Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-428

34 428. országos ülés deezember 10-én, szerdán. 1880. Ezt ki kell irtani az élő intézmények sorából. Itt van Budapesten a minta-vármegyének nevével visszaélő vármegye. Tudok esetet, hogy 14 hónap alatt megyei bizottsági tagot csak azért nem verificáltak, vagy nem semmisittettek meg, csak azért, mert az alispáni mindenhatóságnak ugy tetszett. Már engedelmet kérek, a mely vármegye akaratában egyes embernek a szeszélye játszik főszerepet, ott megyei közéletről ne beszéljünk, ott poshadt, rothadt minden. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És ez igy is van. A mely községben van tisztességes jegyző, ott van tisztességes községi élet is; a hol gonosz a jegyző, felbomlik a jogrend, vége mindenféle személyes és vagyonbiztosságnak. A szolgabirák ma inkább vasúti concessiók után szaladgálnak; törődnek mindennel a világon, a mi saját érdekük, de a közügy, a közérdek csak másod-harmad rendíí, majd elvégzi azt a nagy harang, gondolják magukban. Ilyen körülmények közt nekem erre a vármegyére szükségein nincs; vagy tessék helyreállítani az autonóm vármegyét autonóm jogaival és távolítsák el annak éléről azt a főispánt, a ki sok tekintetben akadálya a közszellem javulásának; vissza kell adni a megyei bizottsági tagoknak candidationalis jogaikat és akkor lesz tisztességes, jóravaló megyei önkormányzat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mig ellenben a Tisza Kálmán ur által megrontott vármegyék létezni fognak, ne várjon a t. ház soha semmi jót, semmi üdvöst, semmi becsűlendőt a megyei és községi közéletre. (Ugy van! a szélső' baloldalon.) És, t. ház, ha én igy ismerem a viszonyokat; ha látom, hogy a kormány e tekintetben elmulasztotta megtenni mindazon kötelességeket, melyeket teljesítenie kellett volna; ha látom, hogy ebben a megyében annyi ezer, a másikban amannyi árva vagyon elenyészett, mintha liszt volna — mert a lisztnek van az a természete, hogy ha 5—6 ember egymásután egy marék lisztet átad egymásnak, a mig az utolsóhoz kerül, annak a kezében már semmi sincs (Derültség balfelől) — ilyen körülmények közt lehet-e, szabad-e, hogy bizalommal legyünk a t. kormány iránt? Hiszen, t. ház, a kormánynak nemcsak az a kötelessége, hogy a felső regiókban kormányozzon, hanem hivatása és kötelessége, hogy menjen le a végsőig és ott, a hol hibát észlel, kérlelhetetlen szigorral vegye elő a metsző kést és ne törődjék vele, ha fájna talán a, fattyúnövénynek lemetszése, de le kell metseeni azért, hogy a nemes gyümölcsöt megmentse. Mindez oly nagy pium desiderium, egy nagy felkiáltó jel, t. ház s ha akad ember, a ki ilyesmiért feljajdul, arra azt mondják a megyékben és községekben,hogy megférhetetlen ember; ha aztán még fürkészik a dolog rendjét az igazság helyreállítására, akkor meg azt mondják, hogy nem correct ember, nem modern államférfi ; mert mihelyt valaki keresi az igazságot, arra rendesen az üldöztetés bélyegző vasát ütik reá. Ha tehát ezen szempontból mérlegelem is a dolget, lehetetlenség, hogy a kormány iránt bizalommal viseltessem. De van ennél még fontosabb indok is. Egy dolgot ismerek, t. b. az, ti melyben semmiféle emberi intézménynek vagy erőszaknak nem volna szabad hozzáférnie ós ez a képviselőválasztás sérthetetlen és mindenki által tiszteletben tartandó joga. A t. ház emlékezhetik rá, hogy több, mint egy esztendeje a mostani ministerelnök urat és azigazságügyministert meginterpellálíam aziránt, hogy e két ministernek van két gonosz rendelete, a melyekben az foglaltatik, hogy ha a képviselőválasztás körül a választási elnökök visszaélést követnek el s e miatt a büntető törvénykönyv 80. §-a szerint feljelentetnek, a feljelentés mindaddig ne tétessék elbirálás tárgyává, a mig azt a febelentett gonosztevőknek ki nem adják, hogy azok nyilatkozzanak: vájjon elismerik-e, hogy ők a választás, a közjog szentségét lábbal tiporták s tisztüket nem hiven teljesítették. Ha ezt elismerték, akkor a törvényszék vádat emel a gonosz választási elnök ellen; de ha ezt be nem ismerik, szó sem fér hozzájuk s egyszerűen be kell szüntetni minden eljárást.; mert e magas s befolyásos férfiak, a kik a választás mérlegét meghamisították, grata personák és azokhoz nyúlni nem szabad. S látom, hogy Szapáry ministerelnök úrban is, kihez pedig nagyon sok reményeket fűztem, mikor ministerelnökké lett; (Élénk derültség) mert életében nem volt soha kétsziníí s nem akasztotta szegre elveit, hanem megmaradt azon az utón, melyen megindult, csalódnom kellett. Mert sem ő, mint belügyminister, sem a volt ellenzéki képviselőből ministerré lett Szilágyi igazságügyminister ur e flagrans kérdésre választ nem akar adni; miből az következik, hogy az 1892-iki képviselő-választások alkalmával el lehetünk készülve arra, hogy e rendeletek a kormánypárt érdekében nagyon is fognak érvényesíttetni ellenzéki képviselők megbuktatására. Ügy látom, hogy Magyarországon már oly viszonyok állanak fenn, hogy a minister urak kényök-kedvök szerint szabadon magyarázhatják a törvényt és a törvényes eljárásnak, bírói functiónak s ügyészi ténykedésnek titkos, úgynevezett bizalmas leiratokban adnak kifejezést. S nagyon természetes, hogy miután ezek az első bíróságokhoz beosztott