Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-464

4#4. «rszágOi ülés február S8-én, szerdán. 18M 313 ' ezelőtt két évvel mindig szidta, gondolja meg, hogy most a t. minister úr beszédeit in extenso szokta közölni és Ausztriában azt el fogják olvasni, mosolyogni fognak a magyar képviselő­ház felett, hogy ilyen dolgokat ezáfolatlanúl hagyott. Mert itt két eset lehetséges : vagy hogy a minister úr ezekről a dolgokról tudomással nem bír; vagy — a mit nem akarok feltenni — hogy szándékosan mondott mást, mint a miről tudomása volt. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon. Egy hang bal felől: Ezt nem fogja közölni a »Lloyd* ! Derültség hal felől.) Azt mondja a t. minister úr: hiszen a pas­saroviczi béke után a magyaroknak voltak országgyűlései, az 1764., 1790., 1848-at nem is említve és soha a eonsuloknak közösségét; vagy ekkénti rendszerét nemzeti sereimül nem hozták fel. Igaz, hogy iiyert formában sohasem hozták fel, de törvénykönyvünkben a törvény­cikkeknek és panaszoknak egész sorát találjuk, a melyekben mindig panaszkodnak, hogy a kül­földi követségekbe nem küldenek a német csá­szári követekkel együttesen és egyenlő hata­lommal felruházott magvarokat, így az 1618: XXXVIL, 1630 : XXXVL. 1647 : LXXIV., 1649 : VII., 1555 : L., 1659 : XIV., 1723 : CIV. tcz. Tehát a passaroviczi béke után a magyar tör­vényhozás nemcsak azt kérte, hogy magyar követek is küldessenek, de azt is kérte, hogy midőn azok kiküldetnek, vagy onnan vissza­jönnek, a nádor előtt, itten való keresztíüútaz­tukban, jelentést tegyenek, hogy az országnak eljárásukról tudomása legyen. Áz 1741-ben hozott XI. törvényczikk 1-ső §-a a következő­ket mondja (olvassa): »Egyszersmind azt is megadta kegyesen ő Felsége, hogy a magyar ügyeket mind belől, mind kivtíl az országon magyarok által végezteti és végeztetni fogj a.« Tehát végezteti és végeztetni fogja a magyarok ügyeit magyarok által. Mit akarunk mi most, t. ház, midőn a con­suli bíráskodásról van szó? Azt, a mik az 1741 : XI. törvényezikkben foglaltatnak, hogy a ma­gyarok ügyei, a magyar királyi functiok, a ma­gyar király hatalmának, souverainitásának kiha­tása alatt, magyarok által végeztessék. Thaly Kálmán: Szorult ám akkor a kapeza! Ugron Gábor: Tehát annak a nagy­beszédnek — a melynek egész alapja arra volt fektetve, a melyet imént bebizonyítani volt sze­rencsém, hogy a tényekkel ellenkezik, —- hamis az alapja; de nemcsak abban vannak ilyen botlások, hanem benne vannak a ministeri javaslat indoko­lásában is. A romániai consuli bíráskodásról a minister úr első beszédében felolvasott adatokat, melyek­ből kisül, hogy Romániában a magyar hono­soknak volt - perük és 450 hagyatéki eljárá­EÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XXII. KÖTET. suk; a melyből kisül, t. ház, hogy a magyarok 225 esetben szívesebben halnak meg, minthogy egyszer pereljenek az osztrák eonsul előtt. (De­rültség a szélső baloldalon.) Nem vette észre a t. minister úr, hogy itt valaminek lennie kell? A minister úr azonban saját csalatkozhatatlanságáról meg lévén győ­ződve, nem vette magának azt a fáradságot, i hogy utána járjon. Fel kívánom őt világosítani, • hogy Romániában a consuli bíráskodás meg­van szüntetve (Derültség bal felöl) és erre nézve a romániai zöld-könyvből vagyok bátor egy pár sort felolvasni. Szilágyi Dezső igazságiigyminister: Korlátolt körben gyakoroltatik, Ugron Gábor: Engedelmet kérek, korlá­tolt körben sem akarnak róla sem hallani, sem tudni. (Derültség a bal- és a szélsőbalon.) Midőn 1868-ban a kereskedelmi és vám­szövetségi tárgyalások folytak, akkor a nagyon tapintatos képviselője Ausztriának és Magyar­országnak, Mayr úr, a capitulatiokat is szóba hozta, mire a románok jelentették, hogy a capi­tuíatiok .1877 óta el vannak törülve és mi azelőtt sem ismertük el azokat soha. Február 17-én Pherekyde, a külügyminister ezt vissza­utasítja és ezt mondja: »que le gouvernement se refuserait ab*olument á prendre part á toute discussion oü il serait parié des capitulations.« Erre igaz, hogy bekövetkezett az, hogy Maurojeny közli jegyzékben, mely 4. szám alatt márezius 2-ról van keltezve a romániai zöld­könyvben, hogy Kálnoky erre azt mondja; »que c'est un malentendu regrettable et que jamais le gouvernement imperial et royal n'a, songé a élever cetté question, ni mérne á en parler.-. Késííbb, márezius 4-érői írásbeli, jegyzéket küld Maurojeny s abban azt irja, hogy Kálnoky sajnálja még azt is, hogy ilyen véletlen téve­déssel felidézte azoknak a eapitulatioknak az emlékét. Ezt csak azért bizonyította be, hogy min­den lelkesedésnek az igazságon kell alapulni. • (Úgy van! Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) Azoknak a fényes dictioknak mesteri voltát, igaz, sokkal jobban bámulom, mikor azok valótlansá­gokon aliipúinak, (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) mintha az igazságon alapulnának. Mert én semmit sem tartok temészetesebhnek, mint az igazságot magát, mert az a maga egyszerűségé ben beszél, hat és győzni képes ; és azt a mi csekély tehetségeinkkel is képesek vagyunk kiszolgálni. Persze, sokkal nagyobb tehetségek számára kell azt a feladatot hagynunk, hogy valótlanságokra alapított beszédekben oly gigási okoskodásaikat pygmaeusi valótlanságokra ala­pítsák. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) 40

Next

/
Thumbnails
Contents