Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-429
60 *29- országos ülés fleezember 11-én, cstttCrtökBn. 1890. Több előterjesztés nem lévén, következik a napireud, még pedig az 1891-ik évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Josipovich Géza jegyző: (olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök: Kérdem a t. házat: mélt ózta tik-e a felolvasott és az 1891ik évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot harmadik felolvasásában is megszavazni: igen, vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, a kik azt megszavazzák, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a törvényjavaslatot megszavazta és így az alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldeni határoztatik. Kérem a t. házat, méltóztassék a jegyzőkönyvnek ezen pontját hitelesíteni,hogy a javaslat azonnal átküldhető legyen. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a jegyzőkönyv idevonatkozó pontját.) Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvnek ezen pontját hitelesíttetnek nyilvánítom. Következik a napirend szerint a magyar fegyvergyár ügyében tett jelentés tárgyalásának folytatása. Madarász József jegyző: Csatár Zsigmond ! Csatár Zsigmond: T. ház! Azon nagy horderejű és messzekiható — mondhatni — nagy államférfiúi és hazafiúi hitről tanúskodó beszédek után, melyek az ellenzék minden páríja részéről elhangzottak, nekem nagyon kevés mondani valóm lesz. Hogy mégis felszólalok, azt tessék annak beszámítani, hogy én mindennap kétszer utazok el ama boldogtalan fegyver- és lőszergyár előtt, (Zajos derültség) tehát nem engedhetem el, hogy ez eltemettessék a nélkül, hogy sirgödrébe egy marok földet ne vessek. (Derültség.) T. ház! Midőn a fegyver- és lőszergyár kérdése fölvettetett, hogy ezáltal a gyári munkások pénzhez jutván, ez által az országban a kereskedelem is emeltessék, megvallom, maiakkor is kétség támadt bennem és tudtam, hogy ezt a kezdetet ború fogja követni, ború, a melyet a magyar törvényhozás eloszlatni nem lesz képes ; mert azon bécsi törekvésekkel szemben az egész fegyver- és lőszergyár megalapítása előre is lehetetlennek látszott. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Érintkeztem azon factorokkal majd mindennap, a kik az építkezést vezették; érintkeztem ugy a polgári, mint a katonai elemekkel, melyek a felügyeletet gyakorolták és azok tanúbizonyságot tehetnek arról, hogy én már akkor megjövendöltem, hogy ezen a munkán nem lesz Isten áldása; (Derültség) mert magasabb s nagyobb hatalommal rendelkező férfiak lehetetlenné fogják tenni azt, hogy hazánkban ilyen gyáripar fejlődhessék. Sőt e vita alkalmával azt is tapasztaltam, hogy akadtak a Lajthán túl hírlapok, a melyek bennünket azért, hogy ezen senki által kétségbe nem vonható jogunk megvalósításáért sikra szállottunk, máris forradalmi tendentiával vádolnak. Olvastam, hogy vannak hírlapok, melyek nyilván kijelentik, hogy mi csak azért akarunk fegyvergyárat létesíteni, hogy Austriától mielőbb elszakadjunk. De csalódnak. Mi nem ugy akarunk Austriától elszakadni, hogy Magyarországnak és Austriának ne jegyen közös fejedelme; hanem azt akarjuk, hogy a lajthantúli népek éljenek meg a maguk zsírjából, valamint mi is megélünk a magunkén; (Derültség) nekünk a magyar király, mint osztrák császár birodalma fentartása életfeladatunk, de csak a personalis egyesülés alapján, ehhez jogunk van; de e részben jogunk csak akkor fog érvényesülni, a mikor a t. ház többségének szive ez irányban megdobban és a helyes érzék megfogan bennük. Csak fájdalommal eonstatálom azt a végtelenül lesújtó helyzetet, a melybe a magyar királyi honvédelmi minister időközönkint kerül. Én eltekintek a honvédelmi ministernek még azon hagyományos szellemben való neveltetésétől is, melynek kidomborodását oly nagyszabású beszédben ismertette Polónyi Géza t. képviselő ur. Én nem teszem fel még a honvédelmi minister úrról sem, mint magyar királyi ministerrol, hogy nem volna, helyes érzéke a magyar király, a magyar királyság és a magyar nemzet iránt. Mert jaj volna és ezerszer jaj, ha találkoznék olyan minister, a ki a magyar fajnak, a magyar nemzetnek érdeke ellen küzdene. Csak egy a baj, hogy a t. minister ur ép ugy, mint ministertársai, a felsőbb .kívánatnak meg tudnak hajolni; csak egy a baj, hogy nincs meg bennők az államférfiúi bölcseség, mely a legfelsőbb helyen is kimondja határozottan, hogy mi illeti meg a magyar nemzetet, mint önálló országot, mint önálló nemzetet. Meg vagyok győződve arról, hogy akad ma is oly ember, mint annak idejében, csak meg kellene mondani, hogy a mit mi akarunk, az; a magyar királyság biztosítéka, a magyar nemzet boldogulása. Ez a két sarkelv pedig annyira össze van forrva, hogy, akár az egyik, akár a másik gyöngíttetik, bizonyos, hogy egy nagy érdek, a haza érdeke szenved kárt. (Igám! Ugy van! a szélsőbalról.) Az a baj, az a szerencsétlenség, hogy manapság már nagyon modern szellemben vannak a mi államférfiaink nevelve; az a baj, hogy elfátyolozottan beszélgetnek fölfelé s glacé-kesztyüvel mennek oda, a honnan a kegyelem szele fújdogál s ott elég egy tekintet, egy szócskának kimondása, hogy az elfátyolozottak ki se ejtesse-