Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-446

354 ***• orsüftgos ttlés Január 27-én, kedden, IMI. Gr. Károlyi István: T. ház! (Bálijuk! Bálijuk!) Midőn a legutolsó szakaszok egyikénél szólalok fel, előre is kijelentem a t. ház előtt, hogy nem fárasztottam volna szavaim meghall­gatásával, ha a t. közoktatásügyi minister ur által benyújtott javaslatban nem leltem volna és nem ismertem volna fel ugyanazon szép, ne­mes és üdvös intentiókat, melyek pár évvel ez­előtt, midőn Szathmár megye közgyűlésén a ma­gyar közművelődés érdekében l°/o-nyi pótadó kivetését javaslatba hoztam, engem is lelkesí­tettek. (Eélyeslés.) Más világ volt akkor, t. ház és más világ van ma. Akkor egy a magyar közművelődés érdekében lelkesült közönség működött magasz­tos nagy ezélok kivitele körül, de majdnem ellen­szenvvel párosult nehézségekre bukkant — igaz, hogy az óvatosság köpenyébe burkolt jelszavak­kal válaszoltak — épen az akkori kormány részéről. Most gr. Csáky Albin közoktatásügyi minister ur, mint egész ember, felfogván hivatását és nem a félelemtől kérve tanácsot, (Élénk tetszés balfelől) hanem a józan észtől és a hazafiúi lelki­ismerettől, kezébe veszi a zászlót, fennen lobog­tatva azon két magasztos jeligét: gyermekneve­lés, magyar nyelv ! (Élénk tetszés halj elöl.) Látva e zászlót, önkéntelenül eszembe jut az az ígéret, melyet az új kormány tett az új aerában, a melyet gr. Szapáry Gyula ininister elnöksége első napján mindnyájunk hallatára, tett. E zászlót, melyet a közoktatásügyi minister ur kezébe vett, nem a régi aera lobogtatja, ha nem az új aera és lobogása az adott ígéret egy részének beváltása. Nem mondom, mint tisztességes ember — mert e kitétellel már megjártam e házban, (Derültség balfelől) — hanem mint igazságos ember, a ki mindig azt mondom ki, a mit jónak és helyesnek tartok, kötelességemnek ismerem, hogy e törvényjavas­latot e két szóval fogadjam : hozta isten ! Az előttünk fekvő törvényjavaslat első sor­ban foglalkozik a nemzet jövőjével. Az új nem­zedéknek, a kisdedeknek akarja megőrizni ép testét — mert hisz a nemzet fiaiban él - s biztosítani akarja zsenge életét, abban a korban, melyben a halál legkegyetlenebb kézzel szokott közöttük pusztítani. De nemcsak testileg akarja megóvni, hanem egyúttal a lelket és szivet is kiművelni. Egyenként embereket akar belőlük nevelni és együttesen magyar állampolgárokat, kik első fohászukat magyar nyelven küldjék fel az alko­tóhoz. Ez az a rész, mely előttem mint magyar ember és a közművelődés egyik szerény bajnoka előtt a legbecsesebb. (Eélyeslés) A tör vén yj avas­latban kifejezett ez intentio engem egyrészt biztosít, másrészt bátorít. Biztosít arról, hogy ezentúl az egyes közművelődési egyletek is sok­kal nagyobb sikerrel fognak működhetni, mint eddig, mert szövetségest találtak a kormányban. Bátorít pedig mint a szathmármegyei Széche­nyi-kör" elnökét, hogy a siker reményében foly­tassuk működésünket. De a mennyire én a törvényjavaslat e részének örvendek, ép annyira ellenzik néhányan t. képviselőtársaim közül. Szerény véleményem szerint ez aggályok igen körmönfontak és túl­zottak. Két irányban hallottam ellenzéki felfo­gást : vallási s nemzetiségi szempontból. A mi a nemzetiségi ellenvetéseket illeti, nem akarok ezekkel foglalkozni, nincs is most ideje. De nem értem, hogyan hozhatták fel ez urak ez ellen­vetéseket, ha magukat jóhiszeműleg magyar állampolgároknak mondják. (Élénk helyeslés.) Azt követelni, hogy egy magyar állampol­gár megtanulja a magyar nyelvet, azt csak nem lehet jogtalan, helytelen cselekménynek vagy erőszaknak nevezni a kormány részéről. En szerintem attól, a ki e hazát lakja, ki ennek a földnek gyümölcsével táplálkozik, a ki a nemzet jogait élvezi, kinek hazáját a magyar király serege védelmezi s a ki igen sokszor büszkén mondja magáról, hogy magyar állampolgár, attól, azt hiszem, joggal megkövetelheti a törvény, hogy a magyar nyelvet, az állam nyelvét meg­tanulja. (Élénk helyeslés balfelől.) Nem mint ellen­ség akarja felütni táborát a cultusminister ur a nemzetiségi községekben, hanem mint jó barát, mint testvér megy oda és tanújelét akarja adni annak, hogy van czél. mely vezérli őt és ezt a czélt el akarja érni és ez nem más, mint hogy egyesüljön a magyar nemzet minden polgára nyelvben, király- és honszerelemben. (Élénk he' lyeslés balfelöl.) Műveltség, tudomány, erős had­sereg, kereskedelem, ipar, ezek mind alapfel­tételei annak, hogy egy nemzet nagy lehessen; de elkerülhetlenül szükséges ahhoz, hogy mind­ezen dolognak forrása és alapja a honszerelem­ben gyökerezzen; a honszerelem pedig azt kö­veteli, hogy legelső kincsül az anyanyelv tekin­tessék. (Igaz! Ugy van! balfelől.) En azt hiszem, hogy a magyarnak egynek kell lennie, nemcsak testben, lélekben, de egynek nyelvében is. A mi pedig a vallási szempontból felhozott érveket és aggályokat illeti, ezeket is csak rövi­den érintem. Krre nézve nézetem az, hogy a minister urnak nem volt szándékában semmiféle erőszakot elkövetni a szülők azon jogán, hogy gyermekeik vallására nézve határozók ők marad­hassanak. A törvényjavaslat csak azt contemplárja, hogy a gyermekek zsenge korukban mintegy előkészítessenek arra, mintegy az irány meg­mutattassák nekik, hogy létezik egy felsőbb hatalom, egy teremtő, egy mindenható Isten, kit elfeledni soha sem szabad, kihez fohászunkat az égbe küldjük fel. Ez, szerintem, minden vallás-*

Next

/
Thumbnails
Contents