Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-428
3g 428. országos ttlés deczember 10-én, szerdán. 1890. nister ur is igy gondolkoznék! (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Wekerle Sándor pénzügyminister: A mi ÍI honvédelmi minister úrra vonatkozólag tett ezen közbeszólást illeti, ha velem szemben oly vitával méltóztatnának fellépni, mint a minővel vele szemben léptek fel, a mely egyenesen az egyéni bizalmatlanságra van alapítva: (Zajos fe 7 kiáltások a szélső balfelől: Nem áll!) akkor engedelmet kérek, daczára annak, hogy általánosságban azt a nézetet vallom, talán én sem állanék reá. (Helyeslés jobbfelől.) Különben ez nem tartozik ide. (Helyeslés jobbfelől) Csatár t. képviselő ur jónak látta a pénzügyi administratiót ugy tüntetni fel, mintha abban sem lehetne valaki bizonyos, hogy az órája vagy láncza az övéé? (Halljuk! Halljuk!) Engedelmet kérek, de ne egyéni, hanem általános mérték szerint tessék az ilyen dolgokat megbirálni. (Helyeslés jobbfelől.) Én, ha a t. képviselő urnak kétsége van az iránt, hogy az órája vagy a láncza az övé-e; csak arról tehetek tanúságot, hogy nem az enyém vagy nem az államkincstáré, de hogy az övé-e,az egészen más kérdés (Élénk derültség és tetszés) s engem e tekintetben tanúskodásra provocálni nem fog. (Élénk derültség és tetszés.) De, t. képviselőház, miután a képviselő ur előadásának csakis pénzügyi, helyesebben szólva, annak esakis személyi részére kívántam válaszolni, méltóztassanak megengedni, hogy áttér jek a mai napirendnek tulajdonképi tárgyára. '(Halljuk! Halljuk!) Akkor, mikor a kormány először állott a t. ház elé, a t. ministerelnök ur sokkal világosabban és részletesebben fejtette ki a kormány programmját és a legközelebb lefolyt költségvetési vita folyamán, azt mondhatni, az igazgatásnak minden egyes ágára nézve sokkal jobban részleteztük ezt a programmot és nemcsak azt a czélt jelöltük meg, mely törekvéseinkben vezérel, hanem egyúttal a kellő egymásutánt és azokat a módokat is, a mint e czélt elérni kívánjuk, hogysem én most, midőn arról van szó, hogy a kormány felhatalmazást nyerjen a költségvetési törvény végrehajtására, programmunknak, vagy prograinmunk részleteinek ismétlésébe kellene, hogy bocsátkozzam politikai állásunk igazolása végett, (ügy van! jobbfelől.) Nem teszem ezt már azért sem, t. ház, mert hiszen az előttem szólt t. képviselő urak közül gr. Apponyi Albert, midőn saját és pártja nevében szólt, nem is annyira a kormány programmjának, működésének és eljárásának helyes vagy helytelen voltára, mint inkább egy többékevésbé egyéni szempontra alapította egész érvelését. Ez az egyéni szempont a bizalomnak hiánya. Az egész argumentatio nem az elveknek, nem a politikai törekvéseknek differentiáira, (Felkiáltások balfelől: De arra!) hanem erre a személyes momentumra volt alapítva. Én nem akarok annak taglalásába bocsátkozni, hogy az ilyen személyes momentumok mennyiben bírnak jogosultsággal a politikában vagy nem; nem pedig azért, mert többször elmondatott e házban és ha jól emlékszem, a múlt évi apropriationalis vita alkalmával én is felemlítettem azt, hogy megengedem, hogy ennek a személyes bizalmatlankodásnak meglehet a maga jogosult politikai szerepe; de azt nem engedem meg, hogy ennek meglegyen a jogosult szerepe ezen kormány irányában, rneiy működésének rövid tartama alatt az általa felállított elvi prograinmtól egy hajszálnyira sem tért el; hanem minden erejét és idejét igyekezett felhasználni annak minden tartózkodás nélkül való nyilt és lehetőleg gyors valósítására. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) Itt, t. ház, nem a bizalomnak nagyobb, vagy kisebb fokára nézve verseny ziink, hanem az elvek harczát vívjuk; és hogyha az elvek egyöntetűsége helyett a személyes bizalmatállítanók oda, mint a politikai működés jogosultságának eriteriumát: akkor — engedelmet kérek — nem az elvi eljárás, hanem ennek a bizalomnak véletlen találkozása adná meg a politikai működésre a jogosultságot. (Ugy van! jobbfelöl.) A.t. képviselő ur akkor, midőn felszólalt, egy pár szempontot említett a múltból és aztán levonta azt a következtetést, hogy miért nem viseltetik a kormány iránt — vagy „már" avagy „még" ? mert bocsánatot kérek, azt kifejteni nem méltóztatott — bizalommal. Az első, ha jól tudom, arra vonatkozott, hogy mi az 1867: XII. törvényezíkket összes consequentiáiban tisztán nem alkalmazzuk. Erre nézve a t. képviselő ur felhozott egy argumentumot — ha jól tudom, Ugron Gábor képviselő ur is ismételte ezt — s ez az udvartartásnak közös ügygyé való nyilvánítása. Minthogy azonban ezt a nyilatkozatot én tettem, legyen szabad emlékükbe idézni nem a szavakat — mert azokra magam sem emlékszem — hanem az eszmét, melyet akkor kifejtettem. Az udvartartásnak közös ügygyé declarálása, vagy ennek csak megkísértése az 1867 : XII. törvényezikk rendelkezéseivel szemben józanul egy kormány férfiúnak sem képezhette czélját vagy törekvését. (Ugy van! jobbfelől.) A költségvetésbe is külön van felvéve. Akkor nem az udvartartásról volt szó, hanem az udvartartás mikénti berendezéséről és erre nézve sem a jogot, hanem azt vontam kétségbe, hogy az udvartartás mikénti berendezésébe bocsátkozni ezen ház részéről czélszerütlen lenne, (Ugy van! jobbfelől.) De midőn ezt mondottam, hangoztattam
