Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-457
134 457. országos ülés február 17-6n, kedden. 1891. bíróságainkhoz tereljük. De t. ház, ennél a kérdésnél az az összetett állapot, melyben a monarchia létezik, a legnehezebben megoldható problemákat állítja elénk. (Halljuk! Bálijuk!) Ugyanazon alsó forumoktól a felebbezést meg kellett volna engedni a különböző belföldi forumokhoz, még pedig az osztrák, magyar, horvát és boszniai felső bíróságokhoz. Egy ilyen megoldás terveivel szemben nem nehéz elriasztó példákat találni. A törökországi consulatusok ugyanis különböző jurisdictiót gyakorolnak különböző egyének fölött. így például minden államnak consulai ítélnek először saját honosaiknak egymás között való ügyeikben; ugyanezen consulok hatásköre kiterjed másodszor saját honosaiknak más nyugati állam honosaival folytatott ügyeire is; harmadszor a consulok hatásköre a gyakori»t által kibövittetett saját honosainak a török állam polgáraival szemben folytatott pereire is. Ezen három különböző esetben a bíráskodási és felebbezési rendszernek három különböző faja, fejlődött ki. Az első esetben tudniillik saját honosainak egymás közötti pereiben maga az illető nyugati állam törvényei szabták meg a felebbezési rendszert. Másképen áll a dolog saját honosaiknak az idegen nyugati államok polgáraival szemben felmerülő perei tekintetében. Tételes és valóban kimutatható nemzetközi szerződések ezen kérdés rendezésére nézve nem léteznek. Van egy állítólag 1820-ban létrejött követi conferentiai megállapodás, mely azonban írásban kinyomozhatatlan és létezése igen kétséges. Hanem a gyakorlat kifejtette akár azon conferentia alapján, akár pedig a tényleges viszonyokból kifolyólag azt az állapotot, hogy ha egy idegen állam polgára egy más állam cousula előtt pert indít azon más államnak honosa ellen: akkor vegyes bizottság, egy mixta commissio ül össze, melyben az alperes két bíróval, a felperes pedig a saját consula által kijelölt harmadik bíróval szerepel. És ez a három tagból álló bíróság hozza meg az elsőfokú bírói ítéletet. Igen egyszerűnek és czélszerűnek látszó intézmény ez is; hanem mi lesz a felebbezéssel ? A felebbezés tekintetében a gyakorlat úgy fejlett ki, hogy mind a két félnek ezen mixta commissio ítélete ellen felebbezési joga van saját hazájának felsőbíróságához. Méltóztassék elképzelni azt, ha egy perben egy porosz alattvaló felperessel szemben egy franczia alattvaló elítéltetik 8 a franczia nincs megelégedve az ítélettel, ügyét felviszi a saját aixi felsőbb törvényszékéhez és végső fokban a párisi semmitőszékhez; ha a porosz nincs megelégedve, ügyét felviszi a stettini törvényszékhez és így tovább; de ha mind a kettő elégedetlen, kétfelé felebbeznek és két ország felsőbb bíróságai ítélnek ugyanazon peres ügyben; a miből tényleg bekövetkezik azon eredmény, hogy az igazságszolgáltatásnak e neme a legrosszabb, a legdrágább és leghatálytalanabb. (Igás! ügy van! a jobboldalon.) Már most, t. ház, méltóztassanak ezen példát a mi összetett államunk honpolgáraira alkalmazni (Zajos ellenmondás a szélsőbalról, félkiáltások: Összetett állam nincs! Hát ez az új aera?!) Gulner Gynla: Arról a helyről ilyen terminológiát nem szabad hangoztatni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. FelkiálMsok jobb felől: Hát Horvátország?)^ Meszlény Lajos: Összetákolt államot kellett volna mondani! (Nagy zaj a szélső bal oldalon.) Bokros Elek előadó: Lehetetlen, t. ház ily complicált ügy tüzetes fejtegetése közben esetleges nyelvbotlást elkerülni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennélfogva ne méltóztassék tőlem most a monarchia összetételének közjogi defmitióját kívánni. Méltóztassék az elmondott perlekedési esetet applicálni saját monarchiánk különböző honosaira Ha a mi törvényhozásunk úgy oldotta volna meg consuli bíráskodásunk felebbezési rendszerét, hogy a meg nem szüntethetőleg közös elsőbíróságoktól, a consuloktól, a felebbezést a peres felnek saját hazai bíróságához kellett volna. irányoznia: ez, t. ház, nemcsak hogy nem felelt volna meg az igazságügyi követelményeknek, de teljesen tönkre tette volna a consuli hatóságoknak épen azon bíráskodását, a melyet honosaink jogitgyeinek elintézése érdekében nemcsak közjogunknak megfelelően rendezni, de egyúttal önmagában is javítani óhajtunk. De, t. ház, még ennél nevezetesebb és lényegesebb argumentum is harezol az ellen, hogy a fellebbezések elintézésére ne a belföldi főíörvényszékek legyenek hivatva: és ez a nemzetközi jogéletből fejlődött gyakorlat. A consuli bíráskodás, a melynek megszüntetését Törökország és egyáltalában a muzulmán államok mostani állapota ez idő szerint még nem engedi meg, egész fejlődésében arra a meggyőződésre vezetett, hogy a keleten elszórtan élő és bíráskodó consuloktól hiba bármely államnak bármi jól organisált felső bíróságához intézni a fellebbezést. Maga Francziaország példája, a melynek consuli bíráskodása háromszázados fenállásánál fogva a legkifejlettebb, azt mutatja, hogy a franczia nemzet is azon meggyőződésre jutott, hogy újabb consuli területeken a felebbezés tekintetében ezt a rendszert már ne alkalmazza és épen azért történt, hogy Francziaország a
