Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-428

428. orsüftgos ülés deczember 10-én, szerűftn. 1890. 8'i bad, (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon) azt mondta, hogy az privát és nem hivatalos jellegű sürgöny volt. A sürgönytitok elárulásaval vá­dolt hivatalnok ellen a budapesti büntető-törvény­szék előtt megindittatott az eljárás és a vég­tárgyaláson kitűnt, hogy az a sürgöny hivatalos jellegit volt, minek folytán a vádolt hivatalnok a vád és annak következményei alól felmente­tett. Kérdem már most: van-e a házban egyet­len egy képviselő, a ki kebelére téve kezét, ezen esetből le nem vonja a consequentiát? A ministerelnök ur megtörte a magyar állam iránti kötelességének érzetét; megtörte a törvény intéz­kedését és kérdem: lehetünk-e bizalommal a kormány és annak feje iránt, a ki ilykép lehe­tetlenné tette magát a ministerelnöki székben? Midőn ilyesmit a tények kérlelhetetlen logikája constatál; midőn ilyesmit az igazság világításá­ban látunk, vádolhatj a~c a ministerelnök ur az ellenzéket azért, mert iránta bizalommal nem viseltetik? Igenis, vádolhatja a saját pártját, a miért mindig bizalommal viseltetik iránta. Mert, t. ház, a közerkölcsök megnemesedése, vagy eliszaposodása e házból áradt ki és ha a házon kívül lévő nemzet arról győződik meg, hogy a ház szentélyéhen oly dolgok mondatnak, a me­lyek annyira vannak az igazságtól, mint Makó Jeruzsálemtől, (Derültség a szélső baloldalon) ennek a nemzetre romboló hatása van (Ugy van! a szélső balolda ] on) és akkor ne kívánja senki, hogy a tekintélye helyreálljon, hogy az erkölcsök tiszták legyenek. Ha a valótlanság egyes képviselők ajkáról hangzik el, annak is rettenetes hordereje van ki­felé; de midőn az a ministerelnöki székből lát nap­világot, annak romboló hatása beláthatatlan, követ­kezménye megmérhetetlen. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nagyon sajnálom, hogy akkor, midőn ily flagrans, a maga nemében páratlan vádat vetünk a ministerelnök ur szemébe, még annyira sem méltatja a képviselőt, hogy őt meghallgassa. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha én, t. ház, azon a helyen ily természetű váddal sújtatnám, méltóztassék elhinni, egy pillanatig sem tudnék ott megmaradni. (Derültség.) T. képviselőház! Ha ezen egyetlen egy szempontból birálom és mérlegelem is a hely­zetet a t. kormánynyal szemben, mosolyogjon ki hogy akar, kaczagjon, ki hogy tud: lelkiisme­retem tiszta, hogy ily kormánynyal szemben a bizalmi kérdést felvetem és ily kormánynak egy fél krajczárt sem szavazok meg. (Helyeslések a szélső baloldalon.) Menjünk át az egyes tárezák állapotára. (Mozgás jőbbfélől.) Mit tapasztalunk ez ország­ban? A pénzügyminister ur regálé-kihágás ügyekben kiszolgáltatta a nemzet polgárait a fináncz - alárendeltség bosszújának és seeatu­KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XXI. KÖTET. rajának. Bár adná isten, hogy Nyáregyházán emelne valaki a pénzügyminister ur ellen, talán hamis, de koholt vádat, hogy tilos bort mérnek a birtokán, hogy a fináncz Budára maga elé idézné: (Derültség) akkor majd meglátnám, hogyan tetszenék a minister urnak az az intéz­kedés, melyet a polgárok tekintélyének meg­alázásával, a birói szék kikerülésével a finán­czokhoz lealázott. Ha e téren tovább megyek, azt látom, hogy egyes községekben és városokban mily vég­hetetlen óriási magasra emelte a regálé-bér­leteket és azonkívül még azt is elkövette, hogy a kizárólagos regalejogot egész megyékben egyeseknek adta bérbe, csak azért, hogy egyesek gazdagodjanak. Megvallom, elkomolyodik szivem és aggodalmamban önkéntelenül az a gondolat nyer kifejezést, hogy szándékosan, systematice az egyes megrontása a czél, a mi annál veszé­lyesebb, mert maga az állam is elpusztul, a hol egyesek elpusztulnak. Nagy dolog ám az, t. ház, mikor egy város regale-jövedelmét megváltotta a kormány, ugy, a mint akarta, olyképen, hogy az a város 11.000 forintot fog kapni kártalanítási összegül, noha alig 4 évvel azelőtt 250.000 forintért vette meg a regálét egy grófi családtól. Most az állam ugyanazt kiadta 31.000 forintért, tehát deczember 31-ig az államkincstár 31.000 forintot fog zsebre tenni, mig a szegény város fél krajczárt sem látott idáig, ugy, hogy terhes tartozásai törlesztésére, a közadókban kellett külön összeget kivetni, a mivel az illető hitel­intézetnek tartozik. (Egy hang balfelöl: Melyik város az?) Gyula városa. Ha ezen egyetlen egy szempont lebeg sze­mem előtt; ha meggondolom, mily indokok voltak azok, a melyek a kormányt és a többséget a tulajdonjognak olyképeni elvételére bírták, a mint azt tényleg végrehajtották: őszintén meg­vallom, kétséges, vájjon ez a láncz és óra a zsebemben enyém-e? Mert azon jogczímen, a melyen a. regálét megszerezték, egy napon oda­juthat Magyarország állami hajója, hogy min­denünkéi: törvény által elveszik és minket saját házunkban haszonbérlőkké tesznek. Nem akarok most azokkal a secaturákkal és bosszantásokkai foglalkozai, melyeket ország­szerte a pénzügyi közegek végrehajtói elkövet­nek egyes szegényebb, koldusabb embereken, csak azért, hogy constatálják, miszerint ma az adóvégrehajtó az ur Magyarországon, hanem át kell mennem a közigazgatási állapotokra. En­gedjen meg Ugron Gábor t. képviselő ur, bár mennyire ragaszkodjam is a megyei önkormány­zathoz, de ily vármegye, mint a mai, nekem nem kell. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Sen­kinek sem kell!) s

Next

/
Thumbnails
Contents