Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-450

460. orsz&gOB tllés február 3-6% feeflden. 1891. w tekké; de a hol nincs ennyi egy városban, vagy két-liárom közel levő városban, szóval egy bizonyos rayonban, ott ne reflectáljunk ezekre; mert ott, a hol 3, 4 vagy 10 iparos van egy faluban, ezeket nagyon nehéz organisalni. Ez szép programul marad, melyet megvalósítani alig lesz lehetséges. Ez az egyik ok, a miért Graál Jenő indítványára szavazok. A másik az ellenőrzés kérdése. A sok mindenféle pénztár alakítása szerintem nem lesz üdvös; mert az lesz a következmény, hogy a munkások nem lesznek jól csoportosíthatók és hogy — mert a törvénynek az az intentioja, hogy ily pénztárak, a hol lehet, alakíttassanak — ha néhány ezer vagy csak néhány száz pénztár lesz is, az ellenőrzés nagyon nehezen lesz gyakorolható. Legyen szabad erre példákkal szolgálnom. A hitelszövetkezeteknél beállott viszonyok valóban botrányosak s ez onnan van, mert nem állanak felügyelet alatt. Másrészt nézzük a Pestmegyében alakúit hitelszövetkezeteket, a melyeknek száma 70—80. Minthogy itt létezik egy központi orgánum, mely azokat felülvizsgálja, nincs semmi baj ; mert a központ mindig elkészítteti a mérleget, megvizsgáltatja a szövetkezeteket, ügyel rá, hogy az alapszabályok mcgtartatnak-e ós mindenben iparkodik a szövetkezeteket a helyes útra terelni. (Helyeslés.) Itt tehát nincs baj; de ha a beíegsegélyezési pénztáraknál nem lesz kellő felügyelet: baj lesz, mint van némely más hitelszövetkezetnél. Másik kifogásom a törvényjavaslat ellen az, hogy az érdekelteket túlságosan sok felé hagyja szétforgácsolni. Helyesebb volna oly rendszert felállítani, hogy a gyári munkások egyes szakmák szerint az egész országban 5, 6 vagy 10 csoportba osztassanak be. Például az üveggyári, azután a vasgyári, a hajóépítési stb. gyári munkások egy-egy csoportba osztandók be. Minden ilyen gyárcsoport tartoznék egy közös központi pénztárt alkotni. Például az összes üveges pénztárak egy központi pénztárt állítanának, mely a közös felügyeletet gyakorolná a többire, mely őket ellenőrizné és rendben tartaná. Ilyen közös ellenőrzés annyival inkább szükséges, mert ha önök a betegsegélyről majd át fognak térni a balesetek elleni biztosítás, továbbá az élet, illetve nyugdíj-biztosítás rendezésére; ha majd át fogják látni, hogy üdvös és szükséges az, hogy a gyári munkások számára egyéb socialis intézkedések is létesíttesenek: akkor ezeket csak egy ily felügyelő organismus segélyével lesznek képesek életbeléptetni. (Helyeslés bal felől.) Szükégesnek tartom továbbá, hogy minden oly helyen alakuljon ily betegsegélyző szövetkezet, mely legalább száz munkást számlál. Ezek alakuljanak egyletekké, melyeknek területe s központja összevágjon a kereskedelmi kamaráéval és ezen központokat ne méltóztassanak mellőzni, mert ezek nélkül lehetetlen kellő ellenőrzést gyakorolni, (Helyeslés hal felől.) Ezeket akartam elmondani azoknak illnstratiójául, a miket G-aál Jenő t. képviselőtársam felhozott. Fentartom magamnak, hogy a részleteknél egyes kérdésekhez hozzászólhassak. így kívánatos, hogy a már fennálló betegsegélyző egyletek a törvény oltalmában részesüljenek. Ki fogok terjeszkedni arra is, hogy a törvényjavaslatban nincs kellőleg formulázva a gazdasági munkásokra vonatkozó intézkedés, a mely szerint ezek csak akkor léphetnek be az egyesületekbe, ha ezt munkaadójuk kivánja. Mert én a kényszert csak bizonyos körre mondanám ki, de örömmel látnám, ha minél több egyénnek adatnék meg a mód a szövetkezethez való szabad csatlakozásra. (Helyeslés hal felől.) Ez volt az. a mit ezúttal mondani akartam. (Élénk helyeslés hal felől.) Tarasdy Károly: T. ház! Mielőtt beszédem tulajdonképeni tárgyára áttérnék, engedje meg a t. ház, hogy előttem szólt gr. Károlyi Sándor t. képviselőtársam néhány megjegyzésére tegyem meg észrevételeimet. (Halljuk! Halljuk!) Első észrevételem vonatkozik az összehasonlításra az angol és a mi viszonyaink közt. A ki az angol viszonyokat tüzetesen ismeri, az azokat a mi állapotainkkal nem is fogja összehasonlítani. Ott a jótékonyság és a segélyezési ügy annyira ki van fejlesztve és a társadalom oly erős, hogy a kény szerbiztosítás szüksége fönn nem forog. Nálunk azonban egész máskép áll a kérdés. Másik észrevételem a t. képviselő úr azon óhajára vonatkozik, hogy ő a szegény munkásokat ki akarja hagyni ezen törvényjavaslat keretéből. Ha a betegsegélyezés jótékonyságát vala melyik osztály igényelheti, az épen a szegényebb munkások osztálya; a vagyonosabbaknak nincs szükségük segélyezésre. Ezt az észrevételt tehát én helyesnek é-i alaposnak el nem ismerhetem. Harmadik megjegyzésem vonatkozik azon állítására, hogy a törvényjavaslatban nines gondolkodva a felügyeletről. E törvényjavaslatban határozottan benne van, hogy az iparhatóság és a minister teljesíti a felügyeletet, de különben is a minister úr kegyes volt megígérni, hogy a/, ipari felügyelőkre vonatkozó törvényjavaslatot is be fogja terjeszteni; így tehát a felügyeletről minden tekintetben gondoskodva lesz. Még Gaäl Jenő t. képviselőtársam beszédére kívánok két megjegyzést tenni. Az első vonatkozik arra, hogy ő feleslegesnek és szükségtelennek tartja, hogy az iparos íanouczok