Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-447

447. orsKágos ülés jalinár lat nem is mond újat; hiszen már ezer év óta, mióta hazánk a keresztény hitre áttért, a vasárnapot mindig megünnepelte, a baj csak az volt, hogy ez a szokás-jog nem mindenütt egyformán hajtatott végre. A törvényjavaslat előnyének tartom, hogy könnyen érthető és könnyen végrehajtható; hogy semmiféle felekezeti kérdésbe nem avatkozik, hanem határozott czéljához ragaszkodik: a hetedik napi munkaszünetet akarja megállapítani, hogy azt minden munkás saját pihenésére, családi ügyeinek rendezésére és az Istenhez való fohászkodásra használja. Ismerem az eltérő nézeteket e törvényjavaslat felett. Vannak olyanok, a kik mintegy tágabb körre szeretnék a törvényjavaslatot kiterjeszteni azon czímen, hogy a vallásosságot is vegye pártfogásába és hogy a vasárnapon kivül a többi ünnepnapokat is szünnapokká tegye. Tudom, hogy vannak többen, a kik a vallásfelekezeti kényes kérdésbe nem akarnak belenyúlni ; de egy nemzeti ünnep megalkotását akarják a törvényhozás által kimondatni. Hiszen az előttem szólott gr. Andrássy Tivadar t. képviselő úr már hangot is adott és némileg indítványt tett e tekintetben. De én megvallom, sem egyiket, sem másikat egyáltalában nem helyeslem. Nézetem .ít már azelőtt elmondtam az ilyen eltérő indítványokról. De semmisem jellemzi jobban a törvényjavaslat tapintatosságát, mely szerint a felekezeti kérdésbe belenyúlni nem akar, mint az. hogy az orthodos izraeliták által beadott minden törvényjavaslathoz csatolt és igy minden képviselő kezébe jutott kérvénynek tárgyalásába nem akar belebocsátkozni. Én sem kivánok e tárgyhoz Szólani; ha valaki indítványt fog tenni, ahhoz hozzá fogok szólani: de szeren esetlenségnek tartanám, ha e törvényjavaslatba bármely felekezeti kérdés belekevertetnék. Hiszen ha az orthodox izraeliták kérvénye figyelembe vétetnék, akkor minden felekezeti kérvénynek helyet kellene adni s végre odajutnánk, hogy a. törvény végrehajtását ellenőrző közegnek a naptárt mindig kezében kellene tartania s tanulmányoznia kellene, hogy hol, mikor kell szünnapot tartani és ennek folytán a régi slendrianismusba esnénk. Eltekintve a felekezeti ünnepektől, térjünk át azon kérdésre, a melyet gr. Andrássy Tivadar képviselő ár az előbb felhozott, hogy Szent István király napja a törvényben nemzeti ünneppé declaráltassék. Kényes a kérdés, de én leplezetlenül fogom a dolog fontosságához méltóan véleményemet elmondani. En a Szent István napnak, mint nemzeti ünnepnek, e törvényjavaslatba való felvételét nem fogadom el több oknál fogva. Először KÉPVH. NAPLÓ. 1887—91. XXI. KÖTET. 29-én, esütortökSn. 1891. 377 azért, mert oly kényes a kérdés, hogy a törvényhozás külön intézkedését már komolyságánál fogva is megérdemli, tehát azt igy becsúsztatni egy törvényjavaslatba nem tartom helyesnek. De nem fogadom el Szt. István király napját ünnepnek azért sem, mert hiszen tudjuk, hogy ez már egyszer vita tárgya volt itt a ház színe előtt s akkor a nagy többség leszavazta. Ha pedig a t. ház akkor ezen ünnep ellen nyilatkozott, én nem hiszem, hogy ma is máskép történhetnék. Hiszen a kedélyek ma izgatottabbak, mint voltak akkor. A nemzet ezt az ünnepet általános lelkesedéssel nem fogná magáévá tenni soha, még ha a parlament megállapítaná is azt, mint nemzeti ünnepet. Nem akarok most a felekezeti kényes érzelmekre utalni; elég, ha arra az egyszerű, practieus. kézzelfogható bizonylatra szorítkozom, hogy nálunk a földműves osztály -legyen az szegény vagy gazdag, boldog vagy boldogtalan — annyira tul van terhelve, hogy alig bir e mindenféle terhek súlya alatt fennáll a ni. Hiszen ezt a földműves osztályt megtalálja mindenféle adónem akkor, midőn más téren az adó alól sokkal könnyebben ki lehet bújni. És ha megállapítjuk Szt.-István napját, mint ünnepet, akkor ettől a munkásosztálytól épen nyár közepén, augusztusban, veszünk el egy valóságos munkatevő napot, melynek értékét megbecsülni első pillanatban senki sem képes. Midőn a földművesnek minden fáradságát igénybe veszszük és hozzájárulására az állami köitségek fedezésében oly nagy mértékben számítunk, akkor nem találom igazságosnak, hogy nyár közepén, a legnagyobb munkaidőben megfosszuk egy munkanaptól ezt a szorgalmas népet. Lits Gyula: A katholikasok eddig is megtartották. Petrich Ferencz: Igen, általában. De számtalan oly tiszteletreméltó egyént ismerek, a ki feljött ide Budapestre, inig cselédjeivel otthon dolgoztatott daczára, hogy Szt.-István napja volt. De ezen a bajon könnyű segíteni, t. ház ; csak egyszer öntudatra ébredjünk. Én ha nem is szt.-István napját, de István napját igenis elfogadom, de nem augusztus huszadikára, hanem az azt követő vasárnapra kívánóin azt megállapítani. Ezzel a felekezeti kérdést is elkerülné'k és nem fosztanók meg a földműveseket egy drága munkanaptól. De, t. ház, van még egy árnyalat, mely a vasárnapi munkaszünet ellen irányul. Ugyanis azt mondják némelyek, hogy ez a törvényjavaslat némileg az egyéni szabadságbaj az önrendelkezési jogba vág bele, mig mások azt vélik, 48