Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-464
310 ***• wsBágosSíé* február 26-éii, sierdán. 1891. itt a közös kültigyministernek igen tágas hatáskör biztosíttatik: okvetetlenül szükséges, hogy a minister úr e részben felvilágosítsa a házat. Halál esetén, vagy ha bármi más okból változás áll be, tiszta a helyzet. Csak arra nézve, a mit bátor voltam kérdezni, nem találtam felvilágosítást sem az indokolásban, sem magában a javaslatban. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Azt hiszem, e kérdés a törvényjavaslat alapján el van döntve. Valahányszor megürül az elnöki állás; tehát akár felmentés, akár halálozás, akár leköszönés által ürül meg: áj betöltésnek van helye és akkor — mint meg van határozva — a váltakozás szabálya életbe lép. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólani senki sem kiyán, a vitát bezárom. Az előadó úr két módosítást terjesztett be. Az egyik, hogy a szakasz második bekezdése töröltessék; a másik, hogy a sajtóhibából kimaradt 5-ös szám a 3-ik bekezdésbe betétessék. Kérdem: fentartja-e a t, ház a 2-ik bekezdést, szemben az előadó úr indítványával? (Nem!) Azt hiszem, az fenn nem tartatik és így az előadó úr módosítványa elfogadtatik. A 3-ik bekezdésre uézye, azt hiszem, elfogadja a t. ház, hogy a sajtóhibából kimaradt 5-ös szám az utolsó sorba beiktattassék. (Helyeslés.) A 4-ik bekezdés meg nem támadtatván, elfogadtatik. Következik a 9. §. Széll Ákos jegyző: (olvassa a 94k §-t.) Bokros Elek! Bokros Elek előadó: T. ház! Az egész törvényjavaslat szerkezete és az általános vitánál kifejezésre jutott helyes értelmezés szerint ezen eonsuli főtör vény szék és eonsuli bíráskodás nemzetközi szerződéssel megállapított vegyes bíráskodás természetével bír. Ennek kifejezést igyekezett adni a javaslat kilenezedik szakasza azáltal, hogy '6 Felségének azon rövid czímét tartalmazza, mely kifejezésre juttatja, hogy ő Felsége, mint ausztriai császár és mint magyar király nevében történik az ítélethozatal. Az ötö dik szakaszban a t. ház ezen intentionak megfelelőnek tartotta azt, hogy a császár és király elnevezés helyett tétessék bele »Ausztria csá szára és Magyarország apostoli királya«. Nem lehet tagadni, hogy ez ugyanazon fogalomnak szabatosabb és helyesebb kifejezése: és ennélfogva bátor vagyok a t. háznak ajánlani, hogy az ötödik szakaszszal való összhang helyreállítása végett méltóztassék itt is ugyanI azon elnevezést elfogadni. (Felkiáltások bal felől: ! Be van adva a módostívány!) Elnök: Ez ugyanaz a módosítvány, melyet függőben tartottunk. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Ezen módosítást itt a kilenezedik szakasznál ugyanazon okokból, mint az 5-ik szakasznál, szintén elfogadom. Madarász Jószef jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! (Hulljuk ! Halljuk!) Midőn a kilenezedik szakasz megállapítja azt, hogy magyar honpolgár felett a császár nevében is mondhatnak ítéletet, akkor az egész magyar közjog a maga belső természetében érintve van. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az a nemzet, mely már több mint 350 esztendeje, I hogy saját fennállását az osztrák törekvésekkel és beolvasztási hatalmi tényekkel szemben mindig a jog erős alapjára fektette és a jog alapjáról az alkotmány eszközeivel igyekezett megI védelmezni; e nemzet közjogának megrontása iránt kell, hogy érzékeny legyen és minden zavar iránt, mely a közjogi fogalmakban előidéztetik és a nemzet jogát, a nemzet állami állását támadja meg és rontja meg. (Helyeslés a szélső balon.) Magyarországnak és Ausztriának egy közös személyben van ugyan uralkodója; de a magyar fejedelmi jog* teljesen más, mint az osztrák fejedelmi jog. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Más az eredete, más annak a feltétele és mások azon szabályok, melyek szerint azokat gyakorolni kell. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Az osztrák császár absolut uralkodó volt, a magyar király alkotmányos fejedelem vala mindig; és bár a választás eltöröltetett, de a választásnak feltételei állandóan fentartattak és a magyar király hitlevelet kellett hogy adjon, esküt kellett hogy tegyen, mely a szerződősi jelleget a nemzet és az uralkodó közt minden egyes trónfoglalási eset alkalmával meg kellett hogy erősítse. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ausztriában pedig absolut, uralkodó volt, feltétlenül rendelkezett, az eredetnek ezen szerződési formája, a nemzetnek szabadsága az uralkodó absolut hatalmával szemben semmi védelemre sem talált jogkönyveiben, miként talált a magyar a Corpus Jurisban. T. ház! Csak kétsouverain van itt. A magyar király és az osztrák császár. Egy harmadik souverain, a melyik e kettő fölött állana, a melyik egy harmadik és magasabb souverainitást fejezne ki, nem létezik; (Igaz! Úgy van!a szélsőbalon.) mert ha az léteznék, akkor Magyarország Ausztriával nem közösségi viszonyban volna, hanem az egység erős kapcsolatával volna összekötve. (Igaz! Úgy van! a szélső balí oldalon.)
