Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-457
457* országos ülés február 17-én, kedden. 1891. j gg nyúlni, mert hisz azon bírákat, különösen a felsőbb törvényszéknél bele kellett hozni a consuli kötelékbe, azon czélból, hogy ők is élvezzék azon jogállást és mentességet, melyet a nemzetközi szerződések biztosítanak.« Máskülönben a t. minister úr sokkal magasabb szempontra helyezkedik: fölemelkedik a nemzetközi jog magaslatára és előadja, hogy e téren a reform vezéreszméje az egyesülés és különösen az, hogy a másodfokú híróság ott a helyszínén legyen, és megmagyarázza azon viszszásságokat, melyek abból származnának, ha az elsőfokú híróság ott volna az idegen államban, a másodfokú pedig itthon. Engedjen meg a t, minister xir, hogy az elsőt, a köteléket illetőleg elmondjam szerény nézetemet azzal az ríj nemzetközi elmélettel szemben. Szerintem mihelyt meg van állapítva nemzetközileg az az exterritorialiiás, melyből az idegen országban a consul jogállása és mentessége származik és különösen mihelyt meg- van mondva, hogy honosainkra nézve nem fogjuk igénybe venni az idegen állam jogrendjét és ez beleegyezik abba, hogy mi magunk bíráskodjunk: akkor aztán méltóztassék elhinni, annak az államnak, a mely abba beleegyezik, tökéletesen mindegy, akár consulnak nevezik azt, a ki ítéletet hoz, akár másnevíí bírónak. Hogy ez nem a levegőből van merítve, hanem a gyakorlatból: hivatkozom Olaszország* példájára és ez egyúttal felelet lesz arra, hogy mégsem oly rendkívüli dolog az, hogy a másodfokú törvényszék itthon legyen a hazában és csak az elsőfokú künn; hivatkozom Olaszországra, a mely utóvégre is elsőrangú tekintély ezen a téren, mert az olasz köztársaságok voltak azok, a melyek keleten a consulátusi intézményt megteremtették. Mikép van ez ma Olaszorszában ? Össze sem lehet hasonlít mi, sem honosaink számát az olaszokéval, sem pedig mi érdekeink csekélyebb voltát azon érdekekkel, a melyekkel Olaszország van keleten engagirozva. S az olaszok mégis nagyon egyszerűen oldották meg a kérdést. Az elsőfokú bíráskodást végzi a consul vezetése alatt egy olasz bíróság, a mely a békebírósághoz hasonlít és csaknem juri természetű, úgy, hogy mindig az illető helyen tartózkodó olaszok közül hív meg a eonsul egy-két olasz polgárt és ezekkel eonstituálja a bíróságot, mintegy esküdszék módjára s így mondják ki az ítéletet. A menynyiben egyik-másik fél az ítéletbe bele nem nyugszik: akkor folyamodhat első sorban az Anconában felállított legközelebbi másodfokú törvényszékhez ; és ha ez sem elégíti ki: akkor fordulhat a római semmítőszékhez. Micsoda nehézségekbe került volna tehát, ha mi is ezen a módon oldjuk meg a kérdést? Felfogásom szerint nem az volt a mi bajunk, hogy nem volt Konstantinápolyban főtorvényszék; hanem az, hogy — és ebben áll a sérelem — az elsőfokú bíróságaz osztrák törvények szerint ítél a magyar polgárok felett. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen a bajon kellett volna segíteni t. ház. (Ugy van! a szélső báloldalon.) De ha ez így van és ha t. minister úr intézkedése nem folyik szükségszerüleg az 1867-iki kiegyezésből: akkor kérdeznem kell, hogy mi indítja a t. kormányt arra, hogy önként lemondjon a magyar állami önállóság egyik fontos részéről; mert hogy ez tényleg az: arra nézve vagyok bátor egy nagy nemzetközi jogi írót, Teulet idézni, a kinek tekintélyét bizonyára a t. minister úr is elismeri s a ki ezt mondja: »L'indépendance du pouvoir judieiaire est comprise dans la defmition mérne d'un Etát souverain« • vagyis, hogy az állami fönhatóság fogalmában benn van az igazságszolgáltatás függetlensége is. E nélkül állami függetlenséget képzelni sem lehet. (Élénk helyeslés bal felől.) S ha ezt a mondást a t. minister úr mint tekintélytől származót, helyesnek ismeri el: akkor helyesnek kell elismernie ennek ellentétét is, hogy tudniillik a közös igazságszolgáltatás fogalma kifejezi a közös állam fogalmát is. {Élénk helyeslés hal felől. A minister tagadólag int.) A t. minister úr fejét rázza. Tudom, hogy ezzel mire czéloz; hiszen az indokolásban ismételve van és a t. előadó úr is nagy hangon jelezte, hogy vannak más államok is, melyek más államokkal együttesen végeztetik a bíráskodást. Engedelmet kérek, nem lehet ezeket az eseteket összehasonlítani. Ott van Egyptomban az igazi nemzetközi főtorvényszék, melyet maga az egyptomi kormány a saját költségén állított fel s a mely a saját bíróihoz odahívja az illető nemzetek bíróit, hogy a saját ügyeik felett maguk intézkedj euek, olyan törvények alapján, melyeket őkegyütte-en állapítottak meg —természetesen a szokásjog teljes respeetálásával. És itt megjegyzem mellesleg, hogy a t. előadó úr igen hosszasan kiterjeszkedett ezen szokásjogra, mintha bizony valaki azt megtámadta volna; bebizonyította, hogy nincs olyan állam Európában, mely mereven keresztül tudta volna vinni, hogy saját törvényeik legyenek uralkodók keleten a bíráskodásban, a nélkül, hogy tekintetbe vennék a szokásjogot. Engedelmet kérek, nem azt kellett volna bizonyítani, mert ebben senki sem kételkedett; hanem méltóztassék azt bebizonyítani, hogy van állam, melynek törvénye azt rendeli, hogy akkor, a, mikor a szokásjog eltérést nem követel, nem a saját maguk, hanem egy harmadik állam törvényei szerint ítéljenek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Erre tessék nekem példát felhozni. is*
