Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-446

.J58 4*6- országos aiés Január 27-én, tedden. 1881. Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: (Az elnöki emelvény mellől előlépve.) Jelen vannak! Perczel Miklós: Ma már józan politicus nem kételkedhetik a felöl, hogy az államiságában erős, nemzetiségében tömör, jogos kívánságaiban kielégített magyar nemzet a dynastiára épugy mint Austriára a lét kérdése. De nem szükség hivatkozniuk a múlt időkre, csak az utóbb történtek is bőven bizonyítják, hogy ő Felségének nincsen loyalisabb népe, mint a magyar, a trónnak nincsenek biztosabb, hívebb támaszai, mint azok, a kiket egy hibás politika egykoron fegyvert ragadni késztetett a haza államiságának védelmére. Épen ezen ülé?szak kezdetén vette le az országgyűlése a napirendről a honossági törvényjavaslatot. Nem kutatom : nem volt-e lehetséges oly megoldást találni, mely sem a loyalitást, sem a nemzet kegyeletét nem sértené. Mintán azonban az ismeretes tétovázás a kettőt mesterkélt ellentétbe hozta egymással, még azoknak is nagy része belenyugodott az elodázásba, kik különben a jelzett megoldást helyeselték. Csak az imént rótta le e nemzet halandóját elvérzett jobbjai emlékének. Az Aradon egybesereglett ezerek kegyelete, méltó fájdalma tisztán szállott fel a dicsőült hősök szelleméhez. Nem vegyült abba a keserűségnek egy cseppje sem. Az ott elmondott remek beszédek méltó apotheosisai voltak a feledhetlen történeti tragédia alakjainak. De egyúttal őszinte kifejezést adtak a nemzettel kibékült, törvényt, alkotmányt tisztelő bölcs, nemes fejedelem iránti ragaszkodásnak és hódolatnak. Arad városának pedig örök dicsőségére szolgái, hogy ő volt az első, az egyedüli városaink közölt, a ki oly díszesen megörökítette emlékét a szabadság vértanúinak és ugyanakkor megörökítette emlékét azon elveknek is, melyek most a nemzetnek és királynak közös ügyévé lettek, (ügy van! ügy van! a szélső bálon.) A mi loyalitásunk ilyen volt mindig, ilyen ma is. Az a nemzet, a mely igy szól, de igy is érez, nem latolgatja hódolatát. Egész valójával nyújtja azt törvényes királyának. Egész emberek, férfiak voltunk a gáton, midőn a haza iránti kötelesség igy parancsolta. Egész emberek, férfiak környezzük ma a nemzettel egygyé lett király trónját. (Tetszés a szélső bál oldalon,) Régebben volt már szándékom ezen interpellatiót megtenni, csakis a külpolitikai helyze; bizonytalansága tartóztatott \issza. Ma tisztább a láthatár, ma az ily kényes kérdések felvetése aggodalmat nem kelthet. De mert senki sem tudhatja; meddig tart e kedvezőbb időszak, a politikai eszélyesség arra utal, hogy most iparkodjunk az ily kérdéseket megoldani. Senki sem tagadhatja, hogy államiságunk, nemzeti létünk biztonsága követeli, hogy minél szorosabb, bizalmasabb, bensőbb legyen a kapocs, mely a nemzetet királyával egybeffízi. Minden lépés tehát, a mely ezen nagy politikai czél elérésére irányul, kiváló fontossággal bír. Semmi sem csekélység, a mi ennek útját állja, a mi ha csak az izetlenségnek is csiráját hordja magában. Ennek és ilyeseknek elhárítása volt az indok, mely interpellatiómnál vezérelt. Teszem azt minden párttekintettől menten, csupán képviselői kötelességem által késztetve. De teszem igenis a nemzet nevében; mert bátran merem állítani, hogy nincsen a hazában magyar ember, a ki az általam jelzett óhaj valósítását egész lelkéből ne kívánná. (Igaz! Ügy van!) Sokban nem osztom a kormány általános politikai irányát, de sohasem kételkedtem hazafiságában. Erre, hivatkozva kérem, legyen buzgó meleg tolmácsa a nemzet közóhajának, oly értelemben, mint én és velem az egész nemzet hangoztatja. És én nem kétlem: akkor képes lesz ő Felségének netalán felmerülő aggályait eloszlatni. A múlt t ivaszi ülések egyikén gr. Károlyi István t. képviselőtársunk (Halljuk! Halljuk!) nagy nyomatékkal hangsúlyozta a loyalitás ezer éves épülete fentartásának szükségét. Igaza van. De ismerve hazafiságát, azt hiszem, igazat fog adni nekem is, midőn azt állítom, hogy annak äz épületnek leghatalmasabb sarkköve azon oszlop lenne, melyet a nemzet és király emelnének az eltávolított Henczi oszlop helyén Magyarország államisága ezredik évének emlékére. Ajánlom interpellatiómat a kormány és a t. ház figyelmébe. (Élénk éljenzés és helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Elnök: Az interpellatió a ministerelnök utján közöltetik az egész ministeriummal. Következik Helfy Ignácz képviselő ur interpellatiója. Helfy Ignácz: T. ház! (Halljuk!) Ugy gondolkozom, hogy azon nagy politikai problémák közt, melyek a jelenkort foglalkoztatják, egyetlen egy sincs, a mely hazánkra nézve oly nagy fontossággal bírna, mint a keleti kérdés és ép azért azt hiszem, hogy a háznak kötelessége ezen kérdésnek minden egyes, még legkisebb mozzanatát is a legnagyobb figyelemmel kísérni és szigorúan ellenőrizni minden, bármely csekély lépést is, melyet külügyi kormányunk e téren tesz. Ezen felfogásnak hódolok most is, midőn a t. ministerelnök úrhoz interpellatiót óhajtok intézni azon hírekkel szemben, a melyek a tekintetben az egész sajtóban elterjedve van-