Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-464
4«4. orsíAgos Blés febrrjAr 35én, iíerdán. 1891. gJ5 keztetést vontak le Magyarország hátrányára — akkor nem kis dolognak tűnik fel az, hogy azért tartalmaz a consuli bíráskodásról szóló osztrák törvényjavaslat mást, mint a mi a t. minister úr által beterjesztett törvényjavaslatban van. Nem magyarázta meg a t. minister úr semmiképen sem,.hogy ez a kétértelműség, az a kétféle magyarázat, a mely a magyar törvény és az osztrák törvény közt van, az a teljesen különbözőség, ellentétesség és egymással összeütközés, miként támadt. Mert bármit mond a t. igazságügy minister úr: két esztendeje, hogy igazságügyminister, ez a törvényjavaslat közelről sem annyi idős, az osztrák igazságügyminister pedig csak pár hónapja, hogy beterjesztette az urak házához e törvényjavaslatot. Ha ehhez az egyezményes törvényjavaslathoz hozzá nem járul Magyarország igazságügyministere, a ki Magyarország közjogának védelmezője, őrzője kell, hogy legyen: hiszi-e, hogy az osztrák igazságügyminister beterjeszthette volna azt az urakházához? (Helyeslés a bal- és szélsőbalon. Mozgás jobb felől.) Ha ez a törvényjavaslat egyebet nem jelent, egyet bizonyosan mutat: azt, hogy a t. minister úrnak voltak gyönge pillanatai, a melyekben odáig ment el, hogy azt később meg kellett tagadnia. (Élénk helyeslés. Úpy van! a bal- és szélsőbalon. Mozgás jobb felől.) És ezen nem csodálkozom, mert itt a ház színe előtt e hó 19-én két órán át fejtegette azt, hogy a consuli bíráskodásban semmi közösség nincs, hogy azután beszédének utolsó öt perczében azt hangoztassa, hogy a közösség az erő forrás t; és azután február 19-iki beszédét tegnap elmondott beszédével fényesen megczáfolta; igaz, hogy a t. túlsó oldal mind a kétszer helyeselte beszédét. Mert mit bizonyított tegnap? Azt bizonyította, hogy a közös consuli közegek gyakorolják a bíráskodást: az a híróság nem is lehet más, mint közös; február 19-én pedig azt bizonyította... (Nagy zaj és felkiáltások jobb felől: Egészen más volt az!) Vegyék figyelembe a t. képviselő urak, hogy ezt az elsőfokú bíráskodásról mondta a minister úr. Legyünk már egyszer tisztában, hogy miről van szó. (Helyeslés. Úgy van! a bal- és szélsőbalon. Mozgás jobb felől.) Már most, a ki a magyar törvényhozás elé, a magyar nemzet elé áll, egy szójátékon nyargal és ezen el akarja nyargalni a nemzetnek egy lényeges jogát, igazságügyi souverainitását, hogy a fellebbviteli bíróság nem közös, hanem vegyes bíróság, az azután bizonyítsa be, hogy mennyiben vegyes az. Mert itt van a 9. §.: az azt mondja, hogy a consuli bíróságok és főtörvényszékek az ítéletet a császár és király nevében mondják. Ha két magyar honos perel együtt, mit keres ott a császár? (Helyeslés. Úgy van! a bai- is szélsobalm.) De vegyük csak a nemzetközi jogot; ez, nagyon jól tudja a minister úr, hogy a bírósági illetékességet mindig az alperes útján állapítja meg, (Zaj és ellenmondások jobb felől.) Bocsánatot kérek, mindig az alperes útján állapítja meg, mert azt mondja, hogy actor sequitur fórum rei. Szilágyi Dezső igazságügyminister : Nem mondj a! Ugron Gábor: Majd ki fogom keresni. Kötelességemnek fogom tartani a háznak bemutatni a nemzetközi jog több rendelkezését és addig kérem a t. házat, tartsa függőben erre nézve ítéletét. Ha valaki nekem tartozik ezer forinttal, akkor én ahhoz a bíróhoz megyek, a ki ezen adósomnak illetékes bírája, nem pedig magyar bíróhoz Erre nem kell, hogy igazságügyminister legyen valaki, ezt tudja mindenki. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már most, t. ház, egy franczia állampolgár megjelenik a consuli bíróság előtt és egy magyar embert perel ezer frank adósságért. Ez a consuli bíróság a császár és király nevében fog ítéletet mondani. Erre azt mondhatja az a franczia állampolgár, hogy hiszen uraim, a magyar igazságügyminister bebizonyította, hogy ez a consuli bíróság vegyes bíróság, tehát kétféle bírák vannak. Én kérek ide egy franczia bírót is, hogy legyen meg a vegyesség. Ha pedig ítéletet fog mondani, arra azt mondja a franczia: hiszen, uraim, a magyar igazságügyminister bebizonyította, hogy az vegyes bíróság, minthogy pedig a vegyes bíróságnál mind a két félnek kell, hogy legyen bírósága, kérem a respulica nevébeii mondani ítéletet, hogy legyen igazán vegyes bíróság, különben pedig csak Magyarország és Ausztria között lesz vegyes bíróság, Európa többi államai között nem. (Úqy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Derültség jobb felől.) Nem olyan kaczagni való ez, mert például hozom fel, hogy az angol alattvaló felett mért nem ítélnek az indiai császárnő, hanem Anglia királynéja nevében? Bezzeg, ha angol alattvaló felett a consul az indiai császárnő nevében merészelne ítélni, bizonyosan a szeme közé vágná a téntatartót és az ítéletet. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Nagy zaj jobb felöl.) Arra, hogy ezt meg lehessen érteni, nagyobb önérzetével a nemzeti önállóságnak és a nemzeti souverainitásnak kellene bírni. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Épen az a baj, hogy midőn a magyar a külföldre megy ki, azt tapasztalja, hogy neki ott osztráknak kell lennie; hogy a consulok a magyar beadványokat el sem fogadják tőle; és hogyha megidézik, az osztrákok nevében idézik meg még a népszámlási ívek kitöltésére is. Íme itt van, t, ház, a »The Levant Herald* február 40*