Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-456
4Sfi. országos ülés febritár 18-án, pénteken, 1891. J gg figyelembevételével fölkérjem a t. minister urat, hogy igyekezzék ezt a szétosztásról szóló törvényt akként életbe léptetni, hogy az az illető bírákra mentől kevesebb hátránynyal járjon, , raert — a mint interpellatiómban is kifejtettem \ — a törvényhozásnak nem lehetett ezélja az, hogy magán az áthelyezésen kivíü, a mely már is bizonyos hátrányt foglal magában, az illetőket még nagyobb hátrányokkal sújtsa. így kü lönösen kérdés, illetőleg megbeszélés tárgyává óhajtottam volna tenni s úgy vettem észre — sajnálom, hogy a t. minister úr nem volt jelen, mert észrevehette volna ő is — hogy a ház hangulata helyeslőleg kisérte abbeli felszólalásomat (Ellenmondás jobb felöl) — meglehet, akkor is más lett volna a hangúlat, ha a minister úr jelen lett volna — (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon) mondom, megbeszélés tárgyául óhajtottam volna tenni azt, vájjon helyes és czélszerfí-e a táblák szétosztását épen májusban foganatosítani, mint a hogy a t. minister úr czélozta akkor és mint a hogy azt most már bejelentette. Felhoztam, hogy az áthelyezendő királyi ítélő táblai bírák közt igen sok a családos ember, kiknek iskolába járó gyermekeik levén, ők májusban kénytelenek lennének az iskoláztatás ideje alatt más vidékre költözni és gyemekeiket itt hagyni. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Azon kivül felhoztam azon nem kicsinylendő indokot, hogy vidéken rendszerint januárban történvén a lakások felmondása s ha az életbeléptetés májusra tétetik, az illető királyi táblai bírák ki lesznek téve annak, hogy nem fognak lakást kapni. A következmények az én aggodalmaimat teljesen igazolták. Talán a minister úrnak is tudomása lesz róla, hogy — és itt nem fogok arról szólni, hogy milyen mértékben sikerült: helyesen-e vagy nem, a t. minister úrnak a kinevezésekkel megoldani a kérdést — a vidéken egyes városokban — se tekintetben különösen : Kolozsvárt kell kiemelnem, a hol, s erről talán a minister úrnak is van tudomása, a királyi tábla elnöke sem bír lakást kapni — a lakáskiadók felhasználván azt, hogy a királyi táblai bírák kénytelenek azon lakást elfogadni, a melyet nekik épen kínálnak, oly mértékben felsrófolták a lakbéreket, hogy az áthelyezett táblabírák a lakbérekkel semmi arányban nem álló költekezésre kénytelenek. Ennek felemlítése után talán lesz kegyes az igen t. minister úr elismerni, hogy az ilyen kérdéseket nem lehet oly rövid válaszszal absolválni, mint a minőt ő most adott, (úgy van! a szélső hal felöl.) De különben az igazságszolgáltatásnak sem áll az érdekében, hogy úgynevezett "lóhalálában* csináljunk ilyen dolgokat. (Derültség jobb felöl.) Hogy a t. minister ár mit ért el az által, hogy talán azon okból, hogy ezen interpellatiómra rövid választ adhasson, sietett már február elején közzé tenni a hivatalos lapban a decentralisatio keresztülvitele folytán szükségessé vált áthelyezéseket: felemlítem, hogy csupa sürgősségből megtörtént pl., hogy a pozsonyi kir. ítélő táblához két oly bírót nevezett ki, a kik együtt a köztük fennálló sógorsági viszony miatt egy tanácsban nem lehetnek, (Derültség a szélső baloldalon.) E mellett a t. minister úr elfelejtette azt, hogy a közétett és pedig competens személy által közölt statisztikai kimutatások szerint is váltó- és kereskedelmi ügyekben a szegedi és kassai törvényszék területei azok, a honnan aránytalanul sok kereskedelmi és váltóügy került a budapesti kir. ítélőtáblához. Ennek folytán az történt, hogy e két királyi ítélőtáblára egyetlenegy váltó és kereskedelmi szakreferens sem jutott, míg a temesvári kir. táblához, a hol a legkisebb volt ezen ügyek száma, három ilyen szakreferens neveztetett ki. A t. minister úr például elvonta a budapesti kir. ítélőtáblától a jövedéki kihágásokban eddig eljárt két szakreferenst, a fiumei törvényszéktől fellebbezési ügyekben eljáró eddigi táblabírót, a ki az olasz ügyeket kezelte. Mindezekre t. ház nem akarok refleetálni. Ezek oly dolgok, a melyeket talán a minister urnak is meg kellett volna szívlelni, mert, a decentralisatio épenséggel semmit sem vesztett volna értékéből, ha az áthelyezett bírákat nem tette volna ki annak, hogy ma kénytelenek oly lakással megelégedni, a melyet kapnak, és fizetni azt a lakbért, a mit kérnek. De hiszen t. ház, a minister úr nem is egészen hajtotta végre azt a törvényt, ámbár azt mondja, hogy megtette, mert ma, azaz február 13-án még 36 bíró nincs kinevezve. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Nem is lesz! (Derültség jobb felöl.) Polónyi Géza: Nem is lesz! No ez vigasztalás azoknak az uraknak, a kik várják a kinevezést! (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon). Egyébiránt tudomásul veszem, hogy e 36 bíró nem is lesz kinevezve; de, akkor kíváncsi vagyok arra, hogy mikép váltja be a minister úr a közvélemény meleg támogatásával közzétett azon híreit, hogy o nemcsak a bírói, hanem az ügyvédi karra is nagy súlyt fektet, hogy annak jelentékeny és tiszteletreméltó erőit felfrissítés czéljából a kir. tábla számára megszerezze. Mert, ha nem lesz több kinevezés, akkor tudomásul veszem azt is, hogy Magyarország összes ügyvédei közül a nagyváradi kir. tábla egyik tanácselnökén kívül egy sem lesz n*
