Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-447

376 447. orszásos ülés Jannir 29-én, esüt«rt»kön. 1891. A mai közlekedési viszonyok között nem áll azon axióma, hogy valamely országban csak oly mozgalom ölthet nagyobb mérveket, a mely mozgalomnak ugyanazon országban megvan minden előfeltétele. Az eszmék haladása gyorsabb a gazdasági viszonyok fejlődésénél. A nagyipar kifejletlensége nem akadálya a social-demoeratia terjedésének. Ezek alapján, t. ház, arra concludálok, hogy habár még nem késő, de itt van ideje annak, hogy a socialis problémákat komolyan vegyük. (Igaz! TJgy vem!) Minthogy ez a törvényjavaslat, habár kis méretekben, ily irányban halad, azt elfogadom. (Altalános helyeslés.) Még csak egyre kérem, t. ház, becses türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Ismeretes nisusa a modern államnak, oly napokat megünnepelni, melyek megünnepelése mintegy emléke legyen az állam alapgondolatának, azon vezéreszmének, melytől az uralkodó irányzat eltérni nem akar. Legtöbb államban oly eltérés uralkodik azon fogalmi körök tekintetében, melyekre államiságukat basirozzák, hogy az ily irányú törekvések sikert nem arathattak. A magyar nemzet e tekintetben majdnem egyedül áll, midőn egy oly eszmével bir, melytől magyar ember el nem térhet, legyen bármilyen meggyőződése, akár politika, akár felekezeti tekintetben. És ez: a magyar állameszméje, kifejezve szent István koronájában. (Általános helyeslés.) Midőn tehát a részletes tárgyalás alkalmával leszek bátor a t. háznak javaslatba hozni, hogy szt. István napját a munkaszünetről szóló törvényjavaslatba felvegye, ezt azon meggyőződésben teszem, hogy ez nem sérthet semmiféle nemzetiséget vagy felekezetet; mert nincs az országban nemzetiség, sem felekezet, mely előtt a magyar állam megállapításának emléke szent ne volna. Indítványomat az illető pontoknál fogom megtenni. (Általános élénk helyeslés.) Madarász József jegyző: Petrich Ferencz ! Petrich Ferencz: T. ház! A ki egy nemzet életerejét akarja megismerni, azt a tapasztalás, a történelem arra utalja, hogy mindenekelőtt tanulmányozza azon nemzet munkás osztályának erejét, életképességét. Nem tagadhatjuk, t. ház, hogy egy elzüllött ember, a ki folytonosan az élet terhével küzd, a ki minden komolyabb ügy iránt közömbösen viselkedik, a ki családot nem képes alapítani nyomorúságában, az az ember munkája díjául valami nagy eredményt, alkotást nem várhat. De ebből kifolyólag az is bizonyos, hogy az a nemzet, a melynek sok ily polgára van s az, mely ily polgárainak nem képes gondját viselni, az a nemzet az élet egyetlen terén sem fog oly maradandó míívet teremteni, mely állami létének oszlopául szolgálna. (Helyeslés balfélől.) De ha ehhez még hozzáteszszűk, hogy ily elzüllött ember semmi nemes gondolkozásmódra nem képes; ha tudjuk, hogy semmi érdek sem köti őt, mert nincs semmi veszteni valója : akkor nagyon természetes, hogy az ily polgárok a nemzet védőerejéhez, harczképességéhez mivel sem járulnak hozzá. (Helyeslés bal felől.) Nagyon természetes, hogy az ily nemzet a többi nemzetek sorában önálló, független nemzet helyét nem képes elfoglalni; azt elsodorják a körülmények, jobbra balra vetik, addig, inig az első rázkódás alkalmával, ha más nemzetek útjában áll, elseprik. így egy nemzet, mely nem képes magának komolyan gondját viselni, mintegy önmagát temeti el. Az élet-tapasztalat azt is tanúsítja, t. ház, hogy magasabb erő, törekvés, komolyabb akaraterő csakis jóllakott, csakis jól táplált testben és izmokban párosulva szokott megfogamzani ós ebből kifolyólag minden jóakaratú kormánynak s vele együtt a nemzet törvényhozó testületének kötelessége arról gondoskodni, hogy az ily bajoknak lehetőleg elejét vegye s a höl netalán már nyomai mutatkoznának, legelső csirájukban elfojtsa, orvosolja. Ezen törvényjavaslatban t. ház, én alapját látom azon eszmének, mely mintegy czélul tűzte ki a munkás osztály ügyeit törvényhozásilag védeni, a munkás osztályt pártfogásba venni és a munkaadók kiaknázása elől mintegy megvédeni, Nem tagadhatjuk, t. ház, hogy minden nemzet zömét, minden nemzet főerejét a munkás osztály képezi s ha egy állam jó akaratulag a munkás osztályt megvédi, a nemzeti jólétet tőkésíti, a nemzeti erőt megőrzi akkorra, midőn válság esetében nagy erőre, véderőre lesz szüksége. Ne ámítsuk magunkat, t. ház, a mi hazánk polgárai már nagyon közel vannak azon állapothoz, mely e szomorú eseményt előidézi. A mi hazánk polgárainak nagy része oda jutott, hogy alig van mit megvédenie; oda jutott, hogy a sok ámítás, hazugság, túlterhelés után már nem bízik sem kormányban, sem senkiben ; oda jutott, hogyha ezeken a bajokon nem segítünk, ha ezeket meg nem előzzük, meglehet, hogy a 12-ik órában az a sok reform, a mi áldozatokkal jár, nem fog a nemzetben találni oly erőre, hogy azt köszönettel és hálával tudná fogadni. Ezért, t. ház, ezen törvényjavaslatot, mely ezen bajok j orvoslásához részben hozzájárul, egész odaadás! sal és nyugodtsággal elfogadom. Nézetem, t. ház, az, hogy ezen törvényjavas