Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-458

458. országos Ülés február 18-án, szerdán. 1891. 167 I.íróság az osztrák ezíiner és pecsét használatával folytassa az eddig is törvénytelen gyakorlatot; tekintettel végül arra, hogy a benyújtott javaslat szerint a consularis bíróságnál alkalmazandó bírák minősítésének meghatározásánál a feltétlen kötelező magyar nyelvismeret teljesen mellőztetik, és így figyelemmel arra, hogy a javaslat szerint azoknak, a kik a consuli bíráskodást eddig gyakorolták jövőben való alkalmaztatásuk egyenesen kilátásba helyeztetik, lehetségessé tétetik ezen javaslat szerint az is, hogy ezen consularis bíróságoknál különösen az első fokú, úgy a mint az törvénytelenül a múltban történt, a jövőben is a magyarul nem tudó consuli bírák, magyar állampolgárok felett idegen törvények alapján és idegen nyelven szolgáltatnak igazságot: mondja ki a képviselőház, hogy ezen törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el és azt, mint alkotmányunknak és nemzeti önállóságunknak csorbítására és a külföld előtt való megaláztatására czélzó kísérletet visszautasítja; de egyúttal utasítja a kormányt, hogy az eddig is törvénytelen, továbbra pedig tűrhetetlen gyakorlatnak megszűntetésével, a magyar állam önállóságának megfelelő magyar királyi consuli bíróságnak szervezése iránt terjesszen elő megfelelő javaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) (Az indítványt aláírták): Jeszenszky László, Jeszenszky Ferencz, Tóth Antal, Farkas Imre, Thaly Kálmán, Tóth Ernő, Horváth Ádám, Csajkos Gyula, Madarász József, Szadovszky József, gr. Károlyi (labor, Gosztonyi Sándor, Simonfay János, Lukáts Gyula, Irányi Dániel, Helfy Ignácz, Justh Gyula, Meszlényi Lajos, Tulok Benő, Hermáim Ottó, Beniczky Árpád, Bornemisza István, Zoltán János, Vécsey Endre, Nagy Ferencz, Kun Miklós, Petrich Ferencz, Tors Kálmán.« Elnök: T. ház! Polónyi Géza képviselő urnak egyenesen hozzám intézett kérdésére szükséges nyilatkoznom. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő úr azt a kérdést intézte hozzám, hogy megengedhetőnek tartottam- e azt, hogy a bizottság által eredetiben, franczia nyelven beterjesztett két melléklet fordítás nélkül nyomattassók ki. Érre vonatkozólag meg kell jegyeznem először, hogy a mint méltóztatnak tudni, midőn valamely bizottság benyújtja jelentését, ez nem olvastatik fel, hanem a t. ház azonnal annak kinyomatását és a ház tagjai közt való szétosztását rendeli el. De másodszor nem is volna az elnökségnek módja arra, hogy oly fordítást eszközöltessen, a melyért a felelősséget elvállalhassa, minthogy erre közeggel nem rendelkezik. (Helyeslés.) De különben a t. ház bizottságainak tagjai elég emberek arra. hogy megítélhessék: mit és hogyan szükséges a ház elé terjeszteni. (Helyeslés.) Ki következik szólásra? Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Beksics Gusztáv! (Élénk felkiáltások: Öt percznyi szünetet kérünk! Halljuk ! Halljuk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök.' Az ülést folytatjuk. Gr. Esterházy Kálmán jegyző : Beksics Gusztáv! Beksics Gusztáv: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szóló t. képviselő úr nagyon is hangosan és erélyesen fejette ki azon aggodalmakat, a melyek a t. túlsó oldalon a szőnyegen levő törvényjavaslatra nézve fenforognak és e nagyon hangosság és e nagy erélyesség alatt természetesen nemcsak érveinek erejét értem. hanem és kiválóan hangjának öblösségét és hatalmát. De tény, t. ház, hogy ez aggodalmak —- bármily alakban fejeztessenek is ki, erélyesebben, vagy kevésbbé erélyesen — léteznek és ezekkel számolni kell. Ez aggodalmakkal szemben azonban kettős kötelezettség forog fenn. Az egyik kötelezettség az önöké, t. túlsó oldal, a mennyiben, ha alkotmányjogi aggodalmaik vannak, azokat tartoznak be is bizonyítani; a mi kötelezettségünk pedig az, hogy ezen aggodalmakat vagy megezáfoljuk, vagy ha megczáfolni nem tudjuk, elfogadjuk, és elvessük a szőnyegen levő törvényjavaslatot. Itt az a kérdés, t. ház, hogy ezek az aggodalmak megfelelnek-e a valóságnak? Igaz-e, hogy itt egy új közösügy terveztetik ? Igaz-e, hogy másképen a magyar államjognak sokkal megfelelőbben lehetett volna szervezni a consnii bíráskodást? (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt e kérdésekre rátérnék, előbb épen Polónyi t. képviselőtársam felszólalásának kapcsán egy kérdést vagyok kénytelen felvetni, azt a kérdést, hogy milyen viszonyban van a dualismus a nemzetközi joggal 1 Mert a t. előttem szólt képviselő úr felettébb kicsinylőleg nyilatkozott a dualismusról, mint ez rendesen történni szokott a túlsó oldal egy részéről. Ez a kérdés különben is érdekes volna bővebb megvilágosításra; de nem lévén igényem arra, hogy a t. ház erről egy hosszú fejtegetést meghallgasson, (Halljuk! Halljuk!) tehát lehető röviden adom elő. Valamely államnak államjoga csakúgy ismertetik el nemzetközileg, hogy ha azt a nemzetközi jog consumálja, vagyis csak úgy lesz valamely állam igazán állammá, hogyha az beleszövödik