Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-450

lg 480. orsííigos BléB feftnrtr B-An, tefléen, MM. bán a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Balogh Géza jegyző.* Gr. Károlyi Sándor! Gr. Károlyi Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Igen nehéz az én álláspontom akkor, midőn oly törvényjavaslat fölött akarok kritikát, gyakorolni, a melyet épen azon minister terjesztett a ház elé, a ki iránt különben alkotásai következtében tisztelettel viseltetem. Mindazonáltal, azt hiszem, meg fogja nekra bocsátani a t. minister úr, ha kijelentem, hogy ezen javaslatát úgy, a hogy van — noha annak elveihez és alapeszméihez hozzájárulok — pártolni nem tudom. Hogy előre is jelezzem álláspontomat, kijelentem, hogy én is arra concíudálok, a mire Gaál képviselőtársam, hogy tudniillik a törvényjavaslat útasittassék vissza a bizottsághoz. Az előttünk fekvő törvényjavaslat ugyanis szerintem két sarkalatos bajban szenved. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik, hogy kellő felügyelet a létesítendő pénztárak fölött nem lesz; a másik, hogy ezen pénztárak oly munkásokat is vonnak majd a kényszer útján keretükbe, a kik ma még nem oda valók. Hogy ezen állításomat illuntráljam, vissza kell térnem azon mozgalomra, a mely ezen és egyéb socialis kérdés köríü Európában kifejlődött. Mindenekelőtt Angliában, t. ház, ilyen kényszer-intézkedés nem található s hogy ott ilyenre szükség nincs; azért, mert a társadalom maga végzi el ezen feladatokat. Ott két százados, sőt ennél is régibb efféle intézmények léteznek; ott a munkásügyet maguk a munkások karolják fel, a kik a maguk erejéből oda jutottak, hogy Ü társadalomnak jelentékeny tényezői lettek. Ez a fejlődés nekünk is mintaképül szolgálhat. Nézzük meg tehát Angolország ebbeli viszonyait kissé közelebbről. (Halljuk! Halljuk!) Az angol munkásokat két csoportra lehet osztani és ahhoz képest megítélni. Vannak jól képzett, értelmes munkások, a kik mindig találnak és pedig jó fizetés mellett munkát. A munkások ezen osztálya társadalmilag is jelentékeny tényező, az angol iparnak egyik erős támasza, a melyet bátran tekinthet mintaképül az egész continens munkás népe. De az angol munkásosztálynak van alja is, a mely nem jutott be a Trades-Unionsba, a mely még nem élvezi a biztosítási intézmények gyümölcseit és a mely csak itt-ott elvétve tud a cousumegyletekbe bejutni. Ezen munkásosztály tagjai, ha Angliában nem tudnak boldogulni, elmennek az angol szigetekre, az angol gyarmatokra, de munkájukkal ismét csak Anglia javát mozdítják elő s igy Angliára nézve nem vesznek el. Ennek következtében Angliában nem volt szükséges a kivándorlás ellen intézkedéseket tenni, i hanem hagyták őket menni a gyarmatokba. Ez nem így van Németországban és nincs így az egész continensen sem. Ha az európai continenst elhagyja valaki, az a continensre nézve elveszett. A continentalis munkást, azt hiszik, • vissza kell tartani a kivándorlástól és ilyen j czélzattal tesznek is állami intézkedéseket. Ilyen socialis rendszabályokat alkotnak Németországban, Ausztriában ós nálunk is. Ragályként terjed ez Francziaországban is; de sem Belgiumban, \ sem Hollandiában nem látjuk ennek nyomát. ! Ez a socialis kérdés helyzete Európában s ez j arra utal bennünket, hogy a kényszer-biztosítást | üdvösnek valljuk azon elhagyatottabb munkások I számára, a kik különben ily kényszer nélkül ) teljesen kiaknáztatnának a munkaadók által. í Ez a kényszer a munkásokra nézve nem zsar| nokság, bár az a színe van; valóban pedig | gondoskodó megvédése egyesülés útján. (Úgy van! bal felöl.) Az angol munkásoknak — a mint említem — két faját lehet megkülönböztetni, úgy képzettség, mint kereset tekintetében. Nálunk a jobban képzett munkás még korántsem áll azon a színvonalon, mint az angol munkás; azért nálunk szükséges az, a mi Angliában nem volt szükséges, hogy az állam azokat ilyen törvények útján oltalmába vegye. Ellenben a másik, az alantasabb fokú munkás itt Magyarországon az értelmiség oly alacsony fokán áll, hogy őt a különböző kényszerbiztosítások keretébe nem is bírjuk már közigazgatási hiányos szervezetünk miatte sem belevonni. Hisz nálunk ebbe a munkásosztályba még a máramarosi czigánykovács is belejut. De kérdem: van-e annak helye itt ebben a conceptioban? Kétségtelenül nagyon üdvös volna, hogy segítsünk rajta, de miből járuljon ő hozzá? (Úgy van! bal felöl.) És ki ügyel fel arra, hol van a magyar közigazgatásban az a tényező, a melyre ebben számíthatnánk? Olyat mi nem ismerünk. (Úgy van! bal felöl.) Említettem, t. ház, beszédem elején a munkások egy bizonyos osztályát, a [melyre nézve kívánatosnak mondottam, hogy azt ezen törvény keretéből egyelőre kihagyjuk. Hiszen ez még nem az utolsó szó. Később, évek múlva, ha ez az első kezdemény beválik, fejlesztheti ezt a törvényhozás. /Helyeslés bal felől) És akkor ki fogjuk egészíteni avval is, a mit ezúttal elhagyni kénytelenek vagyunk; mert most merész, sőt veszélyes volna azt létesíteni. Ez lévén a helyzet, nagyon méltányosnak találom Gaál Jenő t. képviselőtársam indítványát, midőn azt mondja, hogy azok az iparos segédek, a kik bizonyos helyen, városban, vagy két, egymáshoz közel levő városban számra nézve a százat meghaladják, alakuljanak szövetkeze-