Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-430

90 *80. országos ülés deczemlber 12-én, pénteken. 1890. tétlen biztossággal, hogy mikor fog puskákra számíthatni az esetben, ha a másik forrás, a melyből eddig a puskákat nyerhette, bedugul: akkor szigorú kötelessége volt a fegyvereket másutt megszerezni, nehogy azon veszélynek legyen kitéve, hogy bizonytalan, határtalan időkig fegyvereket nem fog szerezhetni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Igaz, hogy itt egy ellenmotivum hozatott fel, oly ellenmotivum, melyet a t. minister ur meg nem czáfolt, melyre feleletet nem adott s mely magában véve igen nagy fontossággal bir. Ezen ellenmotivumot t. barátom és politikai mentorom Beöthy Ákos t. képviselő ur hozta fel. (Derültség.) Beöthy Ákos: De erre a beszédre nem tanítottam a t. képviselő urat! (Élénk derültség balfelől.) Gr Andrássy Gyula előadó: Felhozta, midőn azt mondotta, hogy a minister urnak nem azt kellett volna bizonyítania, hogy nem szerezhetett fegyvereket azonnal egy más gyárnál, hanem azt, hogy közeliévé', imminens háborúveszély forgott fenn, mely tényleg arra kényszerítette, hogy időveszteség nélkül gondoskodjék a fegyverek beszerzéséről. Legyen szabad ezt határozottan tagadnom. Azt tartom, hogy vannak oly felfegyverzések, melyeket a kormány joggal és méltányosan csak akkor kérhet, midőn imminens, közvetlen háborúveszély van; de vannak olyanok, melyekkel mindig rendelkeznie kell a seregnek, ha nem akarja magát annak kitenni, hogy egy adott perczben ne birja többé beszerezni ezen szükséges eszközöket s ne legyenek azok meg. (ügy van! jobbfelől.) A különbség a kétnemű fölszerelés közt az, hogy az egyik olyan, mely hamar beszerezhető és rövid ideig szolgál, a másik pedig olyan, melynek beszerzésére hosszú idő kell s mely hosszú ideig képes szolgálatokat teljesíteni. (Helyeslés jobbfelől) A puska ez utóbbiak közé tartozik; annak előállítására — mint épen tapasztaltuk — hosszú idő kell; azt nem lehet egy napról a másikra felfújni, vagy beszerezni, de ha egyszer megvan, tartósságánál fogva állandó szolgálatokat képes teljesíteni. Ezért azt hiszem, hogy ahhoz, hogy a fegyverek beszerzése szükséges legyen, nem kell imminens háborúveszély, hanem elég azon nemzetközi helyzet constatálása, mely ma minket arra kényszerít, hogy hadseregünkre milliókat fordítsunk. Nem azt kell kimutatni, hogy volt-e háborúveszély, hanem annak a képviselő urnak, a ki azt állítja, hogy nem volt sürgős a beszerzés, kell kimutatnia, hogy háború bizonyos időn belül nem is lett volna lehető, ki volt zárva. (Tetszés jobbfelől) Ezt pedig, ugy hiszem, még Beöthy Ákos t. barátom sem tudná bebizonyítani. (Derültség.) Ezekből azt vagyok bátor következtetni, hogy tényleg nem lehet felelősségre vonni a minister urat azért, hogy, a gyár szállítóképes nem lévén, arról gondoskodott, hogy másutt szerezze be a fegyvereket. (Helyeslés jobbfelől.) Most áttérek, t. ház, az utolsó kérdésre, arra tudniillik, hogy tehetségem szerint bebizonyítani törekedjem azt, hogy a vizsgálat nemcsak felesleges, de czélhoz nem vezető, sőt káros is lenne. (Halljuk! jobbfelől. Derültség és felkiáltások balfelől: De kire lenne káros?) T. ház! Ezen oldalról felhozattak már nagyrészt azok az érvek, melyek bebizonyították azt, hogy a vizsgálat nem vezetne czélhoz. Hozzászóltak e kérdéshez a túloldal kitűnő, elsőrendű szónokai és államférfiai; de ezek egyike sem ezáfolta meg azon indokokat, melyeket mi felhoztunk, sőt még csak meg sem kísérletté egydkök sem megczáfolni azokat. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Senki sem mutatta ki a képviselő urak közül például azt, hogy milyen jogi alapon lehetne ezen bizottság hatáskörét tul a tengeren, Angliáig kiterjeszteni; de azt sem mutatta ki egyik sem, hogy miként lehetne positiv eredményt elérni, ha nem tudunk felvilágosítást nyerni azon körülményről, hogy a tényleges hibát, mely Angliában történt s a mely döntő volt ezen egész kérdésre, mi idézte elő. De, t. ház, azt sem mutatta ki senki, hogy honnét vennők azt a szakképzettséget, mely arra képesítsen minket, hogy a nehéz teehnicns kérdéseket lebonyolíthassuk s azokat végleg megoldani tudjuk. (Ugy van! a jobboldalon.) E tekintetben más bátorításban nem részesültem, mint abban, hogy t. barátom, gróf Apponyi Albert, azt mondta, hogy ma a sok beszéd, a sok tárgyalás után még kevesebbet tud hozzá, mint azelőtt. (Derültség a jobboldalon.) Ez, t. ház, olyan bátorító valami, (Tetssés a jobboldalon) annál is inkább, mert róla, azt hiszem, ellensége sem állíthatja, hogy az utolsók közé tartoznék, hogy ha ő abban coneludál, hogy most kevesebbet tud, mint valaha, hát mi szegények mivé válnánk egy ilyen alapos szakértői vizsgálat után. (Élénk tetszés jobbfelől.) Azt sem mutatták ki, hogy ha magunknak nincs meg a kellő szakképzettségünk, honnan vennők azokat a szakauctoritásokat, a kik elég tekintélylyel bírnának arra, (Felkiáltások jobbfelől: Pázmándy! Kemény! Derültség) hogy az arsenal és a honvédelmi minister elismert szakembereit felülvizsgálhatnák. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezen kívül méltóztassék meggondolni, hogy Magyarországon tudtommal egy parlamentaris bizottságnak nem áll jogában tanukat beidézni, esetleg tőlük esküt követelni. (Ugy van! Ügy van! jobbfelől*