Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-450

410. orsiágw Illés február t-án, kedden. 1891, j j gal, hivatkozom az 1859-iki bajor törvényre, a hol az ott összesen létező 8035 községből majdnem a fele létesítette ezen pénztárakat. Nálunk azonban, valamint Ausztriában ily alépítmény nem létezik, tehát egy más fundamentumról kellett gondoskodni és e czélnak felelnek meg a kerületi pénztárak. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy a törvényjavaslat az osztrák törvénynek másolota. Számos intézkedéseivel a törvényjavaslatnak bizonyíthatnám, liogy az osztrák törvénynek alapelvei csakis különleges viszonyaink figyelembe vételével lettek átvéve. De kérdem, ha ezen javaslat nem viseli is magán az eredetiségbélyegét, elég ok-e ez a gáncsolódásra. Azt hiszem, hogy nem. Sokkal nagyobb hibának tartanám, ha az eredetiség viszketege egyáltalán visszatartana bennünket, hogy azon gazdag szellemi kincsekből merítsünk, melyet a culturában előrehaladottabb népek összegyűjtöttek ; hibának tartanám, ha akár rokon-, akár ellenszenv kedvéért elmulasztanék a jót onnét venni, a hol azt találjuk. Ha valahol, úgy itt áll Goethe »Faust«jának azon mondása, hogy a francziát ugyan nem szereti, de borát szívesen issza; ha valahol, úgy itt nem szabad felejtenünk, hogy a népek élete többé nem elkülönzött egymás-melletti lét, hanem úgy, mint az egyeseké az államban, a kölcsönös be- és kihatás nagy rendszerén alapszik. Azon törvények t. ház, melyek a physikai életet uralják, mérvadók a szellemi életre is, a receptio és assimilatio képezik ott is, itt is azon nagy fmictiokat, melyeken az egész szervezet egészséges egyensúlya alapszik. Bizonyúlt-e hibának az, hogy a német kereskedelmi-, váltó- és csődtörvényt hozzánk átültettük? Ép úgy nem tartom hibának azt, hogy az osztrák törvényben meghonosított kerületi pénztárak intézményét átvesszük, annál bevésbbé tartom ezt hibának, mert a kezeim között lévő kimutatások szerint ezen pénztárak eddigelé a hozzájuk fűzött várakozásoknak teljesen megfeleltek. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy a máilétező pénztárakat kellett volna fejleszteni, nem pedig azok rovására a kerületi pénztáraknak engedményeket tenni. Azonban azt hiszem, t. ház, ez irányban sem lehet a törvényjavaslat ellen panaszt emelni, mert az a létező pénztári szervezetek fennállhatását eléggé biztosítja és a kerületi pénztáraknak csak ott tesz concessiot, a hol a már létező pénztárak vagy nem bizonyulnak életképeseknek, vagy a hol az ilynemű új pénztárak felállítása a kerületi pénztárak további működését veszélyezteti; ezt csak helyeseim lehet, mert a ki a t Kélt akarja, annak az eszközökről is gondoskodnia kell. Hiszen a törvényjavaslatnak sokféle czélKÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XXII. KÖTET. zata van. A socialpolitikai tendentiák azt kívánják, hogy gondozásunkat nem csupán a gyári, hanem az ipar köréhez tartozó minden munkásra, a kisipar körében alkalmazott munkásra úgy, mint a kézműnél alkalmazottra kitérjeszszük, mert hiszen a socialismus története eléggé bizonyítja, hogy annak legsötétebb nyilvánúlásai épen a munkások ezen köréből kerültek ki, ha tehát prophilacticus úton akarunk eljárni, akkor ezekről megfeledkeznünk nem szabad. Vannak e mellett a törvényjavaslataik fontos gazdasági czéljai is, melyek azt követelik, hogy a reformot lehetőleg általánosítsuk, hogy egyelőre legalább facultativ módon nyújtsunk alkalmat a társadalom szélesebb rétegeinek, hogy a betegsegélyezésjótéteuiényeiben részesüljenek; de hová forduljanak, ha egy nagy reservoirt nem létesítünk, mely őket felveheti, A mi pedig a törvény állítólagos végrehajthatatlanságát illeti, megjegyzem, hogy meglehet, miszerint a végrehajtás nehézségekbe fog ütközni, hogy nem mindjárt és nem mindenütt fogja egyenlően jótékony hatását gyakorolni; de ez csak egy okkal több arra, hogy a felelős kormányt e törvény végrehajtása tekintetében minél szélesebb körű meghatalmazással ruházzuk fel. Tisza István képviselőtársam a vasárnapi munkaszünet tárgyalása alkalmával igen helyesen és találóan fejtette ki, hogy miért szükséges fejletlen viszonyaink között új intézmények meghonosításánál a végrehajtói hatalomnak ily nagy latitudöt engedni. Mindaz, a mit mondott, nézetem szerint méginkább illik e törvényjavaslatra, mert e törvényjavaslatra inkább, mint bármi másra lehet Cicerónak »De legibus« czímtí munkájában a végrehajtó hatalomra vonatkozó azon mondását alkalmazni: »Fateor ín ipsa ista proteatate messe quiddam mali, sed bonum, quod est quaesitum in ea, sine isto malo non haberemusc De én nem félek nehézségektől e törvény végrehajtására vonatkozólag azért sem, mert e törvény tudvalevőleg az érdekelt körök meghallgatása után és úgyszólván compromissum útján jött létre. Ezek után, t. ház, bezárom felszólásomat azzal, hogy én e törvényjavaslatot, mint egyik fontos alkatrészét azon igyekvés összeségének üdvözlöm, melyek oda irányulnak, hogy a munkás-osztályban is azon tudatot ébreszszék, hogy a létező társadalmi rend fentartásában neki is nagy érdeke van s hogy annak megingatása öt is nagy veszélyekkel fenyegeti. S azért azon reményben, hogy azon gondozás által, melyben ezen törvényjavaslat a társadalom egyik fontos és hasznos osztályát részesíti, sikerülni fog a munkásban is a hazaszeretet nemes tüzét minél jobban éleszteni: elfogadom a törvényjavaslatot Altalánosság8