Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-443

443. "orszígos illés j'cacár SS-An, pénteken. 1891. 307 Mocsáry Lajos: Méltóztassék megengedni, t. képviselőtársam, mindezek puszta állítások, melyekben, nézetem szerint, nem volt egy szemernyi érv és bizonyítás, egy szemernyi igazság sem. Idézzen nekem a t. képviselőtársam egyetlen egy szót, melyet a házban mondottam, vagy egyetlen egy sort azokból, melyeket számos alkalommal irfam, melyben megtagadtam volna ezen állam magyarságát, melyben késznek nyilatkoztam volna darabokra törni ezen állam egységét, a melyben legkisebb concessiót tettem volna abban az irányban, hogy ezen országban nemzetiségek szerinti külön territoriális alakulások történjenek s én akkor elvállalom mindazon támadást, gyanúsítást, mind;izon rágalmat, rae lyek azért, mert nézetemnek nyíltan, őszintén kifejezést adtam, rám halmoztattak. Az én programmon a nemzetiségi kérdésben semmi egyéb, mint az 1868 ik évi nemzetiségi törvény, betűjében és szellemében becsületesen végrehajtva. Ha ezen törvénynek az értelme, tartalma annyi, mint a magyar államiság negatiója, mint a magyar nemzet egészségének darabokra törése, akkor készek voltak darabokra törni az állam egységét azon hazafiak, a kik e törvénynek alkotásánál ott voltak és azoknak élén Deák Ferencz. Csatár Zsigmond: A hibát helyre kell hozni! Mocsáry Lajos: A mi akkor igaz volt, az igaz ma is; mert Magyarország körülményei, nemzetközi viszonyai 22 év óta egyáltalában nem változtak (Egy hang balfelől: 22 évi tapasztalás!) s az sem, a mit akkor az országgyűlés, a mit akkor Deák Feremz elfogadott. Meglehet, hogy sokaknak véleménye, hogy az idők változtak, hogy a tapasztalatok olyanok, bogy változtatni kell a törvényen; de méltóztassanak megengedni, hogy annyi mégis áll talán, hogy ugyanazt fentartani, azon nézeten lenni, legalább is nem hazaárulás. ( De Beöthy Ákos t. képviselő ur valószínűleg azt tartja, hogy bármit mondott Deák Ferencz és a többiek, az ő nézete szerint ezen törvénynek gyakorlati eonsequentiája mégis a magyar államiság darabokra tűrésére fogna ve zetni, ha ezen törvény valósággal pontosan végrehajtatik. De hát épen ez az, a mit be kellene bizonyítani, be kell bizonyítani különösen magának a képviselő urnak ; mert a nélkül, hogy be volna bizonyítva, hogy ez a törvény valóban odavezet, a hová ő mondta, az ő állítása nem egyéb puszta állításnál, nem jelent egyebet, mint azt, hogy ő a maga részéről nem éri be az állami, a nemzeti egység azon mértékével, mely a törvény keretei közt lehetséges, hogy ő egy egészen másnemű állam- és nemzetegységet követel. Ámde az a másnemű nemzeti egység, a mely a teljes nyelv egységben áll, a mi viszonyaink közt kivihetetlen: kivihetetlen először a más nemzetiségűek nagy tömege és másodszor azoknak oly erősen kifejlődött nemzetiségi individualitásuk miatt, melynél fogva absorbeáltatásuk-, beolvasztásukról szó sem lehet; nem egyéb, mint egy utópia, utópiák kergetése vei pedig csakis azt eszközölhetjük, hogy lehetetlenné teszszük az államegységnek azt a formáját, a mely nálunk egyedül lehetséges. Ezen egyedüli mód pedig abban áll, hogy bánjunk akkép a nemzetiségekkel, hogy teljesen meg legyenek nyugtitva arról, hogy nem szükséges itt senkinek az államegység megbontására törekedni, mert itt minden nemzetiségnek léte, saját nyelve, geniusa, eulturája szerint biztosítva van. Azt hiszem, hogy a nemzetiségek ezen meggyőződésre való hozatalára lehet legbiztosabban fektetni Magyarország jövendőjét, Magyarország államiságának con^olidatióját. Ezért óhajtanám én azt, hogy ezen az írton törekedjünk Magyarországon a lehető állami egységet előállítani; ezért perhorreseálom azt a politikát, mely az osztrák sas szárnyainak árnyékában népnevelők, óvók és dajkák által akar megmagyarosítani e hazában minden más nemzetiséget. Midőn ezeket röviden elmondani bátor voltam, a szőnyegen levő czímre nézve kijelentem, hogy azt, valamint az egész törvényjavaslatot a tárgyalás alapjául nem fogadom el. Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. Csatár Zsigmond: Kérem alássan! T. képviselőház! Fölöttébb sajnálom, hogy a vitában nem vehettem részt, noha már akkor kívántam volna pár pillanatra a t. ház becses figyelmét igénybe venni. És miután a vita befejeztetett mire ma ide érkeztem, ha az előttem szólott Mocsáry képviselő ur fel nem szólal, én bizonyára hallgattam volna; igy azonban egy pár tévedését kell, hogy czáfolatra méltassam, nehogy azt higyje valaki, hogy a hallgatással beismerjük, hogy ő igazat beszél. (Derül'ség) T. ház! Én laktam román vidéken, ismerem a magyarországi németek által lakott különböző megyékben a viszonyokat és elmondhatom a t. háznak, hogy abban a városban is, melyet én vagyok szerenesés e helyen képviselni, vannak román polgárok, a kik odaadó lélekkel, igaz érzülettel és tántoríthatatlan hűséggel ragaszkodnak a magyar állameszméhez, Magyarország egységéhez és ennek egyik kitűnő jele az is, hogy azok a román polgárok, mert igen szépen zeng ajkukon a magyar szó, mert ugy beszélnek magyarul, miként mi, az ottani egy pár dákorománnak az agitatiójára nem adnak semmit, hanem azt mondják: 1848-ban lett a föld sza:iö*