Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-458

166 458. orsíílgos ülés felmér 16 án, szerdán. 18W. a bíráskodást gyakorolni, még pedig a családjog, a személyi jogképesség és az örökösödési kérdésektől eltekintve, a váltó- és kereskedelmi jog területén, tehát a consuli bíráskodás tekintetében a legfontosabb területeken, kizárólag az osztrák törvények alapján. (Igaz! ügy van! a szélső halon.) És mégis azt vitatják, liogy Magyarország állana felségjogainak sérelme nélkül terjesztik be a törvényjavaslatot. Hát nem lesz e jövőre is közös az a bíróság ? Az első fokról nem is beszélek; de nem közös bíróság-e az, melynek felsőbb bírái a közös külügyminister beleegyezésével, a melynek legfőbb bírája a másik kormány beleegyezésével a külügyminister által határoztatik meg? Nem közös bíróság-e az, melynek bírósági egész szervezetét nem a magyar törvényhozás, hanem rendeleti úton a közös külügyminister állapítja meg? Nem közös bíróság-e az, a melynek még létszámát sem tudjuk s a melyről még: azt sem tudjuk, hogy tulajdonkén a költség szempontjából menynyibe fog az kerülni? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha vannak, t. ház olyanok, a kik ezen kérdések iránt kétséget táplálnak s a kik ennyire el tudnak tévelyedni: e'zt részemről igen sajnálatosnak tartom, midőn egyetlenegy eardinalis tényező, mely az önálló bíráskodásnál megkívántatik, a kinevezés, a bírói organisatio, s általuk alkalmazandó törvény sincs a magyar souverainitásnak megfelelőleg a magyar kir. igazságiigyminister kezébe letéve, a ki Magyarország parlamentjének, törvényhozásának egyedül lehet felelős. (Helyeslés a szélső balon.) Ezek azok, t. ház, a melyek alapján mi a jelen törvényjavaslatot még általánosságában sem fogadjuk el a részletes tárgyalás alapjául. Nem volt kétségünk sohasem az iránt, hogy azon közjogi elvek alapján, melyeket önök hirdettek s a melyeken az 1867: XII. t.-cz. felépült, hogy azon a végzetes lejtőn, melyre önök léptek, el fognak jutni idáig is. El fognak jutni, fájdalom, önök még tovább is; ha a nemzet önöket meg nem akasztja ezen törekvésükben; ha a nemzet végre-valahára öntudatra ébredve nem fogja követni ama zászlót, melyet mi e sérelmes törvényjavaslattal szemben is ütközetbe vittünk; hanem fogja követni Magyarország önállóságának és függetlenség'ének zászlaját, (Élénk helyeslés a szélső balon.) Es én remeiéin is, t. ház, hogy a jövőre nézve a nemzet nem fogja tűrni azt, hogy a. »császár és király« nevében történjék a bíráskodás ezen nemzet alattvalói felett, a mely nemzet oltárt emelt fiainak kebelében a hazaszeretetnek, a magyar király dicsőségére. (Tetszés a szélső baloldalon.) Osztrák császárt, osztrák törvényeket, osztrák állampolgárokat magyar alattvalók felett bírákál mi nem fogunk elismerni soha. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi küzdeni fogunk az igazság fegyverével, meggyőződéssel és lelkesedéssel minden oly törekvés ellen, mely osztrákká szándékozik tenni Magyarország alattvalóit. (Hoszszantaríó élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon,) Ezen felfogásból indulva ki, a magam és elvtársaim nevében a következő határozati javaslatot nyújtom be: (Halljuk! Olvassa): »Határozati javaslat. Tekintettel arra, hogy a consuli bíráskodás szabályozásáról szóló törvényjavaslat alkotmányunknak merész megsértésével, alaptörvényeink rendelkezése ellenére, lehetővé akarja tenni, hogy magyar állampolgárok felett idegen államnak polgárai, idegen törvények és idegen eljárási szabályok szerint a császár és király nevében bíráskodjanak ; tekintettel arra, hogy a javaslat elvei szerint a consuli bíráskodás révén a magyar honosok feletti igazságszolgáltatás, ezen bíróságok területén közösügygyé szándékoltatik tétetni, holott azt még az 1867. évi XII. tezikkbe foglalt sérelmes kiegyezés is érintetlenül hagyta; tekintettel arra, hogy

T a magyar törvényhozás a magyar honpolgárok felett gyakorlandó és kizárólagos hatáskörébe tartozó bíráskodás módozatainak, a bírák kinevezésének és a bíróságok szervezetének megállapítását, alkotmányunk sarkalatos tételeinek érzékeny csorbítása nélkül, hatásköre alól elvonatni nem engedheti; tekintette] arra, hogy semmi sem forog fenn, hogy a törvényeinkben gyökerező állami önállóságunknak a nemzetközi jog és érintkezés területén a külfölddel szemben való megaláztatásával önálló magyar consuláris bíróságnak szervezetéről lemondjunk; tekintettel arra, hogy a javaslat igazságszolgáltatásunknak ezen részében Ausztria kormányának illetéktelen beavatkozást biztosít, a közös külügyniinisternek hatáskörét pedig törvényeink szelleme és rendelkezése ellenére tágítja; tekintettel arra, hogy a javaslatba hozott bírói szervezet, különösen az első fokon a bírói szervezésnél irányt adó vezérelvek megjelelésének is teljesen Inján van, az első fokon a kinevezésnek és ellenjegyzésének módja iránt nem tartalmaz javaslatot, az egész első és másod fokú szervezetben pedig sem a létszám, sem a javadalmazás tekintetében költségvetés alapjául vehető alapot elő nem terjeszt; tekintettel arra, hogy a magyar állami önállóság külső jelvényeinek, a czíaientek és a kiadványokon alkalmazandó pecsétnek közjogi jelentőségű kérdéseit mellőzi és lehetővé teszi, hogy a császár és király nevében ítélkező közös