Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-464
3 02 4«4. országos ülés február 25-én, szerdán. 1891. egyetértőleg megállapítani. Minden esetre szükséges lesz, hogy a t. minister úr e tekintetben tájékozza a képviselőházat, már csak azért is, hogy esetleg fölösleges indítványokkal ne álljanak itt elő. (Helyeslés a szélsőbalon.) Részemről azonban, t. ház, az általános tárgyalás során elfoglalt álláspontomnál fogva a nyelv kérdését olyannak tekintem, a melyben — bármi egyéni tisztelettel, sőt hozzáteszem, bizalommal viseltethetném is a minister iránt, a mi fájdalom ez esetben nem forog fenn — neki latitude-öt, vagy oly jogot soha sem biztosíthatnék, mely által a magyar nyelvnek bármely subordinatioját, vagy azt tennők lehetővé, hogy magyar alattvalókkal szemben nem is egy internationalis, hanem esetleg a német nyelv hozassák be a bíróságok hatáskörébe. Ezt, t. ház, a törvényhozás kezei közül soha, semmi körülmények közt kiadandónak nem tartom. (Helyeslés a szélső balon. Egy hang jobb felől: Nagyszerű! Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Én nem vettem észre, nem is hallottam semmi czélzatos közbeszólást, különben reflektálnom kellene rá és reflectálnék is; de azt hiszem, egészen békességesen tárgyaljuk a kérdést. S meg akarom jegyezni azt, hogy sértésnek tartanám Magyarország parlamentjével szemben, ha itt a magyar hivatalos és államnyelv szempontjából, annak védelmében még beszédet is akarnék tartani. (Tetszés a szélső baloldalon.) En számítok arra, t. ház, hogy lehet a politikának különféle törekvése, a mely köztünk demareatiot vonhat, de yan egy: az anyanyelv és államnyelv kérdése, a melyben köztünk különbségnek lenni nem lehet és nem szabad. (Helyeslés a szélsőbalon.) Thaly Kálmán: Azt is leszavazzák még! (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Polónyi Géza: Ám tegyék meg, t. ház. De én megvallom, bármennyire szeretem is, mint pártember, ha ellenfelem oly dolgokat követ el, a melyeket pártezéljaim elérésére fölhasználhatok : ez esetben, t. ház, ha önök a magyar nyelvet szavaznák le, mondhatom, vérző szívvel venném azt tudomásai; (Helyeslés a szélsőbalon.) mert fájna nekem az, hogy Magyarország parlamentjének volt olyan többsége is, melylyel szemben még ezt is föl lehet és föl kell fegyverül használni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) £;: Nem is folytatom tovább, t. ház. Egyszerűen kérem önöket, hallgassák meg a módosítványt. Hozzáteszem azt, hogy annak egyetlenegy szavához sem ragaszkodom, hanem annak lényegét kívánom érvényre emelni. Ha a t. minister úrnak, vagy az előadó úrnak bármiféle technikai szempontból kifogása lesz; ha a lényegben egyetértünk: nincs az ellen sem észrevételem, ha bővebb consideratio ezéljából a javaslat esetleg a bizottsághoz is fog utasíttatni; de az elvben kívánok megállapodást arra nézve, vájjon a eonsuli bíráskodás terén a magyar nyelvnek érvényesülését biztosítani kivánjuk-e, igen, vagy nem ? Ezért nem politikai indokból, hanem ezen indokok által vezéreltetve, kérelem alakjában is a következő módosítványt nyújtom be a 7. §-hoz (Halljuk ! Halljuk! Olvassa): Az első bekezdés után új bekezdés gyanánt tétessék: »Ezen ügyviteli szabályokba azonban kötélezőleg felveendő, hogy a magyar állam polgárai, akár felperesi, a ]já r alperesi minőségben érdekeltek, a tárgyalások során és beadványaikban a magyar államnak hivatalos nyelvét a magyar nyelvet használhassák és számukra a kiadványok és hivatalos okiratok magyar nyelven adassanak ki.« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Én csak röviden még egyet kívánok megjegyezni. Ott látom a túlsó padokon ülni azokat az igen t. képviselő urakat, a kik, hogy egyebet ne mondjak, az »Erdélyi jfagyar Közművelődési Egylet«-nek élén állva, az én becsületes és őszinte meggyőződésem szerint eddig igen hasznos szolgálatot tettek a magyar közügynek s a magyar közművelődésnek s egyúttal a magyar nyelv haladásának is. Én ezek előtt a férfiak előtt is felvetem a kérdést: vájjon mit használ a magyar társadalomnak minden szövetkezése, mit használ a hazafias áldozatkészség és ügybuzgóság, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ha az egész barbár világ előtt, az összes nem keresztény államok társadalmában, kényszerítjük a magyar alattvalót arra, hogy egy idegen nyelvet tanuljon meg, csak azért, hogyha igénybe akarja venni az igazságszolgáltatást, el tudjon járói, hogy magának törvényt és igazságot kereshessen. (Élénk helyeslés a szélsőbál felől.) _ Én minden józanul ítélő embernek, de mindenekfelett minden magyar ember ítéletére bízom: (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) vájjon lehet-e ott államiságról — nem beszélek moat önállóságról — de lehet-e államiságról beszélni ott, a hol egy nemzetnek azon legkevesebb joga sem érvényesülhet, hogy saját nyelvét megvédelmezze. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ezen indokok által vezéreltetve, kérem a t. képviselőházat, méltóztassék az általam felolvasott módosítványt elfogadni; ismétlem azonban, hogyha a lényegben egyetértünk, módosítványomnak bármiféle módon való helyesbítéséhez, vagy tökéletesbítóséhez a magam részéről kész-
