Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-430
•& 430. orüaágot ülés deezember 13-én, pénteken. 1890. képezni a jövőben is mindig ezen hangulat gyökeres és alapos kiirtása; mert ma még, ugy látszik, bizonyos körökben legalább, ezzel számolni kell. Ezek után legyen szabad tovább mennem. (Bálijuk! Malijuk!) Az előadottakban törekedtem kimutatni azt, hogy e bizottság eredményt elérni nem fog. Ebből azonban, felfogásom szerint, mg nem következik az, hogy a bizottságot ki ne küldjük ; mert ha káros eredmény lehető nem volna, azt mondhatnák a t. képviselő urak, hogy a legrosszabb esetben ott leszünk, a hol ma vagyunk, tehát nem látunk okot, hogy miért ne menjünk bele. Ezt, t. ház, én nem tartom elfogadható érvnek; mert azt hiszem, egészen más az eljárás hatása és súlya a nemzetre, ha a parlament többsége azt találja, hogy a felhozott gyanuokok elegendők arra, hogy vizsgálat 'rendeltessék el és egészen más a súly és hatás, ha — és itt visszatérek ismét a korcsmákra és borbély műhelyekre — egyesek gyanút ébresztenek. T. képviselőtársam és barátom Apponyi Albert azt mondotta, hogy nem helyes, ha az előadó gúnyolódik azon gyanúsítások fölött, a melyek korcsmákban és borbélyműhelyekben hallatszanak. Igaza van és félre is értett engem, mert én nem akartam gúnyolódni. Tudom, hogy a gyanúsítás olyan, mint a házi gomba, mely a pinezékben és piszkos helyeken fejlődik (Élénk helyeslés jóbbfelöl) s onnét föleszi magát egész a salonokig és bejut a legméltóságosabb tanácstermekbe is. (Zajos helyeslés jóbbfelöl.) Nagyon tudom, hogy ez kártékony mindenütt és ha azt hinném, hogy eredményt érhetnénk el egy parlamenti vizsgálattal, akkor t. képviselőtársammal elmennék a végletekig s követelném a legszigorúbb vizsgálatot. De miután arról vagyok meggyőződve, hogy eredménye e vizsgálatnak nem lesz, hanem meg fog történni az, hogy mi, a kik bemegyünk ama pinczékbe, hogy azt a gombát kitisztítsuk, czipőinken hoznók fel ide, azon terembe, melynek méltóságával ez össze nem egyeztethető. (Igaz! Ugy van! jóbbfelöl) Azon ügynek, a melynek nevében t. barátom követelte azt, hogy a vizsgálatba bemenjünk, sokkal jobb szolgálatot vélek tenni, ha azt kérem, hogy e vizsgálatot mellőzzük. (Élénk helyeslés jóbbfelöl.) Csanády Sándor: Magán;;k a niinisternek kellene kérni a vizsgálatot! (Mozgás. Halljuk ! Halljuk ! jóbbfelöl.) Gr. Andrássy Gyula előadó: Mert mi a vizsgálatot feleslegesnek és olyannak tartjuk, a melylyel ezélt el nem érhetünk. Én tehát, t. képviselőház, azon ügy nevében, a melyre Apponyi Albert t. képviselőtársam hivatkozott, kérem a t. képviselőházat, hogy a határozati javaslatot elfogadni ne méltóztassék, kérem ezt, Deák Ferencz műve érdekében, a melynek fentartása képezi életem legfőbb czélját. (Zajos helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Madarász József jegyző: Polónyi Géza! (Halljuk ! Halljuk! balfélöl. Hosszantartó mozgás a jobboldalon. Elnök csenget.) Elnök: Polónyi Géza képviselő urat illeti a szó! (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza: T. ház! Midőn a zárszó jogával és egyúttal kötelességével élek, első sorban ki kellene terjeszkednem a vitában részt vett szónokok beszédeire. Őszintén sajnálom, hogy ezen kötelesség alól fel kell magamat mentenem, mert a vitában részt vett auxiliáris felek előadásában igazán czáfolni valót egyáltalában nem találtam. Sajnálom, hogy e tekintetben még Pulszky Ágost t. képviselő úrral szemben sem tehetek kivételt; mert bár tehetségei iránt feltétlen elismeréssel viseltetem és bár mennyire kínálkozó is számomra az alkalom, hogy az ő politikai ckameleoni metamorphosisait kritika tárgyává tegyem: ez alkalommal még vele szemben is le kell mondanom erről, mert valóban egyetlenegy tényt sem tudtam beszédében felfedezni, melylyel foglalkozni kötelességem volna. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egészen másként áll a dolog a t. előadó ur mai beszédével. Nem titkolom és köteles őszinteséggel bevallom, hogy az igen t. előadó ur mai beszédében a sophisticus előadásnak ügyes csoportosításával hozott fel olyan dolgokat, melyeket részletesen czáfolni kötelességem nek ismerem és én szívesen vállalkozom rá. Engedje meg, hogy előre is könnyűnek jelezzem a magam számára a dolgot. A mit én első sorban megjegyzésre méltónak találok és ezt a magam részéről mint a dolgok új rendjének egyik stádiumát kell, hogy constataljam, az, hogy a t. előadó ur tisztét jól betöltötte, mert a párt iránt tartozó kötelességnek lerovásával kezdte ma előadói beszédét. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Eddig, t. ház, ismertünk bizottsági előadókat, de sohasem ismertünk pártelőadókat, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbalon. Felkiáltások: Uj systhema!) És én ugy látom, hogy ez a jelenség nemcsak symptoma, ez, fájdalom, rendszer. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ma, t. ház, hiába beszélőnk Magyarországon parlamenti kormányrendszerről, mert itt a legridegebb pártkormányrendszer áll fenn, (Igaz! Ugy van! abal és szélső baloldalon. Ellenmondások jóbbfelöl) a minek én egyik veszélyes kinövése gyanánt látom az előadói székből repraesentált azon elvet, hogy, nem az objectivitás, nem az igazság keresése hanem első sorban a pártérdek a fő. (Élénk helyeslés. Igaz! Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon.)
