Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-446

446. országos Mos január 37-én, kedden. 1891. 359 nak, még pedig nemcsak a hazában, de a hazán kivtíl is, hogy t. i. külügyi kormányunk bizonyos diplomatiai lépéseket tett volna a bolgár kormánynál a Bulgáriában állítólag tartózkodó nihilisták iránt, a kik az orosz birodalom vagy annak uralkodója élete ellen összeesküsznek. Annyi különböző alakban, oly sokféleképen merült fel ez a hir, hogy alig van valaki, a ki ebben magát tájékozni tudná, a ki csak megközelítőleg is meg tudná ítélni, hogy mi igaz e hírekben és mi nem. Vannak, a kik azt irták, hogy nemcsak a monarchia tette volna ezt a lépést, hanem hogy ez közös actió volt a nagyhatalmak részéről; voltak, a kik azt mondták, hogy a hármas szövetségben ievő államok részéről indult volna ki ez az actio. Alig pár napja olvastam egy tekintélyes németországi lapot, a mely még meghazudtolja azt is, hogy Németország hozzájárult volna ily actióhoz és habár nem tagadja, hogy a Sofiában levő német képviselő bizonyos figyelmeztetéseket tett az ottani cabinetnél, de ezt nem mint német képviselő tette, hanem tette azon minőségében, a melyben ott az orosz diplomatiai képviselő hiányában ideiglenesen az orosz ügyeket vezeti. Ez pedig nagy különbség t. ház. Fontos azt tudni, vájjon a mi monarchiánk egyedül tette-e csak ezt a lépést, vagy bizonyos más hatalmakkal együtt; érdekel tudni, vájjon felszólíttatott-e erre és ha felszólíttatott, ki az, a ki felszólította, vagy pedig egészen önként ment-e bele ezen actióba, a mit bármily enyhén, de mégis beayatkozásnak keli nevezni. Mindezekre nézve bátor leszek interpellatióban felvilágosításokat kérni a t. ministerelnök úrtól. A mi már magát az egész kérdést illeti, nem habozom kijelenteni, hogy ha csakugyan valamely merényletre irányzott actióról van szó, a melynek valaki nyomára akadt: akkor első sorban mindenesetre kötelessége azon államnak, a melynek területén ez történik, mindent elkövetni, ugy az emberiesség, mint a nemzetközi jog kötelezettsége szerint is, hogy ilyen merényletet lehetetlenné tegyen. De mielőtt bármely más hatalom beleszokna, szükséges először, hogy a tény csakugyan létezzék, hogy a vád iránt kétség fenn ne forogjon ; másodszor, hogy constatálva legyen, hogy maga az illető állam nem akarja nemzetközi kötelességét teljesíteni. Ekkor elismerem én is, hogy nemcsak joga, de kötelessége bármely államnak is nyomást gyakorolni az illető államra, a hol ily merénylet terveztetik; merem állítani, ez nemzetközi joga és emberi kötelessége. Ámde kérdés az, hogy fenforog-e ilyen eset? Azt látjuk, egyelőre legalább, porftive csakis a mi monarchiánkról van tudva, hogy ezt a lépést megtette. Nem tett lépést Anglia, nem tett Olaszország, sőt még az Oroszországgal plátói szerelmi viszonyban élő Francziaországról sem hallottuk, hogy e tekintetben valami lépést tett volna. Itt, t. ház, nem pusztán udvariassági tényről van szó. Szó van oly tettről, mely ha egyfelől udvariassági tény a muszka irányában, másfelől okvetlenül bizonyos sértést tartalmaz a bolgár kormány irányában; minthogy oly sub positumból indul ki, a milyen feltevésre a bolgár kormány eddigi magatartásával nem adott okot. Mert az minden tekintetben annyira tiszteletben tartotta a nemzetközi jogot, hogy maga ő Felsége, a király egy minapi alkalommal nemes szavakban adott kifejezést e felől való elismerésének. Nem képzelhetem tehát, mi ok bírhatta rá a mi külügyi kormányunkat, hogy ebbe az ügybe beleszóljon és mint hívatlan védő fellépjen. De van e kérdésnek egy másik és ránk nézve sokkal komolyabb oldala. (Halljuk/ Hall juh!) Nem titok, hogy az orosz állhatatosan, nagy kitartással törekszik arra, hogy a Balkánfélszigeten a maga befolyását meggyökereztesse. Nekünk érdekünkben van ezt megakadályoznunk s ez is a mi programmunk, legalább ugy hirdette és ismételte a külügyi kormány s a magyar kormány is e teremben, hogy a mi programmunk a Balkán-félszigettel szemben az, hogy ne gyakoroljunk arra befolyást mi, de más sem, és legyenek ők maguk urai önmaguknak. Már most mi következik azon eljárásból, melyet a mi kormányunk most tett s mit I kell, hogy gondoljanak ama népek annak ! láttára, a midőn egyfelől arról győződnek I meg, hogy elegendő az orosz kormínynak j csak egy szava is arra, hogy Austria| Magyarország azonnal aetióba lépjen, holott egy árva szót sem talál akkor, a midőn Oroszország részéről Bulgária irányában hasanló, sőt talán sokkal súlyosabb dolgok történnek; a mikor nem talált szót a néhány héttel ezelőtt bőségesen ismert Lucki-esetben, midőn nem ilyen titkos, hanem valóban brutális módon volt a nemzetközi jog megsértve. Akkor mi nem találtunk egy szót sem a közbelépésre, valamint hogy nem találtunk akkor sem, a mikor világosan kiderült, hogy a Mu^zkaouszágban tartózkodó bolgár nihilisták veszedelmes terveket forralnak Bulgária ellen, némelykor a muszka hivatalos közegek hallgatag beleegyezésével, talán még segítségével is. Ilyen körülmények között, azt hiszem, nem szerénytelen kívánság egy képviselő részéről, hogy a kormány legyen szíves ez iránt felvilágosítással szolgálni a törvényhozásnak. (Helyeslés a ssélió bal oldalon.)