Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-464
4M. orsEágos ülés február 25-én, seerilftn. 1SD1. 303 ségesen hozzájárulok. (Helyeslés a szélső baloldalon,.) Elnök! Fel fog olvastatni a módosítvány. Madarász József jegyző (olvassa a módosítvány t). Elnök: A minister úr kíván szólani. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! A nyelvkérdésben (Halljuk! Halljuk!) volt szerencsém nyilatkozatot tenni és abból a nyilatkozatból kitűnik az, hogy elvileg az ellen, hogy a magyar államnyelv a consularis bíróságoknál használtassák, nemcsak hogy a kormánynak semmi kifogása nincsen (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások a szélső baloldalon: Egy szót sem lehet hallani! Elnök csenget.) nemcsak hogy a kormánynak semmi kifogása nincs, hanem ezt a kormány érvényesíteni is akarja; de másrészt ezt törvényben kimondani ily absohit formában, egyáltalában nem lehet. Miért? Mert ez a törvény hatálytalan és végrehajthatlan törvény lenne, egyszerűen azért, mert gyakorlati akadályokba ütköznék. Méltóztassék meggondolni, hogy — ha jól emlékszem — körülbelül 150—153 consulatusnál gyakoroltatik ez a bíráskodás; és én nem tudom ugyan, de nem hiszem, hogy ott mindenütt oly személyek volnának, a kik a magyar állam nyelvét bírják. Lassanként ez a helyzet jobbá lehet, mert most már ezt a nyelvet is kell tanúlni.ok nekik. És idővel, ha olyan consulaink lesznek, a kik a magyar nyelvben teljesen jártasak: akkor ez az egyetlen gyakorlati akadály is, mely ennek érvényesítését gátolja, tökéletesen el lesz hárítva. Ép azért nagyon kérem a t. házat, hogy korábbi nyilatkozatom értelmében, méltóztassék ezt a kormányra hagyni. Hisz azok az ügyviteli szabályok úgyis a ház elé fognak terjesztetni és a ház meg fogja látni, hogy minő elvi álláspont foglaltatott el és hogy a gyakorlati, tehát nem elvi, hanem tisztán gyakorlati akadályokra való tekintettel hosszabb idő lett-e számítva, mint a mennyi elkerűlbetlenűl szükséges. Azért kérem: ezt a módosítványt ne méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán: T. ház! Én csak anynyit bátorkodom a t. minister úr kijelentésére megjegyezni, hogy elismerem, hogy itt ott — fájdalom — léteznek gyakorlati akadályok abban a tekintetben, hogy ha a törvény Polónyi t. képviselőtársam ínódosítványa értelmében alakíttatik át, az rögtön mindenütt nem léptethető életbe; de például épen Konstantinápolyban a felebbviteli bíróság székhelyén, Kairóban, Bukarestben, Viddinben vannak már magyar egyének és bírák és positive mondhatom, hogy vannak egyének a consulatusoknál, a kik a magyar nyelvet tökéletesen bírják; és nem tekintve a mostani rendszert, a konstantinápolyi osztrákmagyar diplomatiai képviseletnél nem is képzelhető, hogy ne legyen a magyar nyelvet értő alkalmazott. Kissebb helyeken előfordulhat ez az akadály; de ez nem alterálhatja a törvényt, feltéve, hogy a minister úr helyesli az elvet és a mint 1,itatásba helyezte, idővel a gyakorlatban is helyesebb irány fog életbe lépni. Azonban ez nagyobb helyeken, nézetem szerint, azonnal életbe léptethető; és ha a ház az elvet elfogadja, nem hiszem, hogy az által a törvény végrehajtása veszélyeztetve lenne, ha mi a törvényjavaslatban az állami nyelv használatát elvileg biztosítjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt hiszem, mindnyájan ezen értelemben fogjuk fel a kérdést, annál inkább, minthogy a minister úr is elvileg elfogadta azt. Igen kérem tehát: méltóztassék az elvet a törvényben sanctionalni, a gyakorlatban azután a kormány fogja érvényesíteni ; a hol pedig rögtön nem lehet, idővel fokozatosan fogja életbe léptetni. Én tehát lelkem egész melegéből pártolom a módosítványt, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Még egy megjegyzést vagyok kénytelen tenni Polónyi t. képviselőtársam beszédének egj kifejezésére, (Halljuk!) a mely, azt hiszem, csakis nyelvbotlás volt. Barbár világot méltóztatott említeni. Ezt nem hagyhatom szó nélkül, mert van mohamedán civilisatio is; és a török szultán ő felsége birodalmát barbár világnak nevezni nem lehet. Én színről-színre ismerem az ottani viszonyokat és felteszem, hogy így értette a t. képviselő úr is, de nehogy félremagyarázásra szolgáltasson alkalmat: szükségesnek találtam itt kijelenteni ezt a magyarázatot. Polónyi Géza: Félreértett szavain) helyreigazítása ezímén röviden csak annyit jegyzek meg t. képviselőtársamnak, hogy nem méltóztatott figyelembe venni, pedig tudom, hogy tudja, hogy a nemzetközi íróknak és különösen a historicusoknak van egy külön Berberei-jok, Barbaria, melyet megkülönböztetésül a nemottomán birodalomtól, így neveznek; és én a eonsuli bíróság hatásköréről beszélve, világosan mondtam, hogy az kiterjedhet az u. n, Berberei-ra, vagyis az ottomán államfenség alatt álló területre. Nem akarnám, hogy az a félreértés támadhasson, mintha én a török birodalmat neveztem volna barbárnak, mert én egy nemzetközileg elfogadott kifejezést használtam egy területre. (Helyeslés a szélsőbalon.) Madarász József jegyző: Horáuszky Nándor! Horánszky Nándor: T, ház! Az az elv, mely Polónyi t. képviselőtársam módosítványában foglaltatik, annyira fontos, hogy azt, nézetem szerint, a t. kormányra bízni nem lehet; nem lehet még akkor sem, ha a kormány iránt