Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-457
144 ** 57- országos ttlés február 17-én, kedden, 1891. ség az által, hogy azt ők gyakorolják, nem változik. Az egy sarkalatos tétele, t. ház, az egész consuli bíráskodási intézménynek, Iiogy az a hazai talajnak egy, a viszonyok és nemzetközi szerződések alapján kifelé tolt részét képezi, (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) hogy az idegen honos azokon a területeken, a hol cousuli bíráskodás van, úgy tekintendő, mintha saját hazájának területén állana: (Elénk helyeslés a bal- és szélsőbalon) és minden szerződésnek egyik alapvető intézkedése az, (Halljuk! Halljuk!) hogy saját törvényei és szokásai szerint kell az illetőnek igazságot szolgáltatni. (Élénk helyeslései bal- és szélsőbalon.) Az intézmény nem kiegészítő része a külképviseletnek, az intézmény kiegészítő része a hazai bírói szervezetnek. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Ha ez így áll, t. ház, pedig ezt tagadásba senki sem vonhatja, akkor kérdezem: melyik az a közös bírói intézmény ebben az osztrákmagyar monarchiában, melynek kiegészítő részed! tekinthető volna a consuli bíráskodás az ozmán birodalom kebelében? És ha ilyen nincs, akkor mely bírói szervezet kiegészítő részéül tekinthető a consuli bíráskodás? Egy nem létezőnek- e? Nem, hanem csak annak, a mi létezik : csak a magyar bírói szervezetnek a magyar honosokra nézve, az osztrák bírói szervezetnek, az osztrák honpolgárokra nézve. (Élénk helyeslés a bah és szélsőbaloldalion.) Távol attól, hogy a consuli bíráskodásnak nemzetközi jellege azt követelné, hogy az intézmény közössé tétessék: magának a consulsági intézménynek szervezete, — mely az exterritoríalitás fictioján alapúi, a mely az idegen honosnak a nem keresztény államok területén saját hazai bíróságát és saját hazai törvényeinek élvezetét biztosítja, — mondom magának e consulsági intézménynek alapgondolata kizárja azt, hogy a magyar honos külföldön is, consuli bíráskodás alatt levő területeken is, más mint hazai bíró s más mint hazai törvények alatt álljon. (Zajos helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) A kérdés, t. ház, végre is oda megy vissza, hogy hazai törvényeink e tekintetben mit követelnek; mert a nemzetközi szerződések mindig az illető állampolgároknak saját törvényeire utalnak Lássuk tehát közjogunkat. Az az állítás, t. ház, hogy az elsőfokú consuli bíráskodásnak közössége az 1867: XII. t. ezikkbol folyik, egyike azoknak, melyeket a legnagyobb csodálattal hallottam, mióta e háznak tagja vagyok. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Gondolom a t. igazságügyminister úr lesz a legutolsó, (Halljuk! Halljuk!) a ki tagadja azt, (Halljuk! Halljuk!) a mit a háznak e padjairól (az ellenzék padjaira mutat) oly fényesen vitatott, hogy az 1867: XII. törvény ezikknek a közösügyekre vonatkozó, a közös ügyeket megállapító intézkedései taxatiy jellegűek, a szó legszorosabb értelmében veendők, hogy magyarázatok és analógiák alapján azokból új közösügyek létezésére következtetést vonni nem szabad. Nézzük meg, t. ház, az 1867: XII. törvényezikknek azon szakaszát, a mely a napirenden levő tárgyakra nézve fontossággal bír. (Halljuk! Halljuk!) Ez a 8. §., a mely így szól (Olvassa): ?>A pragmatica sanctioból folyó közös és együttes védelemnek egyik eszköze a külügyek czélszerü vezetése. E czélszerű vezetés közösséget igényel azon területekre nézve, melyek az 0 Felsége uralkodása alatt levő összes országokat együtt illetik. Ennélfogva (Halljuk I Halljuk!) a birodalom diplomatiai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában és a nemzetközi szerződések tekintetében felmerülhető intézkedések mindkét fél ministeriumával egyetértésben és azok beleegyezése mellett a közös külügyiminister teendői közé tartozik.« Méltóztassanak engemet felvilágosítani arra nézve, hogy e szakasz melyik részében foglaltatik benn a consuli bíráskodás. Én itt semmi néven nevezendő bíráskodásról egy sort, egy betűt sem olvasok, hacsak a külkereskedelmi képviseltetekhez nem akarja számítani! Bátor voltam kimutatni, hogy a külkereskedelmi képviseltetésnek, sem egyáltalán semmiféle képviselteteknek ez nem képezi integráns részét. De ha képezné is, csak a külföld irányában való képviseltetésre nézve tekinthetnők közösügynek. (Igaz Úgy van! balfelöl.) Oly állami attribútumok közös gyakorlása, melyeket az állami hatalom saját honosaival szemben érvényesít, a minő a bíráskodás, legalább e törvény szövegezése által világosan ki van zárva. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én megmondom, hogy a consuli a bíráskodás egész ügyére nézve mik tekinthetők közösügynek ? Közösügynek tekinthető azon szerződések megkötése, melyek által a consuli bíráskodás jogát magunknak megszerezzük; közösügynek tekinthető a magyar bírósági tisztviselő bevezetése, számára az exequatur kieszközlése a külföldi hatóságoknál; közösügynek tekinthető a magyar bírói souverainitas gyakorlatának megvédése, ha az idegen hatóságok abba bárminő alakban bele avatkoznának; (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) közös feladatnak tekinthető az, ha a magyar bíróság által külföldön hozott ítélet végrehajtásához idegen hatóságok jogsegélye szükséges, ezen jogsegély megszerzése; mert erre a magyar államnak a fennálló törvények szerint módja nincs. (Iga: Úgy van! bal felöl.) A helyzet
