Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-446
446. országos ülés január 27-én, kedden. 1891. 357 de elutasítani talán nehezebb. (Halljuk! Halljuk!) Ép ezért kerülni akarok mindent, a mi az amúgy is kényes kérdést élessé tehetné. De elkövetkezetínek tartom az időt, hogy e házban is hangot adjunk a nemzet közóhajának, szorgalmazzuk eltávolítását a multak oly jelzőinek, melyek mélyen sértik a nemzet érzelmeit és zavarólag hatnak az áldásos viszonyra is, mely a nemzet és királya között oly szerencsésen létrejött. Midőn tehát csak ennyit kivánok, midőn ezt a fejedelem kegyeletének köteles kíméletével és ennek megfelelő modorban kérem, bizonyára nem akarhatom a kormányt kényelmetlen alternatíva elé állítani; de igenis alkalmat kivánok nyújtani oly ténykedésre, mely a nemzet kívánságának teljesítésével a nemzetnek loyalitását királyához a legmagasabb fokra emelné. Interpellatióm a következő (olvassa): „Hajlandó-e a kormány oda hatni, hogy a gellérthegyi erőd és a budavári Szent György- s téren álló úgynevezett Hentzi-oszlop eltávolíttassák ?" T. ház! Ismeretes a gellérthegyi erőd keletkezésének története. Az a politika, a melynek szolgálatában állott, nem létezik többé. Megszüntette maga a fejedelem, midőn bölcsesége belátta annak káros voltát és megértette, hogy az sem jogos, sem igazságos. De különben ezen erődnek hadászati értéke is úgyszólván semmi. Elismerték ezt az illetékes katonai körök már 1868-ban, midőn a delegatiónak hadügyi bizottsága magáévá téve Perczel Mór indítványát, jegyzőkönyvébe iktatta azon óhaját, hogy a gellérthegyi erőd lebontassák. Nincsen tehát sem katonai, sem politikai tekintet, mely annak vala- i mely közművelődési czélra átengedését gátolná. Nehezebb, mindenesetre kényesebb a SzentGyörgy-téri oszlop eltávolításának kérdése. Igen nagy hiba volna, ha bárki ő Felségének nagyon érthető érzelmeit durva kézzel érintené. Az a fejedelem, a ki a dynastiák történetében páratlan elhatározással szakított egy örök- | lőtt százados politikával; a ki közel huszonnégy éves uralkodása alatt sohasem tért le az alkotmányosság ösvényéről, méltán megvárhatja, hogy | susceptibilitásai irányában kíméletesek legyünk még akkor is, midőn azokat teljesen indokoltaknak nem tarthatnék. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Nem kérhetünk tehát olyast, a mi érzelmeit sérthetné. Semmit, a mi koronás királyunk tekintélyét bár a legtávolabbról érinthetné. A kinek helyén van a szive, meg tudja érteni, sőt méltányolni, hogy a fejedelem kegyelettel ápolja emlékét azoknak, kik parancsára vérüket ontották. De ő Felsége számos tettével elismerte, hogy vannak mások is, a kik hasonló méltatásra igényt tarthatnak. Mindenek felett azok, a kik hazájukért vérüket ontották. Mindenek felett mondom, mert ha a történelem logikája nem hazudik; ha az események okozatos egybefüggése nem csal: akkor kétségbe nem vonható igazság, hogy azok tették a végeredményben a dynastiának, de Ausztriának is a jobb szolgálatot, akik 1848-ban fegyvert fogtak jogaink védelmére. (Hdyeslésa szélső bal oldalon.) Ok hiúsították meg az 1847-ben megkisérlett eeníralisáló törekvéseket. Ok „ébresztették a nemzetet erejének tudatára, Ok voltak, a kiknek példája és vértanusága, bukásunk után, sőt bukásunk árán, oly önérzetet hagyott örökül a nemzetnek, mely lehetetlenné tette a beolvasztást és képessé tette, hogy újból megmentse a trónt, megmentse Ausztriát az elmállástól. Mert, midőn bekövetkeztek a válság napjai, Ausztria soha sem lett volna képes magát regenerálni, a dynastia sohasem nyerte volna vissza azt a tekintélyes állást, melyet ma Európában elfoglal, ha nincsen kezeügyében a 48-nak szelleme által fentartott, meg nem tört, magát megadni nem akaró magyar nemzet, (ügy van! Ugi) van! a szélső bal oldalon.) Lépjenek a minister urak ő Felsége elé a történelem lapjaival (Felkiáltások a szélső bal oldalon'. Nincs itt minister!) és könnyen be fogják bizonyítani nemcsak ezt, hanem azt is, hogy a lenyűgözött Magyarországnak sem a dynastia, sem Ausztria tartósan soha hasznát nem vette. Gr. Károlyi Gábor: A ministerek mind elbújtak! (Zaj.) Perczel Miklós: Az az oktalan politika, mely a magyar nemzet gyengítésében kereste Austria erejét, temérdek szerencsétlenség és szenvedés árán lett meghazudtolva. (Felkiáltások a szélső' bal oldalon : Hol vannak a ministerek 1 Zaj.) Elnök.' Többen azt hangoztatják, hogy minister nincs a házban, mintha minister nélkül nem lehetne tanácskozni. A t, ház igenis tanácskozhatik ilyen esetekben, midőn valakinek előterjesztése van, a melynél a ministereknek valami különös teendőjük nincs. (Zaj a szélső bajoldalon.) A minisíerek ilyenkor, mint képviselők vannak jelen, ugy mint más képviselők. Az tehát, hogy minister nincs jelen, a képviselő urnak azt a jogát, hogy interpellatióját előterjeszthesse, nem érinti. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon) Perczel Miklós: Azt hiszem, arról az oldalról nem is azért történt a felszólalás, mintha a ministerek jelen nem létében nem tanácskozhatnék a ház, hanem azért, mert az illem szabályai megkövetelik, hogy jelen legyenek.
