Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-457

45?. országos ülés, feí legutóbbi időben a Khinábavi, Sziamban, Japánban elintézett consuli ügyeket már többé nem az aixi törvényszék jogkörébe utalja, hanem ezen ügyek elintézése ott a távol keleten állított főtörvényszékeket. Egy másik példát xAngolország adott, a mely azért praegnans, mert épen azon területen működik, a melyre ezen törvényjavaslat vonat kőzik. Angolország 1864 ben meggyőződött, hogy a felebbezéseknek akár a nagykövetség által, a mint addig gyakorlatban volt, akár az angol felső bíróságok által elintézése a kívánalmaknak nem felel meg és alkotott Konstantinápolyban egy felső forumot, a mely mint másod és legfelsőbb fórum ítél, minden consuli" bíráskodási ügyben. Ugyanezt az elvet és törekvést látjuk az egyptorni bíróság felállításánál is, mert ott is az összes államok örömmel üdvözölték és támogatták egy olyan bíróság felállítását, a mely a helyszínén működik, a melynek bírái a helyszínén tanulmányozzák azon viszonyokat és azon jogfejlődést, a mely nélkül ezen kérdésekben siker rel működni nem lehet. Ezen példák annyira ismeretesek a nemzetközi jogirodalomban, hogy talán nem messze lesz az idő, a midőn maga az ottoman birodalom fogja kezdeményezni a consuli bíráskodás helyett az ilyen nemzetközi bíróságok felállítását. De ha az ottoman birodalom maga nem is kezdeményezi ezen intézkedést a saját területén: a mint megengedte, hogy Angolország Konstantinápolyban főtör vény széket állítson fel, úgy bizonyára elő fogja segíteni, hogy ott más állam szintén ilyen főtörvényszéket szervezzen. A miszonyok tehát, tisztán a consuli igazságszolgáltatás szempontjából arra bírták a kormányt, hogy egy ily conceptiohoz járuljon, a mely a keleti ügyeknek a helyszínén másodfokban és végleges elintézését lehetővé tegye. Ez a conceptio a mi monarchiánk közjogi viszonyainak megfelelő alakban nyer kifejezést és a paritásnál fogva, a mely köztünk és a monarchia másik állama közt az 1867. törvényekben felállíttatott, ilyen vegyes bíróság szervezése a legkönnyebb utat és módot nyújtotta arra, hogy közjogi állásunk teljes fentartása és érvényesülése mellett olyan organismust alkossunk, mely a consuli bíráskodás minden követelményének kitűnően megfeleljen. (Helyeslés jobb felöl.) Még azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a harmadfokú fölebbezés talán nem is fog védőkre találni, talán nem is fog az a praetensio előállani; de ha előállana is, általánosan elismert processualis elv az, hogy a jogorvoslatok garantiáját nem a föllebbezési forumok nagyobb száma, hanem igenis a véglegesen ítélő bírósá»tiár 17-ón, keiden. 1891.' jg^ gok erkölcsi és tudományos tekintélyének nagysága adja meg. (Helyeslés jobb felől.) Az egész művelt világon a törekvés arra felé irányúi, hogy a felebbezési forumok száma csökkenttessék és a második fok láttassék el mindazon garantiákkal, melyek a teljesen megbízható judicaturára nézve mint postulatnmok fennállanak. Ezen kívánalmaknak meg lehetett felelni abban a főtörvényszéki szervezetben, melyet a kormány elfogadott s ennélfogva a törvényjavaslatban kifejezésre is juttatott az, hogy a consuli bíráskodásban nem három, hanem csak két fokig lesz fellebbezés és a második fokban véglegesen itélő törvényszék Konstantinápolyban állíttatik fel. Ezen bíróságnak szervezése tekintetében, t. ház, alig szükséges külön indokolnom azt, hogy a javaslatnak praecis constructiója szerint a mi államunknak teljes igazságügyi souyerainitása s a paritás alapján álló állami önállósága oly tökéletes és végleges kifejezésre jut, a melynél praegnansabban ez törvénykönyveinkben sehol másutt nem fordul elő. (Élénk helyeslés jobb fém.) Ugyanis miben áll az állami igazságügyi souverainitás, t, ház? Áll először is az igazságügyi törvények meghozatalában, másodszor az igazságügyi szervezetben, harmadszor a bírói hatalom gyakorlatára hivatott egyének kinevezésében. Mindezek, az igazságügyi souverainitásnak eriteriumát képező kellékek teljesen biztosítva vannak abban az organismusban, a melyet a konstantinápolyi főtörvényszékkel nyerünk. (Élénk ellentmondások a bal- és szélső baloldalon s felkiáltások.: Kösös!) T. ház! Nem közös törvényszék ez, hanem vegyes nemzetközi bíróság, (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) mely ép oly kevéssé érinti a közjogi teljes állami önállóságunkat, annak ép oly kevéssé praejudicál, mint a hogy az egyptorni törvényszékben, a nemzetközi bíróságban való részvétel egyetlen egy európai államban sem keltette fel a függésbe jövetelnek még gondolatát sem. Az igazságügyi bizottság tehát úgy találta, hogy a beadott javaslat először érvényre juttatja, azon határok közt és azon mértékben, mint ezt a levantei viszonyok és az ott uralkodó szokásjog lehetővé teszik, saját honosaink számára hazai törvényeinket; másodszor pedig úgy találta, hogy a Konstantinápolyban felállítandó főtőrvényszék a levantei consuli bíráskodás igazságügyi követelményeinek megfelel s a mellett hazai közjogunk, állami önállóságunk érvényesülésének legteljesebb kifejezése, (lgas!JJgy van! jobb felől.) és ennélfogva ezt a törvényjavaslatot, mi t ama két gondolatnak megtestesítését, mint valóságos vívmányt örömmel üdvö-