Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-458

458. országos ülés febr törvényesíttetnek : akkor a konstantinápolyi közös hatóságok még inkább megerősíttetnek eddigi felfogásukban és a magyar közjogot csak úgy lábbal fogják tiporni, mint most a közös hatóságok. És ki ennek az oka? Cheréhez l'ambassadeur! Egyenesen erre mernék hivatkozni, mert ha az ottani más alattvalók viszonyait tanulmányozzuk, egészen egyebet látunk. Méltóztatik emlékezni Bismarck ama büszkenyilatkozatára, hogy a keleti kérdés neki Hekuba és hogy egyetlen pomeraniai gránátos csontjait sem áldozná fel a Balkánért. A mostani kanczellár másként gondolkozik. Statisztikai adatok igazolják, hogy keleten az osztrák-magyar bevitel mindinkább csökken, a németországi pedig folytonosan emelkedik. Menjen el bárki ama nagy világvárosba, mely ha népességére nézve nem is, de területére nézve nagyobb Londonnál és a hol most a régi faházak helyén márványból és vasból építkeznek: látni fogja, hogy az építkezéshez való sok vas-travevs mind PoroszSziléziából való. Ezenkívül igen nagy a sörbevitel ; egyre-másra nyitják a perai utczán a német sörházakat, a hol milliókra rúg a sörfogyasztás. Iparczikkek terén is lassan-lassan kiszorítja a párisi Bon-Marché-t a német ipar. Honnan van ez ? Ismét azt mondom : Cheréhez Fambassadeur! Ott van Badovitz, a ki a német honosok kereskedelmi és ipari érdekeivel is törődik. A török katonák oktatásával foglalkozó német pasák, von der Croltz és a többiek, egész nagy német eoloniát vontak maguk után és a német ipart mindinkább meggyökereztetik a Balkánon és Konstantinápolyban. Mi pedig mindinkább kiszorulunk onnan. Rokonszenv kellene a magyar érdekek iránt és ez nincs meg konstantinápolyi hatóságainkban. Az osztrákok iránt talán megvan, de a magyarok iránt épen ennek ellenkezőjét látjuk. Félek, hogy ha e viszonyok meg nem változniuk, hiába állítjuk fel a consularis bíróságokat, mert nem igen lesz, a ki előttük pörlekedjék. Vagy ha lesz és magyar ember fog szemben állani osztrákkal, a bírák nem fognak elfogulatlanul ítélni. Most sem megy oda szívesen magyar ember. Olyan magyarokról szólok, a kik magyarok akarnak maradni és inkább nem töltik be a népszámlálási íveket, hogysem osztráknak írják be magukat és inkább az elnyomott magyar egylet tagjai maradnak, hogysem a nagykövetség által poussirozott vegyes egyletbe lépjenek. Én sehogy sem akasnék törvényesíteni ily állapotokat, melyeket mindenképen megváltoztatni óhajtanék. Pedig igen nagyfontosságú ránk nézve a keleten való térfoglalás az ipar- és kereskedelem mezején, nemcsak mert Európa culár 18-án, szenláiu 1891. J57 túráját mi vagyunk hívatva arra felé közvetíteni, hanem azon már említett okból is, hogy barátságosabb fogadtatást és nagyobb rokonszenvet ott a föld kerekségének bármely nemzete nem talál, mint épen a magyar és mi elég ügyetlenek vagyunk, hogy ezen kedvező viszonyt fel nem használjuk. Ismerjük, t. ház, a török nemzetnek azt a rendkívüli nagylelkűségét, a mely sehol a világon nem található, hogy az idegen alattvaló, bármilyen nagy kereskedelmi üzlete legyen is Törökországban, semmiféle üzleti adót azért nem fizet. Ez majdnem hihetetlen, de úgy van és ez a nagy kedvezmény még a régi dicsőséges időkből Származik. A mikor még a nagy szultánok a világtól rettegve ültek a trónon, a barátságos hatalmak Franczia-, Angolország és Velencze alattvalóinak megadták ezt a kedvezményt, utóbb pedig a passaroviczi és karloviczi béke után ezt a római birodalom alattvalóira, illetve a magyar alattvalókra is kiterjesztették és ez a jog még ma is gyakoroltatik. Sőt az a nagyemlékű szultán, a ki az 1849/50-es években a magyar emigránsok iránt tanúsított nagylelkűségével egész Magyarország örök hálájára tette magát érdemessé, a nagy Abdul-Medsid, ezt a jogot még a bujdosó magyar alattvalókra is kiterjesztette és nem tette azt, a mit Ausztria követelt tőle, hogy ezektől, nem lévén osztrák alattvalók, vonja meg ezen kedvezményt. AbdulMedsid meghagyta a magyaroknak ezt a jogot és még ma is élnek számosan a száműzöttek közül és élnek némelyeknek özvegyei, kik nagy üzletekkel bírnak, de forgalmi vagy üzleti adót nem fizetnek. Ily viszonyok mellett c*sakugyau kívánatos volna, hogy ez a kedvező viszony ápoltassék és mégis azt látjuk, hogy bevitelünk folytonosan fogy, a német bevitel pedig emelkedik. És ugyanazt a mit Abdul-Medsid a bujdosó magyarokkal tett 1849-ben, ugyanazt teszi és ugyanazt a politikát folytatja az ő fia, a jelenleg dicsőségesen uralkodó török császár AbdulHamid, a ki a magyar nemzet iránt a legélénkebb rokonszenvet táplálja. (Éljenzés a szélső baloldalon.) És én feljogosítva érzem magamat, annak elmondására, hogy a magyar nemzetnek tudományos, de általában minden törekvése iránt egy idegen uralkodó sem viseltetik oly rokonszenvvel, mint ő. Engedje meg a t. ház nekem, a ki egyedül vagyok itt a házban ama küldöttségből, mely abban a kitüntetésben részesült, hogy a török szultán ő Felsége által fogadtatott, hogy itt a nemzet színe előtt kifejezést adjak azon hálának, melyet a török császár ő Felsége a magyar tudományos törekvésekkel szemben tanúsított jóindulatával valóban megérdemel. Azt biszem, hogy ezt a hálát az egész magyar