Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-428
54 *8 országos ülés deczember 10-én, szerdán 1890. képviselő ur rámutatott, mindketten azt állítván, (Halljuk! Halljuk!) hogy a minister urnak saját érdekében is kell a vizsgálatot követelnie. Ugy gróf Apponyi Albert, mint gróf Károlyi István képviselő ur ez álláspontra helyezkedtek, midőn kifejtették, hogy egy oly coneret ügyről van szó, mely — és e passusnál kérem a t. ház figyelmét — nem is függ össze az egész kormányzati politikával és a minister urnak különbeni politikai tevékenységével. S ha ezzel mégis összefüggésbe hozatik, a minister urnak áll érdekében, hogy ez az összefüggés megczáfoltassék. Én e kérdésben, ha azon helyen volnék, nem hogy elfogadnám, nem hogy vissza nem utasítanám, de tárczám hozzákötésével egyenesen követelném a vizsgálatot. (Helyeslés a szélső baloldalon ) A t. képviselő urak tehát ezzel egyenesen azt állítják fel, hogy a vizsgálat nem az egyéni és nem a rendszer iránti politikai bizalmatlanság kifejezése, hanem egy teljesen szakszerű követelmény. Hogy állunk ezzel a kérdéssel, t. ház? Az előzmények után nem is akarok refleetálni Pázmändy Dénes t. képviselő ur beszédjére és pedig azért nem, mert senki sem fogja tagadni, hogy Pázmándy Dénes t. képviselő ur nyilatkozata nem a politikai bizalom és részrehaji atlanság nyilatkozata a t. minister ur irányában és hogy ez csakugyan a legszélső bizalmatlanságnak kifejezése. De tekintsük, hogy mit involvál lényegében egy parlamenti vizsgálat a minister ténykedésére vonatkozólag és mily viszonyban áll az a politikai bizalom kérdésével. (Halljuk! Halljuk!) A politikai bizalom nem egy sentimentális érzület, nem egy inagánindulat, a melynek kisebb vagy nagyobb foka merőben az illető egyén tetszésétői, kedvétől és benyomásaitól függ. Hiszen lehet valakinek politikai bizalma egy kormány vagy egy minister irányában, a kivel magán - tekintetekben egyáltalában nem rokonszenvez és érezhet valaki legélesebb politikai bizalmatlanságot egy oly egyénnel szemben, kinek minden jó tulajdonsága a magánéletben s talán a politikai pályán is, kivéve azon körülmények közt, a melyek közt való cselekvésről szó van, őt a legnagyobb mértékben vonzzák. A politikai bizalom kifejezése azon meggyőződésnek, hogy az illető kormány vagy államférfiú az adott helyzetben, az adott teendőkkel szemben a fennálló tényezők és körülmények közötf, a lehető leghelyesebben képes és akar működni s a legteljesebb, legnagyobb mérvben bír azon szellemi és erkölcsi tulajdonságokkal, melyek a függő feladatok megoldásához szükségesek s a melyeknél fogva tőle leltet, a szóba jöhető államférfiak között, valamely politikának sikeresebb keresztülvitelét várni. Ez a politikai bizalom tartalma és lényege. (Helyeslés jobbfelöl.) És ha valaki azt hiszi, hogy ő kellő okkal bir, hogy az illető minister vagy államférfiú jó akaratát, jő szándékát kétségbe vonja; ha valaki e tekintetben nincs meggyőződve: no hát az bátran szavazhat a bizalmatlanság kérdésében is; mert ennél a politikai bizalomnak még elemei sincsenek meg. A politikai bizalom egy adott pillanatban vagy teljességgel meglehet, vagy teljesen hiányozhatik. Egy közép, várakozó állás a bizalom és bizalmatlanság közt a kormány irányában, melynek cselekednie kell s a melynek múlt fényeiről van szó : egyáltalában lehetetlen. És ha a t. képviselő ur látszólag várakozó álláspontra helyezkedett — úgy látszik, neki ezen helyzet nagyon tetszik —- úgy kénytelen vagyok ismételni: ezen várakozó helyzet merő ellentétben van azokkal, a miket ő maga beszéde folyamán mondott. Senki sem kétkedik, hogy gróf Apponyi beszédében van elragadó ékesszólás, de az ide vonatkozó tétel, ugy hiszem, politikailag olyan, a melynek helyes volta iránt a képviselő úrban is ma kételyek támadhattak. A képviselő ur azt mondotta ugyanis: „Hol van az a magyar ember, a kinek a szivéből ki fogják irtani azt a gyanút, hogy ez is egy lánezeme egy egész politikának?" No hát, t. ház, ha valaki egy egész politikát támad meg, a mely nemcsak a magyar minister és ministerium politikája, hanem politikája a delegatiónak, a mely 20 év óta követtetik és a közös kormány politikája és azt mondja: hol van az a magyar ember, a kinek a lelkében. . . . B. Kaag Ivor: Mutassa meg hol van! Pulszky ÁgOSt: Olyan magyar ember t. képviselő ur, ha akarja tudni, nem egy, hanem száz van! B. Kaas Ivor: De egyet akarnék látni! Pulszky ÁgOSt: Mindazok, a kik ezen kérdésben nem a képviselő urakkal fognak szavazni és mögöttük a választők nagy tömege, a kik ismét velünk, ezen párttal és reánk fognak szavazni. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a szélső baloldalon.) No már, ha a t. képviselő ur gyanúsítja ezen kormányt; ha gyanúsítja a mögötte álló számos tényezőt és azt mondja : a ministert nem gyanúsítja, mi részrehajlatlan vizsgálatot akarunk, vájjon a t. képviselő ur, ha e két ellentétes állítást, egy beszédben folytonosan ismételve, egymással szemben felhozza, azt hiszi a t. képviselő ur, hogy az ő politikai bizalma tekintetében a t, ház tisztában lehet? Azt hiszi a t. képviselő ur, hogy a képviselőház akkor, az ő politikai meggyőződésének folytonosságára, megszakittatlanságára, következetességére valami nagy sülyt képes fektetni? (Élénk derültség és zaj a bal- és szélső baloldalon.)
