Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-456

456. orsrítgos illés február 13-án, pénteken 1891. 117 a minister úr ezen szállításnak a nyilt verseny és pályázatból elvonását, valamint azon körülményt, hogy az új szerződés alacsonyabb szállítási árai mellett a kincstár eme tárgyakat jutányosaiban megszerezhette volna ?« Itt megint nagy tévedés forog fenn. Igaz, hogy az a bizonyos 34.000 bakancs, a melyről a »Budapesti Hírlapiban is olvastam, a múlt évben kiadatott, de nem a szállítónak, hanem a kisiparosoknak. B. Kaas Ivor : Bernfeld által! B. Fejérváry Géza honvédelmi ministor: Bernfeld szállító által, igenis, de miért? (Halljuk!)Nekünk nagy mennyiségű bakancsaink vannak raktáron, melyekre mozgósítás alkalmával rögtön szükségünk van. Béke idején azonban a forgalom a keret létszámnál fogva nagyon csekély, tehát ezek a hőinemííek, nevezetesen bakancsok, nagyon sokáig hevernek a r; ktárakban. Hogy tehát ki ne száradjanak, már kéthárom éve próbát tettem azzal, hogy a bakancsokat kiszabott állapotban, beszállíttattam. Természetes, nem fizettem értök egész munkabért, hanem csak az érték és a kiszabás után esedékes hányadot. Ezek a kiszabott állapotban levő bakancsok, illetőleg az a bizonyos mennyiségű bőr, a főraktárban volt elhelyezve, hogy azon esetre, ha a szükség beáll, azonnal lehessen őket varratni. Azt hittem, hogy ily módon czélt érhetek. Minthogy azonban ezek az alkatrészek pár esztendeig ott hevertek, a bőr még jobban kiszáradt és így látván, hogy ez az eljárás nem ezélszerű, kénytelen voltam azokat megyarratni, hogy azután a bakancsokat elhelyezzem a raktárakban. Kiadtam tehát a vállalkozónak, a id — ha jól emlékszem ~~- már 1874 vagy 75 óta arra köteleztetett, hogy a bakancsoknak egy nagy vészét kisiparos vállalkozókkal készíttesse és nekik a kiszabott díjakat kifizesse. így a jelen esetben is a vállalkozó átvette a főraktárból ezeket a kiszabott állapotban lévő bakancsalkatrészeket és miután nagyon természetes, hogy az ily tömeges raktározásnál egyik-másik csomagból kiesik valami, a vállalkozó köteles volt a hiányt is pótolni; természetes továbbá, hogy maga a kincstár nem adhatta ki a kis-vállalkozóknak ezeket a kiszabott bőröket, hanem a vállalkozó útján kellett ennek történnie; a vállalkozó pedig természetesen nem fizethette a teljes díjat a kisiparo oknak. 0 ugyanis — a mint ez például Czegléden történt, illetőleg ez csak ott történt — a, múlt években károkat is szenvedett; a mennyiben ő nem kapott cautiót a kisiparosoktól s azután előfordult az az eset, hogy azokat egyes kisiparosoknál bizony le is foglalták. Hogy azt a kárt, a melyet ott szenvedett, visszapótolja: ha jól vagy ok informálva, 10 krral kevesebbet fizetett; de mondom, ez csakis a czeglérlieknél történt; a többi kisiparosoknak kifizette az egész árat. Azonkívül egy csekély összeget — azt hiszem 5 krt, — a ványolásért is levont, mert a ványoláft nem képes a kisiparos eszközölni; ahhoz gép kell, és így azt csak az eszközölheti, a ki ezekkel a gépekkel rendelkezik. így tehát erre nézve nem lehet észrevételem. A mi azt illeti, hogy a 180 ezer derékszíj átalakítása az év végével adatott ki nekik, erre az a megjegyzésem, hogy elvileg kiadatott már nekik 1889-ben. (Felkiáltások a szélsőbalon: Elvileg !) Igen kérem kiadatott, de magam szűntettem be az átalakítást, mert a, csatioknak | bizonyos módosítása tárgyalás alatt volt s a ! tárgyalások csakis a múlt év végével fejeztettek be. Ennélfogva, mivel ő a felszereléseknek egész átalakítását elvállalta, egyes részeket ki nem szakíthattam. Azt is tekintetbe keli venni, hogy egy ilyen vállalkozó üzletének nem. lehet egy napon vége; a mennyiben még hátralékban van | bizonyos szállításokkal, az ilyen dolognak egy napon vége nem lehet, hanem az, mint méltóztatnak tudni, csak lassankint bonyolódik le. A lószerszám-szállítására nézve (Halljuk! Halljuk!) a múlt évben 1890. augusztus, vagy júliusban — hogy melyik hónapban, azt már nem tudom — páljázat hirdettetett és ez a Bernfeld volt a legolcsóbb ajánlatot tevő, ennélfogva nem volt ok tőle a szállítást megtagadni. Ha más tett volna olcsóbb ajánlatot, az kapta volna meg a szállítást. Beállván az évi szükséglet, megkapta a szállítást az, akinek ajánlata az első pályázat alapján a legolcsóbbnak tűnt ; ki. (Egy hang a szélső baloldalon: Mért nem lett később pályázat kiírva?) Nincs szükség arra, hogy rövid két hónap alatt újabb meg újabb pályázatokat hirdessünk A következő kérdés: (Olvassa.) »Mi volt oka annak, hogy a ruhaneműek szállítását, meI lyekre nézve a szerződés szintén 1890. deczember 31-én járt le, a honvédelmi ministerium a verseny kizárásával és pályázat hirdetése nélkül az 1891-ki esztendőre a régi vállalkozónak hagyta megU Ennek oka az, hogy Magyarországon épült | egy nagy posztógyár; minthogy pedig az ilyen \ ügyekben mindenben egyetértőleg óhajtok eljárni a kereskedelmi minister úrral: itt is tekintetbe vettem a kereskedelmi minister urnak azon kivámtát, hogy ez az új gyár is részt vehessen a pályázatban. Ezt magam is helyesnek találtam. Minthogy azonban az az új gyár még nem volt kész és csak most lesz kész, én pedig egy még épülőfélben levő gyárral nem szerződhettem, hogy tehát ez a gyár el ne essék a szer! ződés lehetőségétől: meghosszabbítottam egy évre