Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-456
116 456. orszAgos Blés fefrrnár 18-án, pcntefcen. 1891. milyen az anyag-hányad számítás a közös hadseregben; és az természetesen tökéletesen megfelel annak, a mi a honvédségnél létezik. Tehát azok az urak elegendően tájékozva voltnk és a mint nekem személyesen mondották, megtekintették azt, a mely a közös hadsereg részéről kiadatott. (Helyeslés jobb felől.) E részben tehát hiány absolute nem fordult elő. Azonfelül bátor vagyok felemlíteni azt is, hogy azok, a kik ilyen szállítással foglalkoznak, maguk is képesek a számítást megtenni. Tény, hogy a minieteriumban megvoltak azok a kimutatások és Wolfner, Freund és a budapesti czipész-társúlat által meg is tekin tettek. A harmadik pont így szól: „Mivel igazolja, hogy a pályázat 8. pontjában foglalt azon kijelentésére, miszerint egyenlő feltételek mellett a, pusztán vállalkozó pályázók felett előnyben részesül azon iparosokból álló szövetkezet, mely nek tagjai mind az anyag előállításával, mind az elkészítéssel, vagy legalább ezek egyikével maguk foglalkoznak: csak részben volt tekintettel, t. i. a bőrgyárosokra nézve; a kézmű iparosokból álló szövetkezettel pedig tárgyalásba sem bocsátkozott ?« Igaz, hogy azzal a szövetkezettel, mely kisiparosokból jött létre, nem tárgyaltam; de miért? Először, mert legdrágább volt; másodszor, mert ezen szövetkezetnek ajánlata olyan volt, hogy egyes iparosok 3—4 sőt V^/o előállítására kötelezték magukat béke idejére. Ez olyan bonyolódott ajánlat volt, melylyel komolyan foglalkozni nem lehetett. De eltekintve ettől, nagyon természetes, hogy mozgósítás alkalmával nagy mennyiségű szállítás lévén szükséges: kell, hogy a központban, mint az ki volt mondva, műhely állíttassák fel. Ha a kisiparosokból álló szövetkezet itt a központban nagy műhelyt állítana fel, annak felállítása igen költséges lenne. Másodszor az is szükséges, hogy ezen műhelynek megfeleb' vezérférfiai legyenek, legyen igaz gatója ; ez pedig pénzbe kerülne s így az a csekély kereset, mely a szállításból a kisiparosokra jutna, ezen költségek által felemésztetnék, ha ugyan annál még többre nem rágna. Ennélfogva a vállalkozás a kisiparosokra nézve nem igen lett volna előnyös. A kisiparosokra előnyösebb, ha közvetve kapják a szállítást. Ezért úgy intézkedtem, hogy miután mozgósítás alkalmával nagy mennyiségű szállításokra van szükség: szerződtem a nagy iparosokkal, egyúttal azonban föntartottam a kisiparosoknak azon czikkböl, melyet szállítani képesek, t. i. a bakancsokból 50%>-ot. Ez a nagyiparosokra, a kikkel szerződtem, terhes feltétel, a kisiparosokra nézve ellenben igen kedvező. A negyedik kérdés ez volt: (Ohassa) »Hogyan indokolja azon eljárást, hogy miután a bőrneműek szállítási szerződése 1890. november 31-én lejárt, a pályázatot az évi 300.000 frt, tehát 5 évre 1,500.000 frt erejéig kötelező és súlyos feltételekhez, kötött új szerződést decz. 22-iki benyújtási határidővel csak múlt évi nov. 20-án bocsátotta ki?« Hát itt, nyíltan beismerem, egy kis késedelem állott be. A kérdés sokáig tárgyaltatott és végtére eredményre nem jutottunk. így tehát egy kis késedelem állott be, a mennyiben a határidő tulaj donképen rövid. De ez semmiféle hátránynyal nem jár; mert igaz ugyan, hogy a szállító, a ki elvállalja a kötelezettséget, hogy mozgósítás esetében rögtön nagy mennyiséget szállít, köteles a szállítást a kitűzött határidő alatt eszközölni; de most hála istennek, a politikai conjuncturák olyanok, hogy attól nem kell tartani, hogy most hamarosan mozgósítás következzék be és hogy rögtön nagy mennyiséget kelljen szállítani. Béke idején pedig a szállítók csak ápril elején nyerik a megrendelést és a szállítás csak deczember végéig eazközlendő, tehát e tekintetben semmiféle károsodásnak nincsenek a szállítók kitéve. Az 5-ik pont így szól: (olvassa): „5. Szabályos dolognak tartja-e, hogy a benyújtott ajánlatok nem cleczember 22 ikén délben és nem, mint szokás, a pályázók jelenlétében, hanem ezeknek kizárásával, egy nappal később bontattak fel?" Ezt igenis szabályos dolognak tartom. Miért? Mert a pályázati határidő igenis 22-én délben járt le; de nem volt tudható, vájjon teszem fel 22-én délelőtt nem adott-e fel valaki itt Budapesten a postán ajánlatot és ha ez még délután beérkezik, természetes, hogy miután -AZ a postán tényleg idejekorán feladatott, kénytelen lettem volna azt elfogadni. Tehát a pályázatnak abban az órában való felbontása, a mikor az lejárt, nem volna helyes és nem is történik ez sehol, hanem mindig csak a következő napon eszközöltetik. így történt ebben az esetben is. A pályázat pedig bizottságilag bontatott fel s az, a ki édeklődött iránta, tudhatta, hogy mikor lesz a felbontás, a minthogy csakugyan két érdekelt fél jelen is volt. Ha tehát kettő megjelent, a többiek is jelen lehettek volna. A következő pont így szólt: »Igaz-e, hogy a régi vállalkozónak, kinek szerződése csupán a múlt évi szükséglet határáig terjedhetett ki, az 1891. és következő évekre fennforgó szükségletből a múlt év végén és a régi árakon pályázaton kívüli szerződések alapján kiadatott 34.000 pár bakancs, 180.000 derékszíj átalakítása és 1000 lószerszám szállítása stb. — s ezen stb. 60.000 bakancsot jelent, melyről nekem positiv tudomásom nincs — s ha ezea hírek igazak, mivel indokolja
