Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-443

308 M3. országos tilés január 2fMtn, pénteken. 1891. haddá, 1848-ban vezettetett be az ember az emberiség nagy szabadalmainak csarnokába, következőkép 48-as képviselőre szavazunk. Ezt csak azért hoztam fel, t. ház, hogy ez által, ha az egész román nép itt Magyarországon, SzentIstván birodalmában a magyar nyelvet birni fogja, nem fog következni az, hogy ők románul ne beszéljenek, de következni fog az a ténydolog, hogy többé az agitátoroknak nem lesz befolyásuk aromán népre, épugy, mint a többi agitátoroknak a magyarul nem tudó nemzetiségi népekre. T. képviselőház! Nem áll az, a mit Mocsáry t. képviselő ur felhozott, mert — hiába — nyelvében él a nemzet és az, a ki oda törekszik, hogy Magyarországon, Szent-István birodalmában, a különböző' nmazetiségek ne értsék a magyar állam hivatalos nyelvét, az az ember hazafiságának adóját le nem rója soha, az az ember oly bűnt követ el, melyet még az úristen sem bocsát meg, mert az azonos a hazaárulással. (Derültség.) T. képviselőház! Itt Fest vármegyében ismerek tekintélyes községeket, ismerem múltjukat, telepedésük történetét, a solti kerületben vannak azok a községek, a melyek még a múlt század közepe táján a magyar szót nem ismerték. De került oda egy lelkes, jóravaló földesúr, Patacsics Ádám az akkori kalocsai érsek személyében. 0 megjelent uradalmának egyes községeiben, kérdezte a birót, hogy hogy hívják, azzal válaszolt, hogy: „Nyeznam uherszki." Erre azt válaszolta az érsek, hogy hogyan lehetséges az, hogy Magyarország egy főpapjának •A jobbágyai ne bírják a magyar nyelvet. Elrendelte a főpap, hogy egy esztendő múlva tudjanak ám magyarul; mert ha nem tudnának, lássák a következéseit. Egy év múlva az érsek megjelent a többek közt nevezetesen Keczel községben ; ismét kérdezte az atyafit, a birót, hogy hogy hívják. Ismét azt mondta, hogy: „Nyeznám uherszki". Az éjsek erre egyszerűen minden óvoda és dajka és elemi tanító alkalmazása nélkül (Derültség) azt mondta: „Fiam, ez a föld, a melyen mi lakunk, ez a föld, mely nektek kenyeret ad, ez a föld, a mely hivatva van, hogy egykor halálotok után nyugalmat adjon kebelében, magyar föld. itt magyarul kell beszélni. Egy év múlva ide jövök és ha ez a nép nem fog beszélni magyarul, biró uram 12 mogyorófa pálczát fog kapni." (Élénk derültség.) Megtörtént, t. ház. Az érsek megtartotta igéretét és biró uram, mert nem beszélt magyarul, csakugyan megkapta a 12 mogyorófa-pálczát. Ebben a kerületben, a solti kerületben — tessék utána nézni a megyei archívumban, a ki utána néz, igazat fog nekem adni— a solti kerületnek a népe olyan magyar, a milyen a vásárhelyi és a debreczeni; és ha oda menne most Schuster képviselő ur és tótul beszélne, ugy elkergetnék, mint ha soha sem lett volna ott. (Derültség.) Itt Pestmegyében, t. ház, a katholicus községek igen szépen megmagyarosodtak. Itt van Sári község, itt van Hártyán, Kakues, Örkény, Tatár stb., hanem egy véghetetlen nagy szerencsétlenségre bukkantam. Engedelmet kérek, én vallásfelekezetet sérteni nem akarok; de talán az önkormányzatnak a fogalmából folyik, hogy épen csak az evangelicus községek nem akarnak magyarosodni, mert ott az öregek csökönyösen ragaszkodnak a tót szóhoz, ugy, hogy megtörtént velem is, t. képviselőház, korteskedési időben, (Derültség) hogy magyarul hirdettem az urnak az igéjét, a 48-as politikának a dogmáit és Pilis községben felszólalt egy atyafi, hogy „hát a tótokról mikor beszélek?" Persze én erre azt válaszoltam, hogy akkor, mikor Magyarországon magyar nem lesz és én sem fogok létezni; de eddig, a míg Magyarországon vagyunk, addig, míg ez magyar állam, itt semmiféle más nemzetiségről beszélni nem lehet. Én, t. képviselőház, örömmel fogadom el ezen törvényjavaslatot és ennek tárgyalás alatt levő czímét. Láthatja a vallás- és közoktatásügyi minister ur, milyen örvendetes dolog az, hogyha a kormány olyan javallatot tesz le a ház asztalára, a mely törvényjavaslatot még a szélső ellenzék is magáénak vall és kedvesen üdvözöl. Csak egy bánt és ez az, hogy a t. régi pártelnökünk elhagyta azt az álláspontot, a melyet magyar embernek élete árán sem szabad elhagynia és nem szabad, hogy olyan sajátszerű politikai velleitásoknak adjon kifejezést, a melyeket én a magam részéről, nincs a világnak az a vagyona, nincs az a lehetőség a föld kerekségén, hogy a t. ház szentélyében elmondani vállalkozzam. És, t. képviselőház, szólhatnék még a t. szász képviselő urakról is, de hát én ő velük nem foglalkozom; nem foglalkozom azért, mert igen helyesen fejezte ki a t. vallás- és közoktatásügyi minister ur, hogy az, a ki tagadja a magyar állameszme terjesztésére irányuló törekvés jogosultságát, lehetetlenné akarja tenni az óvoda létesítését és azt, hogy a magyar szót e hazában mindenki megértse, a nélkül, hogy kívánnák, hogy anyanyelvét elfelejtse, az az ember nem méltó arra, hogy vele foglalkozzunk. Ennyit akartam elmondani, mert ha el nem mondtam volna, nyugalmam, keblem békéje oda volna. (Derültség.) Elfogadom a törvényjavaslatot és kérem a t. kormányt, ép ugy, mint a hogy tette Tisza Kálmán ur ministerelnöksége idejében, hogy ott, a hol az országban a magyar