Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-457

136 4fi7- országos ülés februAr l?-én, kedden. 1891. zölte. (Élénk helyeslés jobb felöl. Derültség a balés szélső baloldalon.) Nem kívánok, t. ház, a részletekbe tovább behatolni, hanem az előadottak alapján bátorkodom a törvényjavaslatot általánosságban elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Balogh Géza jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. képviselőház! (Halljuk!) Mindennekelőtt engedelmet kérek, hogy bátor vagyok a most hallott nagyszabású beszéd után a t. előadó úr által jelzett nagy vívmánynyal szemben állást foglalni és szerény nézetemet elmondani. (Halljuk! Halljuk!) A tárgy, melyet e javaslat szőnyegre hoz, majdnem egészen írj a magyar törvényhozás előtt. A 48 előtti időkben kereskedelmünk és iparunk oly szűk keretekben mozgott, közvetlen érintkezésünk a külfölddel olj gyér volt, következőleg anyagi direct érdekeink ott a külföldön oly csekélyek voltak, hogy egyáltalán az egész consulatusi intézmény hiányát jó formán senki sem érezte. Az új aerában is csak sporadice és futólag lett e kérdés egy-egy beszédben érintve. En magam is néhány ízben érintettem azt, egyszer tüzetesen azon alkalomból, midőn a keleti akadémia kapcsán fejtegettem annak fontosságát, hogy consulafusaink jelen állapotát átidomítsuk, illetve az egész intézményt függetlenítsük. Tény azonban, hogy formaszerinti indítvány e tekintetben egy oldalról sem történt, ez oldalról sem. Meg is mondom, miért nem. Nem történt azért, mert féltünk tőle, hogy sürgetésünk még azt is eredményezhetné, hogy azon alkotmányellenes állapot, a mely eddi^ csak tűretik, utóvégre még törvényes sanctiót is talál nyerni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy aggodalmunk nem volt alap nélkül, szomorúan bizonyítja az előttünk fekvő törvényjavaslat. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A consulatusi intézmény, t. ház, az újabb időben általában igen nagy fejlődést tett. Természetes is, hogy az ipar- és kereskedés növekedésével, a közlekedési eszközök rohamos fejlődésével szaporodván mindazok száma, a kik az idegen államokban érintkezéseket keresve, ott hosszabb ideig tartózkodnak: ezzel egyidejűleg növekednie, fejlődnie kellett a consulatusi intézménynek általában, és ezzel egyenlő lépésben magának az úgynevezett consuli bíráskodásnak is S azért van az, a mire a t. előadó úr is igen helyesen rámutatott, hogy most már e kérdés körűi egy egész, még pedig igen terjedelmes nemzetközi jogi irodalom keletkezett. Mindazonáltal én e tág mezőben, a mely kínálkozik, csak egy részt szakítok ki beszédem keretéül s tisztán a politikai és közjogi szempontot fogom megvilágítani a törvényjavaslattal szemben; (Halljuk! Halljuk!) magát a jogi és igazságszolgáltatási kérdésnek a megvilágítását rábízván egyik tisztelt jogász barátomra, a ki, előre jelzem, a párt nevében egyúttal egy határozati javaslatot is fog benyújtani. A magam részéről azonban, szemben bizonyos hírekkel, melyeket a mai lapokban is ismételve említtetni láttam, előzetesen csak anynyit tartok szükségesnek jelezni, hogy e kérdésben az első percztőí fogva, a melyben e szerencsétlen törvényjavaslat napvilágot látott, e párt kebelében a legkisebb eltérés sem volt az iránt, hogy a lehető leghatározottabban vissza kell azt utasítani. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nincs a 48-as és függetlenségi pártnak tudtommal egyetlen tagja sem, a ki ez iránt csak egy perczig is habozott volna. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Áttérve magára a javaslatra, midőn azt bírálat alá veszem, különösen három kérdésre fogom kérni a választ. Ha a válasz kedvező, el kell fogadnunk; ha kedvezőtlen, nem szabad elfogadnunk a javaslatot. Az első kérdés az: igaz-e, hogy a t. kormány a javaslattal egy új közös intézményt akar létrehozni, hogy a consuli bíráskodást közössé akarja tenni Ausztria és Magyarország közt, igen vagy nem? Ha erre a kérdésre bebizonyul, a mit bebizonyítani nem nehéz dolog, hogy igenis közös intézményt akár teremteni, akkor előáll a második kérdés: igaz e, hogy a consuli bíráskodás kérdésének oly módon való megoldása természetes és szükségszerű folyománya a létező közjogi alapnak vagyis a 67-iki kiegyezésnek ? Ha erre a kérdésre is megadjuk a választ, akkor egy alternatív kérdés előtt állunk. Vagy nem áll az, hogy ez az intézkedés szükségszerű folyamánya a 67-iki kiegyezésnek: és akkor kérdeznem kell, hogy mi indítja a kormányt arra, hogy minden kényszer nélkül, szabad jószántából újból feláldozzon a magyar államiságból egy jó nagy darabot; (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) — ha pedig a törvényjavaslat a létező közjogi alapnak természetes, szükségszerű folyománya: akkor előáll az a kérdés, hogy mily következtetésre kell jutnunk oly alaptörvénynyel szemben, a mely szükségszerűieg ily folyományra vezet. (Úgy van! Helyeslés a szélső baloldalon,.) Igyekezni fogok e kérdésekre, a mennyire a tárgy természete megengedi, a lehető legrövidebben felelni. (Halljuk! Halljuk!) Az első kérdésre, tudniillik arra, hogy csakugyan új közös intézményt teremt-e a javaslat és közössé akarja-e tenni a consuli bíráskodást: azt hiszem, legjobban és legvilágosabban megfelel magának és javaslatnak szövege. Mindjárt a 2. §., a mely az elsőfokú bírósággal foglalkozik, megállapítja azt, hogy a már kirendelt