider Reichshälften — dem Reichsratheund dem ungarisehen Reichstage — zustehende Gesetzgebungsrecht vrird von demselben, insoweit es sich um die gemeinsauien Angelegenheiten handelt, mittelst zu entsendender Delegationen ausgeübt«. Mit jelent ez? Azt, a mit Magyarország mindig perhorrescált, hogy a magyar és osztrák delegatioknak a törvényhozási jog meg van adva. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ki beszélhet itt szerződésről? Vagy aztán ne dicsőítsék az 1867-iki kiegyezés férfiainak bölcseségét, ha annyira vakok, figyelmetlenek és könnyelműek voltak, hogy ekként rá hagyták magukat szedetni, hogy egy szerződés két szövegében különféle meghatározások vétettek fel. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mit jelent az, midőn ezen törvényben csak íReiehshälfte«-nek vagyunk nevezve? Az azt teszi, hogy van egy egység, egy Reich, a mélynek mi fele vagyunk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tovább megyek. Az osztrák törvény 37. §.-ában az foglaltatik, hogy a delegatiok >PlenarsessioiK-ra, teljes ülésre jönnek össze; a magyar törvényben ellenben »együttes ülés« van említve. Mit jelent az, hogy a delegatiok teljes ülést tartanak ? Azt, hogy ugyanazon államnak, ugyanazon jogi és törvényhozási egésznek a magyar delegatio csak egyik fele. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Midőn mi ily dolgokat tapasztalunk a múltban — és nem akarok ezekre bővebben kiterjeszkedni, mert az osztrák véderő-törvényben hasonlókat fedezhettünk fel, a mikből a hadsereg természetére és jogaira nagyon sok kevet-