Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-443
448. orseágos ülés Január 28-ftn, pénteken. 1891. 309 állameszme ellenében bárki is fel meri emelni vétkes kezét, hatalmának minden súlyával hasson oda, hogy az ilyen ember az országot hagyja el; mert ha nem akar az ország közjoga szerint élni, annak itt helye nem lehet. Balogh Géza jegyző: Beöthy Ákos! Beöthy Ákos : T. ház ! Méltóztassék nekem megengedni, hogy igen röviden Mocsáry Lajos t. képviselőtársam szavaira válaszoljak, (Halljuk! Halljuk!) főleg azért, mert az ő szavai ellenem oly jogosulatlan vádat tartalmaznak, a melyet magamon száradni nem engedhetek. Én azt mondtam múlt alkalommal, hogy a t. képviselő ur nem áll a magyar államiság álláspontján. Erre ő azt mondta nekem, hogy mutassak beszédében csak egy passust, melyből az következik, hogy ő a magyar államiságot megtagadta volna. Én_ előadásomban a kérdést máskép formuláztam. Én • zf mondtam, hogy azok a eonsequentiák, melyek a t. képviselő ur álláspontjából folynak, tulajdonkép nem a magyar államiság consequcntiái, azok egy más praemissára vezetnek vissza (ügy van! Ugy van! balfelől) s akkor ő ezeket a praemi^ákat proclamálja itten nyiitan és szabadon. Én tehát, t. ház, a saját magam felfogása szerint minősítettem az ő politikai álláspontját, (Helyeslés balfelöl) a mire nekem jogom van. De hogy ebben, t. ház, menynyire igazam van, azt bátor leszek két érvvel támogatni. Az egyik, mondjuk, tárgyilagos, a másik személyes természetű érv. Első sorban eonstatálni kívánom, t. ház, hogy ez a törvényjavaslat egyáltalán nincs ellentétben az 1868 : XLIV. t.-czikkel. Ennek a praeambuluma igy szól: „Minthogy Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja; minthogy továbbá ezen egyenjogúság egyedül az országban divatozó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve is csak annyiban eshetik külön szabályok alá, a mennyiben ezt az ország egysége, a kormányzat és közigazgatás gyakorlati lehetősége s az igazság pontos kiszolgáltatása szükségessé teszik; a honpolgárok teljes egyenjogúsága minden egyéb -viszonyokat illetőleg épségben maradván, a különféle nyelvek hivatalos használatára a következő szabályok fognak zsinórmértékül szolgálni." Kérdem, t. ház, mi közük van a kisdedóvodáknak a nyelvek hivatalos használatához? (Élénk helyeslés.) Mennyiben sértheti ez a nemzetiségeknek törvény által biztosított egyenjogúságát ? (Ugy van / Ugy van!) Azt mondtam múltkori beszédemben, hogy a nemzetiségek, midőn követeléseket támasztanak, azokat mindig bizonyos abstract természetjogi elvekre fektetik. Nemzetiségi egyenjogúság. Törvény előtti egyenjogúságról itt nem lehet szó: mert hiszen az megvan, csakis politikai egyenjogúságról lehet szó, de az a politikai egyenjogúság hatalmiegyenjogúság. Quisquistantum juris, quantum potestatis habét. Ez azt teszi, hogy minden nemzetiségnek ezen országban politikailag egyenlő hatalma legyen a magyaréval; ez a nemzetiségek polgári egyenjogúságának consequentiája. Ez pedig a parlamentarizmusnak, az egységes államnak tagadása és csak ugy lehetséges, ha a nemzetiségeket ferrit orialiter eonstituáljuk és biztosítjuk; mert csak akkor adhatjuk meg nekik a politikai egyenlő hatalmat. így volt ez Erdélyben 1848-ban. Ott megvolta nemzeteknek politikai egyenjogúsága, de nem volt parlamentáris kormány és parlamentaris alkotmány; az feudális alkotmány volt. így van Svájczban ; de ez nem egységes állam, nem is állam, ÍIZ confoederatio, Eidgenossensehaft. így volt ez 1648 után Németországban, minek következtében Németország minden külföldi hódítónak zsákmányává lett mindaddig, inig Bismarck lángesze és vaskeze azt nem egységesítette. Ez volt azon indok, a miért azt mondtam, hogy mindezen állapotokat a magyar állam egysége szempontjából megtűrni nem lehet. (Zajos általános helyeslés.) Ez a tárgyilagos argumentum, Áttérek már most a személyes argumentumra. (Halljuk! HaHjuk!) Nézze meg t. képviselőtársam, hogy kik támogatják őt törekvéseiben. (Általános élénk helyeslés.) Támogatják a Romána inidenta tagjai, a kik Magyarországot fel akarják darabolni. (Általános zajos helyeslés.) Nem kételkedem t. képviselőtársam hazafiságában és jóhiszeműségében; de bátorkodom őt figyelmeztetni arra, hogy jóhiszemüleg jártak el a múlt században a lengyel patrióták is, a kik fenn akarták tartani a liberuin vétót, a melyet a, szabadság eszményének neveztek, még pedig fenn akarták tartani ugy, hogy őket ezen törekvésükben Oroszország támogatta. Nem vették figyelembe, hogy oly politikai irányzat, a melyet az ország esküdt ellenségei támogatnak, az ország romlására vezet. (Zajos általános helyeslés.) Merem állítani, t. ház, hogy ha mi itt azt az irányzatot meghonosítjuk, a melyet a túlzó nemzetiségek kivannak, ez is Magyarország romlására fog vezetni. (Élénk helyeslés.) Annál, a mit mondtam és tettem, támaszkodtam a történet tanúságaira. A történet az élet mestere. Azok felett a politikusok felett és azok felett a nemzetek felett, a kik és a melyek nem merítenek a történetből tanulságot, a világtörténet eseményei napirendre térnek. (Élénk helyeslés.) És azért, mert én azt nem akarom, az ily törekvésekkel szemben, a melyeket a t. képviselő ur
