Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-457

132 457. orsírtgos ülés február 17-én, kedden. 1891. azt, hogy a franczia törvényeknek változatlan I alkalmazása a keleti jogviszonyokra lehetetlen; az ottani kereskedelmi és forgalmi viszonyok fejlődését a franczia polgárokra nézve lehetetlenné tenné. A franczia judicatura tehát számolt az élet követelményeivel és a törvényhozás merev intézkedéseinek daczára igen számos elvi jelentőségű határozatban kimondta, hogy a franczia tételes törvénynyel szemben is lehet a levantei gyakorlatnak érvényesülnie. Ezen példán kivííl hivatkozom arra, hogy a nyugateurópai államok összes többi törvényhozásai a consuli bíráskodás szervezéséné] és berendezésénél kifejezésre juttatták azt az elvet, a melyet a franczia judicatura a franczia törvénynyel szemben kénytelen volt inaugurálni. A törvényhozások egész sorozatára utalhatok, melyek azt tanúsítják, hogy a hazai jognak merev alkalmazását az újabb időben egy törvényhozás sem igyekszik megvalósítani; hanem ellenkezőleg mindegyik megengedi a levantei jogszokásoknak és szokásjognak alkalmazását, még pedig szemben a hazai tételes törvényekkel is; úgy hogy midőn arról van szó, hogy mi most a

: consuli bíráskodás gyakorlatánál hazai törvényeinknek szabályait mily mértékben alkalmazzuk: ennek az általános gyakorlatnak figyelembe vételére okvetetlenül utalva vagyunk. Bátor vagyok hivatkozni arra, t. ház, hogy az 1885. január 29-én kelt császári nyilt parancs 8. §-ában, a mely honosainkra nézve még ma is érvényben levő szabály, a következők állanak: »A consuli bíróságok a hozzájok utasított jogügyekben kötelesek az osztrák törvényeket venni zsinórmértékül, ha csak a különös és általánosan elismert szokásjog vagy kellően kihirdetett rendeletek egyéb határozatokat nem tartalmaznak és l) ha a consuli területeken azon berendezések és tényleges viszonyok hiányoznak, a melyektől az osztrák törvény alkalmazása feltételezve van.« Sőt még ennél is tovább megy az az osztrák császári nyilt parancs és a 9. §-ban azt is kijelenti, (Ralijuk! Halljuk!) hogy az osztrák alattvalók és védenezeknek egymás közti, vagy más idegenekkel a keleten kötött jogügyleteiben az osztrák törvények alkalmazandók, hacsak a jogügylet létrejöttekor más törvény nyilván alapúi nem vettetett. Ennélfogva t. ház, még az osztrák alattvalóknak egymás közötti jogügyleteiben is, ha azok a Levanten köttettek és ott teljesítendők, megengedi a császári nyilt parancs azt, hogy más államok törvényei, más jogszokások vétessenek a jogügylet létesítésénél alkalmazásba. (Halljuk! Halljuk!) E császári nyilt parancs idézett rendelkezését még részletesebben kifejti az a ministeri rendelet, a mely e nyilt parancs alapján mint bevezető organicus szabály kibocsáttatott. E miniszteri rendelet 14—16 §-ai részletesen kifejtik a levantei szokásjognak túlsúlyát és azt nemcsak a közönséges polgári joggal, hanem a kereskedelmi törvénynyel, sőt még a váltótörvénynyel szemben is kötelezőnek ismeri el. Tehát a törvények legalakibb nemével, a váltó törvénynyel szemben is, a melylyel szemben különben az európai jogfelfogás szerint szokásjogi fejlődés nem létezhetik, elismeri a levantei szokásjog fensőbbségét. Ez idézetekből önként folyik,hogyjelenleg tényleg nem az osztrák törvény az, melynek alapján a consuli bíráskodás ítél, hanem igenis főleg és lényegében ítél a levantei szokásjog alapján. De menjünk tovább. Olaszország 1886-ban hozott törvényt a consuli bíráskodás tárgyában és ebben teljesen ennek az eszmének hódol; mert a 166 §-ban kimondja, hogy: »a consulok és consuli bíróságok által az ország törvényei alkalmazandók mindazokban, melyekre a »szerződések, a szokások vagy jelen törvény által egyéb nem határoztatott.« Az 1865-ben hozott porosz törvény 16. §-a ugyanezt az elvet mondja ki. Anglia 1864-ben állította fel a konstantinápolyi főtörvényszéket és az order in council 7. §-ában kimondja, hogy általában az angol törvények alkalmazandók és 8. §-ában az angol törvények sajátságos szerkezetében a következőket rendeli: »E rendelet tartalmából semmi sem ad okot azon feltevésre, mintha ő Felségének hivatalnokai meg volnának fosztva azon jogtól, hogy figyelembe tartsák és másokkal is megtartassák azon észszerű szokásokat, melyek az otfcomán birodalomban fennállanak, vagy mintha valakit azok kedvezményétől megfoszthatnának; kivéve azon esetet, ha a jelen rendelet oly kifejezett és külön rendelkezést tartalmaz, mely az ilyes szokásokkal ellenkezik.« Tovább menve még Hollandia törvényét is megemlítem, mely 1871-ben keletkezett, és előírja ugyan a hollandi magán jogi törvények alkalmazását, de a keleten létező helybeli kereskedelmi szokásokat is megtartatni rendeli. így van ez Oroszországra nézve is, a melynek ugyan Törökország területén gyakorolt consuli bíráskodása szabályozva nincsen, hanem szokás és gyakorlatnál fogva alkalmazást nyernek azon szabályok, a melyek Persiával szemben lettek megállapítva. Az orosz kereskedelmi törvénykönyv 2124. §-ában pedig azt rendeli, hogy Persiában az ottani határozott és állandó szokások szerint Ítéljenek a consuli bíróságok. Végre bátor vagyok hivatkozni arra is, hogy miután Egyptomban a consuli bíróságok elégtelensége, és a gyakori összeütközések miatt ott az egyptomi alkirály kezdeményezésére nem-