Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-447
4*7. orsBÉtgos illés január 39-én, csütörtökön. 1891. 375 Annál komolyában veendők vizsgálat alá azon' szempontok, melyek az intézkedésből közvetlen eredő ri-alis kárral fenyegetnek. így aggályt ébreszthetnek a fölösleges megszorítása az egyéni szabadságnak, a munkaidő pazarlása és ebből következőleg a nemzeti tőke kamatozásának megcsökkenése. Az egyéni szabadság, elismerem, oly fogalom, melynek épségben tartásaért esetleg czélszertí intézkedésekről is le kell mondanunk. De, tisztelt ház, sértetik-e a szóban forgó esetben egyáltalán igazi egyéni szabadság, tényleg gyakorolt önelbatározás? Ez a kérdés. Nem lehet feladatom, de nem is szándékom itt a különböző közkézen forgó bértbeoriákkal foglalkozni; elég constatálni, miszerint elismert tény, hogy a conjunetuiák a munkabért gyakran a megélhetéshez szükséges minimumig, sőt gyakran annak színvonala alá is sülyeszthetik. Ha ez áll, csak igen ritkán fog a munkás hatalmában állni egy az egyszerű megélhetésnél jóval magasabban álló követelményt, mint már a szellemi fejlődéshez, a physicai egészség fentartásához szükséges pihenőt kivinni. Hisz nemcsak a munkaadóval kell küzdenie, küzdenie kell azon munkás-társával is, kinek szellemi szükségletei nincsenek, vagy ki, mint különösen fajunknál gyakori eset, egy: kilátásban levő dőzsölés reményében kész a kimerülésig dolgozni. És igy a munkaszünetért való harczbau a munkaadónak legmegbízhatóbb szövetségese lesz ezen belátás hiányossága, gondolkozása primitív voltánál fogva. Itt tehát nem az egyéni szabadság megrövidítéséről van szó, hanem ellenkezőleg annak megvédéséről. A könnyelműség, a rövidlátással szemben a törvényjavaslatban foglalt tiltó intézkedésnek ezélja az lesz, hogy a munkás egy tál lencséért ne adja oda szellemi kifejlődésének csiráját, munkaereje rnganyosságát. És megvédi azon elvből következőleg, mert senkinek nem áll szabadságában egyéni szabadságáról bármily ellenszolgálat fejében lemondani. Az állam itt a polgárai szellemi és physicai épségében rejlő tőkék védíijeként lép fel, az egyéni egoisinus rövidlátásával szemben. A második jogosult aggály, a munkaidő pazarlása, a nemzeti töke kamatozásának csökkenése és röviden: megttrheltetés a nemzetközi versenyben. A munkaszünetek hatása a munkaerő szervezetére, hasonlítható a pórusok hatásához az élő organismusra. Ezeken át lélegzik a szervezet, ezeknek köszönheti frisseségét. Ha éltető éleny hatol be rajtok, egészséges a szervezet, ha bedugulnak, sinlódik. A munkaképességnél az éleny szerepét az üdülés, egészséges, nemesítő foglalkozás, sőt szellemi munka veszi át. Az állam törvényhozási intézkedésével megnyitja a pórusokat, az intézkedés haszna azonban attól függ, hogy mi hatol be rajtok. Az éleny gyűjtése, a munkásosztály szellemi s erkölcsi fejlesztése a társadalom feladata lesz. Csak ha a nemzet műveltebb és vagyonosabb osztályai e feladat tudatára jutnak; ha követni fogja Anglia példáját, az egyetlen országét, a melyben a socialis probléma békés megoldás felé halad; csak ha a nemzet tőkével liró része pénz- és időbeli áldozatok útján a másik rész rendelkezésére bocsátandja az önmüködés eszközeit: csak akkor lesz a ma megkezdett mű betetőzve. Értse meg a társadalom a ház asztalán fekvő törvényjavaslatban foglalt intést; törekedjék a kormány által nyújtott keretet kitölteni és elesik az ellenvetés a munkaidő pazarlásáról; a szellemileg és physicailag ép munkásosztály bőven fogja a nemzetet az elveszett munkanapokért kárpótolni. A munkásosztály intellectualis fejlődésében, erkölcsi emelkedésében és az ezeken alapuló tudatos önmtíködésében oly nemzeti kincsesbánya rejlik, mely az egyéni tőke esetleg megcsappanásait százszorosan fogja pótolni. Európa nemzeteinek az ipari versenyen kívül van egy másik még életbevágóbb verseny r e s*ez a socialis ellentétek megoldásának versenye. E versenyben nem megterheltetés lesz, hanem előny, melyet csak ki kell tudni használni. E versenyben első azon nemzet lesz, mely legtöbb áldozatot lesz képes és fog akarni hozni az általános művelődésnek a politikai jogok színvonalára való emelésére. Hogy az általam csak jelzett nagy tevékenységhez képest a vasárnapi munkaszünet intézménye kis keretű, nem tagadom; de örömmel fogadom, mert jele azon komoly szándéknak, szembenézni azon kérdésekkel, melyek a jövőt ur.írják és melyek elől csalódás azt hinni, hogy Magyarországon szemet hunyhatunk. Félek, ellenkezem a közvéleménynyel, de meggyőződésem az, miszerint épen speciális viszonyaink azok, melyek arra intenek, hogy ellentétek kifejlődésükben meggátoltassanak. Más egyöntetű nemzetek lehetnek azon előnyös helyzetben, hogy megengedhetik társadalmi érdekeiknek azt, hogy harczra keljenek, a gazdasági tusát végig vívják. Hisz nemzeti létük nem lehet veszélyeztetve. Hazánkban azonban a társadalmi consolidatio, az összes osztályokban azon tudat terjedése, hogy jogos igényeik az állam keretén belül megtalálhatják kielégítésüket, életkérdés.
