Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-458
158 458. országos ülés febrnAr 18-én, ssterdáu. 1891. nemzettől, raeiyet ő annyira kegyel, méltán megérdemli. (Élénk éljenzés.) Épen én valék az a szerencsés, midőn b. Nyáry Jenő barátommal búcsúkihallg-atáson voltunk ő Felségénél, a kinek a következő szavakat tolmácsoltatta: (Hall juh! Halljuk!) »Mi törökök és magyarok egy szív és &gy vér vagyunk és ő Felsége a két nemzet közt fennálló természetes rokonszenvet minden alkalommal kész ápolni és a legmelegebb barátsággá fejleszteni. Ezt részéről mindenkor megteencli.« (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) E legkegyelmesebb szavakkal bocsátott el bennünket a török szultán o Felsége, felhatalmazva minket, hogy ezt a nyilatkozatát honfitársainknak is tudomására hozzuk. (Helyeslés bal felől.) Ily rokonszenv nyilvánul ott a magyar faj iránt, melyet később is tapasztalhattunk, midőn tudományos küldetésünkben ott járván, szabad bejárást engedtek a császári palota minden helyére, a mi az ott levő más európai nemzetbélieknek méltán feltűnt és csodálkozásuk tárgyát képezte. Pedig mindezt csak nagy vonásokban érintettem. De a milyen az uralkodó, épen ezen elvet követik a felsőbb kormányzati körök is, Kiamil nagyvezér, Grhazi Osman pasa a plevnai halhatatlan hős, a ki mindent a mi magyar, lelkéből pártol; Sureja pasa főkancellár, Munif pasa a cultusminister stb. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Azon országban, a hol a magyarok iránt ilyen rokonszenv uralkodik, én sokkal inkább óhajtanám, hogy magyar nemzeti bíróság állíttatnék fel a consularis ügyek intézésére, mint hogy vegyes osztrák-magyar bíróság állíttässék' fel; mert ismervén az ottani viszonyokat, a törökök felfogását, igaz lélekkel mondhatom, hogy a törökökre nézve sokkal kedvesebb dolog lenne, ha magyar bíróság állíttatnék fel, mint az úgynevezett osztrák-magyar vegyes bíróság. Nagyon jól meg tudják ők tenni a kettő között a különbséget, nincsenek a mi közjogi viszonyaink iránt homályban, jobban tudják Konstantinápolyban, mi illet bennünket közjogunknál fogva, mint a hogy Bécsben némely körök tudni akarnák. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Nem akarván itt a beszédem elején érintett dolgokat ismételni, hogy tudniillik bizonyos közös hatóságok az osztrák és a magyar alattvalóknak mennyire kétféle mértékkel mérnek: csak azt jelentem ki, hogy részemről inkább meg tudnék nyugodni abban, hogy a magyar alattvalók ügyeiben a török szultán kadijai ítéljenek, nem pedig külön osztrák, vagy vegyes bíróságok; mert az utóbbiaknál a magyarok iránt bizonyos elfogultság fog uralkodni, míg a törököknél jóindulatra, jog- és igazságérzetre számíthatnának. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Ezeket előadva, még csak azt jelentem ki, hogy miután itt tagadhatlanúl új köKösügyeket éontemplálnak, noha ezt némely oldalról t-igadni akarják: én, a ki minden alkalommal és minden eszközzel az eddig fennálló közösügyeket is eltöröltetni óhajtom, azokat legkevésbbé sem kívánom újakká! szaporítani, követ kezőleg a szőnyegen forgó törvényjavaslatot el nem fogadom, hanem pártolom a pártunk részéről benyújtandó határozati javaslatot. (Helyeslés a szélső baloldalon- Derültség jobbról.) Balogh Géza jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! »Magy;\rország legyen önálló és független állam, a mely minden más idegen államtól menten és minden külbeavatkozás nélkül önállóan intézze saját ügyeit.* Ezen szavakat hallottam gr. Apponyi Albertnek, nézetem szerint a törvényhozás termei ben örökemlékezetíí, tegnapi felszólalásában. (Élénk éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Magam is, t. ház, és képviselőtársaim, a kik e padokon ülünk, e zászló alatt: »Magyarország legyen önálló és független állam«, vonulunk fel a küzdelembe egy oly törvényjavaslat ellen, mely 1867-óta az első kísérlet arra, hogy a nemzeti alkotmánynak sarkalatos tételei inegcsorbíttassanak, a magyar nemzet önállósága a külföld előtt megaláztassék. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez a zászló, t. ház, rég nem volt már ütközetben. Rég nem volt, mert 1867. óta a különféle kormányrendszerek mellett máig sem találkozott egyetlen kormány sem, a mely vállalkozik vala arra, hogy az 1867 : XII. törvényczikkben foglalt közjogi kiegyezésben taxatíve felsorolt úgynevezett közösügyeken kívül más új közösügynek törvénybe való iktatását megkísérlem merte volna. E zászló régen nem volt ütközetben, t. ház, de megjelenik ma szeplőtlenűl, megjelenik lelkes, hála Istennek megszaporodott híveinek tábora által kísérve, hogy elégtételt követeljenek és igazságot szolgáltassanak ama férfiaknak, a kik ezen politikának előbbutóbb való bekövetkezését az 1867-ik alkotmányból folyó okszerű kényszerűségnek már előre is hirdették. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igen, t. ház, mert azok, a kik az 1867 : XII. törvényezikk törvénybe iktatásával Magyarország állami önállóságával összeegyeztethetőnek tartották azt, hogy egy közös állami fenség, a császári és királyi felség eszméjének kifejezést adva, a magyar külügyek közösügyekké tétessenek: azok, t. ház, ezen lejtőn haladva máshová el sem juthattak, mint oda, hogy a közös külügyi képviseletből folyólag magát az igazságszolgáltatást — a melynek
