Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-464

4«4. országos Blés február 26-én, szerdán. 1891. 301 Bokros Elek előadó: Ezen szakaszba is csúszott" be sajtóhiba. Az a gondolatjel, mely az utolsó előtti alineában e szavak előtt »a birodalmi tanácsban* fordul elő, nem oda való, hanem az utolsó sorba, »szabályok szerint« szavak után teendő. Madarász József jegyző: Zoltán János! Zoltán János: T. ház! Az 5. §-ban használt ezen czím: »ő császári és apostoli királyi Felsége«, valamint a 9. §-ban előforduló : »ő Felsége a császár és király« czím szerintem hibás; bátor vagyok tehát erre nézve a következő módosítványt beterjeszteni: »Módosítvány az 5. és 9. § okhoz. Az 5. §. első bekezdésében ezen szavak helyett: »ő császári és apostoli királyi Felsége« és a 9. §-ban ezen szavak helyett: »a császár és a király« tétessék: »ő Felsége Ausztria császárja és Magyarország apostoli királya.« (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Miután ezen czím törvényeinknek teljesen megfelel, módosítványom további indokolását feleslegesnek tartva, egyszerűen ajánlom azt a t. háznak elfogadásra. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Elnök: A módosítvány fel fog olvastatni. Madarász József jegyző (olvassa a módosítványt.) Elnök: Meg kell jegyeznem, t. ház, hogy a 9. §ra vonatkozólag most döntés nem történhetik, ez tehát függőben marad. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Az 5. §-nak az a kifejezése: »ő császári és apostoli királyi Felsége« ugyanazt jelenti, a mit az előterjesztett módosítvány . . . Csanády Sándor: Hangosabban kérjük! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Kern fogok hangosabban beszélni! Csanády Sándor: De kötelessége, hadd hallja mindenki. (Nagy zaj a jobboldalon.) Perczel Miklós: A ministernek nem szabad ily hangon beszélni! Elnök: (csenget.) Senkire sem lehet rá octroyálni, hogy minő hangon beszéljen. A minister úr olyan határozottan beszélt, hogy én szavait hallottam s azt hiszem, hogy más is meghallhatta. (Helyeslés jobb felől. Halljuk! Halljuk,!) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Ugyanazt jelenti, a mi benn van az eredeti szö\ égben, mert ez a kifejezés: »ő császári és apostoli királyi Felsége« az 1868-ban megjelent kéziraton alapszik, a mely közzététetett és az akkori országgyűlésen helyesléssel fogadtatott; és egyenesen és világosan azt jelenti, hogy Magyarország és Ausztria, azaz, hogy a fejedelem minőségének két distinet közjogi jellege van ebben kifejezve. Méltóztassék azt a királyi kéziratot végignézni, abból kitűnik, hogy az a kifejezés ugyanazt jelenti és a legkisebb különbség sincs közte és azon kifejezés között, melyet a t. képviselő úr ajánl a szövegbe fölvétetni. így állván a dolog, ha a t. háznak megnyugtatására szolgál, magam részéről a módosítást elfogadom. (Általános helyeslés.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Az 5. szakaszhoz először az előadó úr adott be egy nyomdai hiba kiigazítására vonatkozó módosítványt. Azt hiszem, kétség sem forog fenn az iránt, hogy a módosítvány helyes; s így az előadó úr módosítványa szerint a kérdéses gondolatjel az utolsó előtti bekezdés utolsó előtti sorába a »szabályok szerint« szók után fog tétetni. Kérdem most a t. házat: méltóztatik-e a szöveget a bizottság szövegezése szerint változatlanul fenntartani, szemben a Zoltán János képviselő úr által beadott s már felolvasott, módosítványnyal? (Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t, ház, azt nem tartja fenn s így a szakasz Zoltán János képviselő úr módosítványával fogadtatott el. (Helyeslés.) Következik a 6. §. Széll Ákos jegyző (Olvassa a 6. §-t, mely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa a 7. §-t.) Madarász József jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Az általános tárgyalásból méltóztatnak emlékezni, hogy ez az a bizonyom ominosus szakasz, a melyben a közös külügy minister hatáskörébe útaltatik a bírói szervezetnek és az ügyviteli szabályoknak a kormányok egyetértésével való megállapítása. Ezen organisatio és ezen ügyviteli szabályok kérdésénél az első és másodrendű kérdések egész sorozata merül fel; de én azokat mind érintetlenül kívánom hagyni, különösen a bírósági ítéleteken és kiadványokon alkalmazandó pecsét kérdését is, még pedig ezt főleg azért, mert úgy vagyok értesülve, hogy e tekintetben más oldalról szándékoznak indítványt tenni. Érintetlenül kívánom hagyni ezt a tárgyat azért is, mert magam részéről a legnagyobb súlyt arra helyezem, hogy ezen ügyviteli szabályokban a tárgyalási és kiadványozási nyelv tekintetében positiv intézkedés tétessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A bíróságok épületein alkalmazandó czímer s az ítéletek s okiratok kiadványain alkalmazandó pecsét tekintetében most megnyugszom abban, ha a minister úrtól egyszerűen felvilágosítást nyerek az iránt, hogy miként contemplálja ő ezen javaslatot a külügyministerrel