Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-428

428. M-ssiágos ülés deezeml tóinak fő- és alügynökeinek a visszaélésre s a szegény nép jóhiszeműségének kifosztására, kihasználására, hogy biztosan állíthatom, hogy biróságaink leginkább ilyen ügyekkel vannak terhelve. S a t. minister ur ilyen dolgon nem segít. E helyett megosztotta a kir. táblát. Adja isten, hogy e cselekedete nagy eredményeket, judicaturánkban nagy sikereket idézzen elő. De én félek, hogy a leendő igazságügyi minister, a ki majd később ő utána jön, első kötelesséoének fogja találni, hogy itt a házban ennek a 11 táblának megszüntetését javasolja. Mert hiába, t. ház, nem tehetek róla, de ugy van, hogy a hol az emberek többen vagy kevesebben laknak együtt és ismerik egymást, hogy ott az első folyamodása bíróságnál talán keresztülmegy egy complieáltabb ügy, de azt már este ezek a táblai birák a vacsoránál szépen megbeszélgetik és igy nem egyszer fog történni, hogy az ügy elposványosodik; mig itt a focusban, a hol ez a sok hirlapiró is Argus-szemmel kiséri (Derültség) a törvényszékek, a kir. tábla és a Curia intézkedéseit: itt bizony sokkal nehezebben lehet a kétszer kettőből ötöt vagy hármat csinálni, mint vidéki városban, a hol vagy semmi journalistica nincs vagy ha van is valami, az bizonyos emberek zsoldjában áll. Megvallom, t. ház, én a tábla megosztása iránt soha semmiféle reményeket nem ápoltam, nem ápolok és ápolni nem fogok; sőt azt hiszem, nem kell hozzá egy-két esztendő és be fogja látni a t. ház, hogy ez egy szerencsétlen cselekmény volt a minister ur részéről. Mert lesz óriás nagy kiadás az igazságügyi budgetben — pedig jobb lett volna azzal inkább a jelenlegi helyzeten javítani — de magára az anyagi és alaki perjogra ez döntő és sikeres befolyást gyakorolni nem fog. Jobb lett volna, ha a minister ur azt mondja: itt van egy törvény, t ház, kérem ezt minél előbb megszavazni, mert lehetővé akarom tenni, hogy a táblai birák dolgozhassanak és a ehablonszerü eljárástól szabaduljanak. És mit kellett volna nekünk tenni? Kimondani, hogy a törvényszékektől és egyes bíróságoktól a Curiáhozfelebbezendő ügyek többé a királyi táblához ne kerüljenek, hanem egyenesen menjenek fel a Curiához, a Curia pedig ne tartsa méltóságán alulinak, hogy azokat a Curia egyenesen küldje a királyi törvényszéknek vagy járásbíróságnak. Mert méltóztassanak megengedni, igaz ugyan, hogy 60.000 numerust mutat fel a budapesti kir. ítélőtábla, de ebből érdemben nincsen több 30.000 numerusnál; a többi csak idővesztegetés, numerusszaporítás és a közegeknek elfoglalására vezető czéltalan ténykedés; mig ha ez nem történnék, ezen idő t>er 10-én, szerdán. 18W. 37 alatt azok a birák és bírósági tisztviselők érdemben dolgozhatnának. Az úgynevezett bagatell-eljárásra nézve kértem a minister urat, hogy e tekintetben is intézkedjék a szegény ember sorsának javítása iránt; mert annak a szegény embernek 49 frt 99 kr. talán több, mint egy dúsgazdagnak százezer forint. Es hogy 50 frt 1 kr.-nál, ha a szegény ember ily összeg iránt perel, már egy csomó perköltséget lehessen megállapítani: ez sem az észjoggal, sem a méltányossággal, sem a munkadíjak helyes arányával meg nem egyezhetik. Szóval, t. képviselőház, tovább nem akarom ezt a bizalmi kérdést feszegetni; elég az hozzá, hogy én elegendőleg tolmácsoltam és élő szavakkal bebizonyítottam, hogy ha én nem vagyok a t. kormány iránt bizalommal és ragaszkodással és ezt a költségvetést meg nem szavazom, az teljesen helyes és teljesen indokolt. (Zaj.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve; ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A pénzttgyminister ur kivan szólni. Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! Nem tehetem, hogy néhány perezre ki ne kérjem a t. ház figyelmét azért, hogy reflectálják azokra, a miket az előttem szólott t. képviselő urak felhoztak. (Halljuk! Halljuk!) Először is a közvetlenül előttem szólott képviselő urnak tartozom egy megjegyzéssel. 0 jónak látta először a fináncz-administratiót ugy feltüntetni, mintha egyenesen egyesek megrontására hasznosittatnék a regalejog; másodszor pedig egy tréfás példálódzást hozott fel, hogyha én nem tudom hol, a hol,nem lakom, Nyáregyházán tiltott bort méretnék, a fmáncz engem is megidéztetne. Gondolom igy volt mondva. Csatár Zsigmond: Ha véletlenül ráfognák! Wekerle Sándor pénzügyminister: Én, t. ház, sem mérni, sem méretni nem szoktam és csak sajnálatomat fejezhetem ki a felett, hogy a képviselőház termében, még tréfás alakban is, ily insultusoknak lehet az ember kitéve. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ez a feleletem erre. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi, t. ház, a másik vádat: a regálék hasznosítását vagy megváltását illeti, erre vonatkozólag én kijelentem, hogy az egész regalemegváltási és hasznosítási eljárás nyilt könyv, és ha akár a t. ház, akár bármely tagja abba betekintést nyerni kíván, méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy én egyetlen regale-megváltási, egyetlen hasznosítási esetnek a nyilvánosság elé jutását, az actáknak ide tételét megakadályozni egy szóval sem fogom megkísérteni. (Élénk helyeslés balfelöl.) Olay Lajos: Bár csak a honvédelmi mi-