Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-464

4M. orsEágos ülés február 25-én, seerilftn. 1SD1. 303 ségesen hozzájárulok. (Helyeslés a szélső bal­oldalon,.) Elnök! Fel fog olvastatni a módosítvány. Madarász József jegyző (olvassa a módo­sítvány t). Elnök: A minister úr kíván szólani. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! A nyelvkérdésben (Halljuk! Halljuk!) volt szerencsém nyilatkozatot tenni és abból a nyilatkozatból kitűnik az, hogy elvileg az ellen, hogy a magyar államnyelv a consularis bírósá­goknál használtassák, nemcsak hogy a kor­mánynak semmi kifogása nincsen (Halljuk! Hall­juk! Felkiáltások a szélső baloldalon: Egy szót sem lehet hallani! Elnök csenget.) nemcsak hogy a kormánynak semmi kifogása nincs, hanem ezt a kormány érvényesíteni is akarja; de másrészt ezt törvényben kimondani ily absohit formában, egyáltalában nem lehet. Miért? Mert ez a törvény hatálytalan és végrehajthatlan törvény lenne, egyszerűen azért, mert gyakorlati akadályokba ütköznék. Méltóztassék meggondolni, hogy — ha jól emlékszem — körülbelül 150—153 consulatus­nál gyakoroltatik ez a bíráskodás; és én nem tudom ugyan, de nem hiszem, hogy ott min­denütt oly személyek volnának, a kik a magyar állam nyelvét bírják. Lassanként ez a helyzet jobbá lehet, mert most már ezt a nyelvet is kell tanúlni.ok nekik. És idővel, ha olyan consulaink lesznek, a kik a magyar nyelvben teljesen jár­tasak: akkor ez az egyetlen gyakorlati akadály is, mely ennek érvényesítését gátolja, tökélete­sen el lesz hárítva. Ép azért nagyon kérem a t. házat, hogy korábbi nyilatkozatom értelmében, méltóztassék ezt a kormányra hagyni. Hisz azok az ügyviteli szabályok úgyis a ház elé fognak terjesztetni és a ház meg fogja látni, hogy minő elvi állás­pont foglaltatott el és hogy a gyakorlati, tehát nem elvi, hanem tisztán gyakorlati akadályokra való tekintettel hosszabb idő lett-e számítva, mint a mennyi elkerűlbetlenűl szükséges. Azért kérem: ezt a módosítványt ne mél­tóztassék elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán: T. ház! Én csak any­nyit bátorkodom a t. minister úr kijelentésére megjegyezni, hogy elismerem, hogy itt ott — fájdalom — léteznek gyakorlati akadályok ab­ban a tekintetben, hogy ha a törvény Polónyi t. képviselőtársam ínódosítványa értelmében ala­kíttatik át, az rögtön mindenütt nem léptethető életbe; de például épen Konstantinápolyban a felebbviteli bíróság székhelyén, Kairóban, Buka­restben, Viddinben vannak már magyar egyének és bírák és positive mondhatom, hogy vannak egyének a consulatusoknál, a kik a magyar nyelvet tökéletesen bírják; és nem tekintve a mostani rendszert, a konstantinápolyi osztrák­magyar diplomatiai képviseletnél nem is kép­zelhető, hogy ne legyen a magyar nyelvet értő alkalmazott. Kissebb helyeken előfordulhat ez az akadály; de ez nem alterálhatja a törvényt, fel­téve, hogy a minister úr helyesli az elvet és a mint 1,itatásba helyezte, idővel a gyakorlatban is helyesebb irány fog életbe lépni. Azon­ban ez nagyobb helyeken, nézetem szerint, azon­nal életbe léptethető; és ha a ház az elvet elfo­gadja, nem hiszem, hogy az által a törvény végrehajtása veszélyeztetve lenne, ha mi a tör­vényjavaslatban az állami nyelv használatát elvileg biztosítjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt hiszem, mindnyájan ezen értelemben fogjuk fel a kérdést, annál inkább, minthogy a minister úr is elvileg elfogadta azt. Igen kérem tehát: méltóztassék az elvet a törvényben sanctionalni, a gyakorlatban azután a kormány fogja érvé­nyesíteni ; a hol pedig rögtön nem lehet, idővel fokozatosan fogja életbe léptetni. Én tehát lel­kem egész melegéből pártolom a módosítványt, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Még egy meg­jegyzést vagyok kénytelen tenni Polónyi t. kép­viselőtársam beszédének egj kifejezésére, (Hall­juk!) a mely, azt hiszem, csakis nyelvbotlás volt. Barbár világot méltóztatott említeni. Ezt nem hagyhatom szó nélkül, mert van mohamedán civilisatio is; és a török szultán ő felsége bi­rodalmát barbár világnak nevezni nem lehet. Én színről-színre ismerem az ottani viszonyokat és felteszem, hogy így értette a t. képviselő úr is, de nehogy félremagyarázásra szolgáltasson alkalmat: szükségesnek találtam itt kijelenteni ezt a magyarázatot. Polónyi Géza: Félreértett szavain) helyre­igazítása ezímén röviden csak annyit jegyzek meg t. képviselőtársamnak, hogy nem méltóz­tatott figyelembe venni, pedig tudom, hogy tudja, hogy a nemzetközi íróknak és különösen a historicusoknak van egy külön Berberei-jok, Barbaria, melyet megkülönböztetésül a nem­ottomán birodalomtól, így neveznek; és én a eonsuli bíróság hatásköréről beszélve, vilá­gosan mondtam, hogy az kiterjedhet az u. n, Berberei-ra, vagyis az ottomán államfenség alatt álló területre. Nem akarnám, hogy az a félre­értés támadhasson, mintha én a török birodalmat neveztem volna barbárnak, mert én egy nemzet­közileg elfogadott kifejezést használtam egy terü­letre. (Helyeslés a szélsőbalon.) Madarász József jegyző: Horáuszky Nándor! Horánszky Nándor: T, ház! Az az elv, mely Polónyi t. képviselőtársam módosítvá­nyában foglaltatik, annyira fontos, hogy azt, nézetem szerint, a t. kormányra bízni nem lehet; nem lehet még akkor sem, ha a kormány iránt

Next

/
Thumbnails
Contents