Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-430
480. orsíígos ülés äecíember 12-én, pénteken. 1890. gj Ellenmondás a szélső baloldalon.) Angliában például igen, de nálunk nem. (Élénk- ellenmondás a szélső baloldalon. Egy hang: Hát választási ügyékben?) Választási ügyekben igen, mert az külön törvényen alapszik. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ezen parlamenti bizottság valóban jósziv adakozásaiból élő társulattal volna összehasonlítható, a melynek semmi kényszerítő ereje nincs. (Tetszés jobbfelől.) Méltóztassék tehát meggondolni, hogy fogna-e egy ilyen parlamenti bizottság valami nagy eredményt elérni. Én alig hiszem. (Helyeslés jobbfelöl.) De menjünk, tovább t. ház, és tegyük fel, hogy mindezek daczára a parlamenti bizottság positiv eredményt volna képes felmutatni s positiv meggyőződésre tudna szert tenni, kérdem: honnan veszi t, barátom azt a reményt, hogy e verdict, melyet e bizottság kimond, a gyanút a korcsmák és borbély-műhelyekből ki fogja ir tani? Honnan veszi a képviselő ur ezt a reményt, mikor először is tudja, hogy e bizottság már szervezeténél fogva, ugy, mint minden parlamenti bizottság, nagyrészben a többség tagjaiból fog állani; (Zaj és mozgás a szélsőbalon) mert azt csak nem lehet követelni s azt hiszem, senki sem tanácsolhatná a minister urnak, hogy a bizottságot csupa ellenzéki képviselőkből állítsa össze (Derültség jobbfelöl.) Minthogy a kérdés igy áll, természetes, hogy a bizottság működésében a többség keze volna látható s ennek eredménye az volna .... Gr.Károlyi Gábor: Eltussolnák a dolgot! (Zaj a szélsőbalon) Gr. Andrássy Gyula előadó: .. igen, igaza van, azt mondanák: eltussolja a dolgot. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Mi volna tehát az eredmény? Az, hogy talán itt e házban is, de a házon kivül mindenesetre igen gyakran azt hallanók, hogy ez megint schwindli, komédia, a melyet a kormány és pártja a közvélemény félrevezetésére eljátszik. A legjobb esetben ez volna az eredmény. (Ugy van! a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Ne mondják a t. képviselő urak azt, hogy azon birói funetio, a melyet e bizottság magára vállalna, megmentené a minister urat a gyanúsítástól; ne mondják ezt, mert hiszen nagyon jól tudjuk, vannak e háznak más oly bizottsá gai, melyeknek tagjai eskü alatt fogadják, hogy az igazságot fogják szolgálni s erre is az! szokták széltében mondani, hogy e bizottságokat mindig politikai érdekek vezérlik. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl,.) De van azután egy nagy különbség a két bizottság eljárása közt s ez az, hogy, mig a biráló bizottságok csak egyes képviselők mandátuma felett határoznak, a szóban forgó bizottság, mely kiküldetnék, egy minister tárezája felett döntene, a miből az következik, hogy e bizottság határozata még inkább ki volna téve a gyanúsításoknak. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Legyen szabad, t. ház, még egy argumentumot felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Bennem mindaz, a mit e házban a lefolyt vita alatt tapasztaltam, azon meggyőződést erősítette meg, hogy itt nem objectiv indokok, (Halljuk! Halljuk!) hanem egyes incidensek s jelenségek által ébresztett és táplált gyanúval van dolgunk, mely incidensek és jelenségek megezáfolása azonban magát a gyanút el nem tüntethetné, mert itt egy általános hangulattal van dolgunk, melylyel, meg vagyok győződve, a vizsgáló bizottság megküzdeni nem tudna. (Igás! Ugy van! a jobboldalon. Ellen mondások a bal- és szélső baloldalon.) Erre a meggyőződésre engem az a jelenet vezetett, midőn tegnapelőtt Pázmándy Dénes képviselő ur nagy ügyességgel és oly graciositással, melyet bármely jongleur megirigyelhetett volna, (Élénk derültség jobbfelöl. Nagy zaj a szélső baloldalon) fölemelt egy pár vasdarabot, (Egy hang a szélső balfelöl: Aczélt!) tehát egy pár aczéldarabot és azt mondta : ,,!ine nézzék, t. képviselő urak, lehet-e egy ily eszközt rajz után előállítani?'' Midőn láttam azt a nagy meggyőződést és lelkesedést, mely rögtön kitört és pedig kitört oly uraknál, kik közelébe sem férhettek ennek az aczéinak, (Élénk derültség jobbfelől) meg sem nézhették közelről, hogy igazán oly eomplicalt idomszer-e (Élénk derültség jobbfelöl) és kiknek, ha közelébe is férhettek volna, — azt hiszem, nem sértem meg őket, ha ezt feltételezem, — még akkor sem lett volna ideájuk arról, vájjon a modern technica képes-e ily idomot rajz után elkészíteni vagy sem. Midőn. mondom, láttam itt ily könnyen keletkező positiv meggyőződéseket, melyeket az urak technicus kérdésben nyilvánítottak, lehetetlen volt arra a meggyőződésre nem jutnom, hogy ennek alapja egy igen jól előkészített talaj; hogy nem eoncret körülmények forognak szóban, hmem egy hangulat uralkodik, melyet, azt hiszem, legjobban jellemezhetek ugy, ha egy bizonyos népdalnak egy sorára emlékeztetem a t. házat, (Halljuk! Halljuk!) a mely ugy kezdődik, hogy „Mégis" és ugy végződik „a német". "(Hosszantartó zajos derültség és tetszés a jobboldalon.) Én azt hiszem, t. ház, hogy ezen nótában rejlik az oka azon jeleneteknek, melyeket itt láttunk (Zaj a szélső baloldalon) « épen ezért vagyok abban a véleményben, hogy ezen hangulattal ama szerencsétlen bizottság megküzdeni képes nem lenne. De viszont tudom azt, hogy nekünk ezzel a hangulattal meg kell küzdenünk és bizom henne, hogy le is fogjuk azt küzdeni. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon.) Azt is tudom, hogy a magyar politika egyik főczélját fogja 12*
