Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-428

1S8. orszägos Alés decssember 10-én, szerdán, 1890. h5 t. minister úrral szemben, egyszerűen azért, mert az emberi s természetes dolog, a mit az [emberi gyengeségből mindenkinek meg kell bocsátani, hogyha valaki valamely ügyben megbukott, a hibát — a mennyire lehet — magáról letolni és másra áthárítani igyekszik. (Nagy zaj és félkiáltások balfelöl: Vizsgálatot kérünk!) Ez igen természetes, menthető lelki állapot és ép azért, bizonyos kegyetlenséget találok gróf Apponyi Albert t képviselő ur azon felfogásában, hogy ö nem birna azzal a gyöngédséggel, melylyel a minister ur bir és ha hibáztak az illetők, hadd bűnhődjenek. Engedelmet kérek, bűnhődtek már pénzügyileg is, reputatióban is; további büntetésre szükség nincs, mert a bűnhődés e módja nem reájuk, hanem a képviselőházra s az országra mérne büntetést, a mely hosszabb ideig gyanúval és piszkolódással lenne eltelve, a nélkül, hogy módja lenne azokat megszüntetni. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Helyeslés jóbbfelóí.) Ha, t. ház, ez ellen a t. képviselő ur felhozza, a mint felhozta, hogy hisz az illető férfiak maguk is vizsgálatot követelnek, vájjon nem olvasta-e a képviselő ur mindennap, ha egy per actáit vagy a büntető pernek referádáit látja, hogy az elmarasztalt fél gyakran, még ha tudja is, hogy a felső bíróság még keményebben fogja elmarasztalni, már azon csekély remény csillámlásánál fogva, hogy talán máskép üt ki a felsőbb ítélet és minden esetre, hogy halasztást nyerjen, feliéhez a végtelenségig. Vájjon ez nem nemzeti vonás-e ? Vájjon ez az igazságügyi politikában nem-e a legnagyobb bajok forrásainak egyike? És vájjon ezt meg akarjuk-e most a politikában is honosítani? Vájjon ezt az örökös felebbezést, a forumról-forumra való védést, a kellő fórumban való meg nem nyugvást és a kellő informátió alapján való meg nem állapodást politikai szokásaink közé akarjuk-e felvenni? Vájjon utánozni akarjuk-e azon kétségbeesett felek példáját, kikre az igazságügyminister ur a minap hivatkozott és a kikről kimutatta, hogy sirba viszik magukkal a ki nem elégített jogérzet fullánkját akkor, mikor őket a törvény értelmében mindenkinek okvetlenül el kellett ítélni? Ezek, t. ház, nem felületes és nem olyan dolgok, a melyek fölött könnyen át lehetne siklani ; ezek oly tekintetek, a melyeket meg kell fontolni még a cselekvés előtt. Mert a cselekvés után való megfontolás lehet szép politika, lehet az önöké az ellenzéken, de az a többségnek és a rónisteriumnak sohasem volt politikája, (ügy van! jobbfelöl.) Ennyit az első kérdésről; következik most a másik kérdés. Dato, sed non concesso, ha van is, a mi még nincs teljesen megvilágítva, a mi még homályos s a mi felderítendő, kérdem : vájjon alkalmas volna-e annak a képviselőház kebeléből kiküldött bizottság ez esetben megfelelni? Itt, t. ház, nagyon complicált kérdéssel állunk szemben, mert négy vagy hat tényező játszik ez ügyben közre. Ahonvédelmi ministerium, a magyar fegyvergyár-társulat, a Loewe-czég, a Greenwood-czég —de ezt a hármat gyakorlati szempontból össze lehet foglalni — a közös hadügyministerium, illetőleg az arsenal és a steyri gyár. Már most az illető vizsgálat kétségen kivül csak egyre terjeszkedhetik ki, politikai és jogi indokkal, ezen tényezők között. Kétségtelen, hogy a honvédelmi minister eljárását jogosítva van megvizsgálni a kiküldött parlamentáris comissió; az is kétségtelen, hogy a fegyvergyár is, ha ennek aláveti magát, minthogy hazai intézmény vagy, ha ugy tetszik, egy külön törvényhozási actus folytán, ha kellő határozat provocáltatnék, jogunk lehet a fegyvergyár ügyeibe beleavatkozni. De már a közös hadügyministerium és az arsenál actáiba beletekinteni politikailag, ha talán igen, de jogilag csak a delegatio és nem a magyar országgyűlés bizottsága van hivatva, nemcsak a hadügyministerium, hanem a monarchia másik fele képviseletének ellenőrzési joga szempontjából is (Ugy van! a jobboldalon.) Az ellen a túlsó fél törvényhozása iránti tekintetből tiltakoznia kellene, hogy ilyen egyoldalú beavatkozás történjék. Van még egy további factor: a steyri gyár, a mely sem Magyarországban nem fekszik, sem pedig semmi tekintetben a magyar törvényhozásnak, a magyar kormányzatnak alárendelve nincs s a melynek tényeire egyáltalában nincs módunkban a vizsgálatot kiterjeszteni. Helyes voina-e tehát a ház részéről egy oly vizsgáló bizottságot kiküldeni, mely, ha a legellenségesebb indulattól volna áthatva s tegyük fel, meggyőződött volna arról, hogy a honvédelmi minister ur incorrectül járt el s hogy az egész kormány szándékában volt a fegyvergyárt már kezdettől fogva megbuktatni, természeténél fogva még requisiíio útján sem volna képes a követelményeknek megfelelni, (Halljuk! Halljuk!) a vizsgálat cselekményeinek, a vizsgálat egy nagy terén érvényt szerezni? Czélszerű-e a magyar törvényhozást ily kérdésbe belevinni a következményeknek a vizsgálat terén való megfontolása és meggondolása nélkül ? Itt is, ismétlem, azon eset fordulhat elő, t. ház, hogy előbbre való a meggondolás, mint a cselekvés; nem pedig előbbre való a határozat, mint e határozat következményeinek mérlegelése. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De tekintsünk el e kérdéstől és vegyük az egész kérdésnek azon politikai hátterét, a melyre tegnap gróf Apponyi és ma gróf Károlyi István