Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-446
446 országos ülés, január 37-én, kedden. 1891. 351 tását. Ha tehát én, mint egyes ember tehetem ezt, azt tartom, kell, hogy a hitfelekezet is te hesse. (Helyeslés hal felel.) Nem tudom, hogy György Endre képviselőtársam felfogása -- bocsánatot a trivialitásért — nem-e falra festett ördög, t. i. ; hogy a hitfelekezetek majd a magyar államiság vagy a magyar cultura érdekei iránt ezen a téren nem fognak kellő odaadást vagy ragaszkodást tanúsítani. Ezt, t. ház, gyenge érvnek tartom ; mert hiszen mielőtt bármely praeparandiából, akár állami, akár magán vagy hitfelekezeti intézetből kikerült, vagy külföldről bejött óvónők alkalmaztatnak, előbb diplomát kell szerezniök az állam részéről a tanfelügyelő jelenlétében és azt csak feltételezhetjük, hogy erre illetékes hatóságaink olyanoknak, a kik történelmünk, nyelvünk tudásában vagy felfogásunkban nem volnának eléggé otthonosak, a diplomát nem fogják megadni. (Helyeslés.) Az előttem szólott Madarász és György t. képviselőtársaimnak felszólalásait tehát nemcsak abból a szempontból, mert nem szeretem, hogy itt valamely hitfelekezet működését ellenzik, hanem liberális szempontból is helytelennek tartom. (Helyeslés hal felöl.) Mindezeknél fogva kérem, hogy a módosítványt elejteni méltóztassék. (Helyeslés bal felől.) Madarász József jegyző: Almásy Sándor! Almásy Sándor: T. ház! Azon két indok, melyet György Endre és Madarász József t. képviselőtársaim felhoztak, abból indul ki, hogy óvatosságra intsenek, nehogy a nemzetiségek ezen joggal visszaélve, állami szempontból kárt tehessenek. Én ezt az indokot legjobban perhorrescalom ; mert ez az, a minek alapján municipiumainkat fokról-fokra lerombolták ; minden szabadságunkat, jogunkat ezen indoknál fogva rontották le; a főispánoknak ezen indoknál fogva szerezték meg az oinnipotentiát. Azt hiszem, hogy egy államnak erősnek kell lenni a személyekkel szemben és hogy félelemből, gyengeségből, gyávaságból törvényjavaslatot hoznunk soha sem szabad. Mindezeknél fogva ellenzem a benyújtott módosítványt és kérem az eredeti szövegnek fentartását. (Helye-lés.) Madarász József jegyző: Perczel Miklós! Perczel Miklós: T. ház! A felekezeti féltékenységnek több jelenségével találkoztunk ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, de talán egy oldalról sem oly mértékben, a mint azt György Endre t. képviselőtársam iménti beszédében kifejezte, a melyet én ép ugy nem tartom összeegyeztethetőnek a liberalismussal, mint gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársam. A mi egyéni nézetemet illeti, magam is azt tartom, hogy legjobb volna, ha a felekezetiség az egyház küszöbén túl nem terjeszkednék ; (Helyeslés) de mint törvényhozó, a jelenleg fennálló viszo nyokkal is köteles vagyok számolni. (Helyeslés jobb felől.) A felekezetek és a felekezeti érzékenykedések léteznek és ha azt akarjuk, hogy e törvénynek SLcere legyen, méltánylásban kell ezen susceptibilitásokat részesíteni, még akkor is, ha azokban nem osztozunk. Nem látom be, hogy ha a törvényjavaslatnak vannak oly intézkedései, a melyek a felekezeteknek befolyást engednek az óvodákra, miért ne adjuk meg azoknak a czél elérésére azon eszközt, mely az óvónők képzésében fekszik. (Helyeslés.) Még azon szempontból is szükségesnek és kívánatosnak tartom ezen intézkedés fentartását, hogy Magyarországon minden ember és a felekezetek is segítségére legj T enek e tekintetben az államnak. Én tehát a szakasz fentartását ajánlom. (Helyeslés.) Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi miníSter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, alig szükséges kijelentenem, hogy a felvetett kérdésben teljesen egyetértek Berzeviczy Albert t. képviselő úrral és kérnem kell a t. házat, hogy a szakaszt változatlanul elfogadni méltóztassék. Nézetem szerint e törvényjavaslatnak egész szelleméből, valamint egyes intézkedéseiből világosan kiderül, hogy az állam minden tényezőt igénybe akar venni arra, hogy minél nagyobb számban keletkezzenek óvodák és állandó gyermek-menedékházak és ezeknek megfelelő óvónőképzőintézetek. Ha pedig megengedjük óvodák és gyermek-menházak felállítását egyesületeknek, jogi személyeknek és felekezeteknek, sőt magán egyéneknek: miként lehetne ugyanazon tényezőktől megvonni azt a jogot, hogy maguk képezzenek ki óvókat és óvónőket is? (Helyeslés.) De ugyenez történik az elemi oktatás terén is, a hol mindezen tényezők hivatva és jogosítva vannak' elemi iskolákat, sőt tanító- és tanítónőképző intézeteket felállítani. Ha bármily veszély foglaltatik ezen intézkedésben, álljon ez akár egyoldalú felekezeti, akár a nem-magyar nemzeti szellemben való ápolásban: kétségtelen, hogy ez a veszély sokkal nagyobb horderővel bir az elemi oktatás, mint az óvoda terén. Ha tehát állana ez az érvelés, akkor a megszorítást, a megtiltást ott kellene megkezdeni, nem pedig az óvodánál. (Helyeslés.) Egyébiránt magában a törvényjavaslatban megvan a provisio arra, hogy ily veszélyek ne állhassanak elő; meg van adva a kormánynak a beavatkozási jog és minden kormány
