Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-443

306 MS. országos ülés Január 28»ÉII, pénteken. 1891. haza minden ajkú lakosára kívánjuk hasznosí­tani. (Helyeslés) Mert a magyar nyelv megtanu­lása által lehető lesz idegen ajkú honfitársaink­nak is velünk közvetlen érintkezni és módot nyújtani arra, hogy a közös hazaszeretetből a testvéri szeretet is kifejlődjék. És a midőn erre nekik módot nyújtunk, az is fő törekvésünk, hogy azon nemzeti cultúrát, melynek fejlesztését minden módon óhajtjuk, rájuk is kitérjeszszük. (Helyeslés.) Felfogásom szerint ez reasummálása azon eszmeiránynak, melyet Magyarország a magyar­nyelv elterjesztésénél kifejt, (Ugy van! jobb felöl.) Örömmel constatálhatoni, t. ház, hogy, mi­dőn e magasztos nemzeti és hazai culturára irányzott törekvésről volt szó e törvényjavaslat tárgyalásánál, a pártok azon különbsége, mely e teremben oly sokszor igen éles összeütközé­seket okozott, e kérdésnél elnémult. Egyhangú­lag fejezte ki minden párt a törvényjavaslathoz és a törvényjavaslatban lefektetett elvek létesí­téséhez való hozzájárulását. És igy, t. ház, midőn a pártoknak ez egy­Öntelü nyilatkozata folytán magam részéről ezen törvényjavaslatot általánosságban már megszava­zottnak látom, engedje meg a t. ház, hogy azon óhajtásom nyilvánításával zárjam be sza­vaimat: miként engedje a gondviselés, hogy azon magasztos remények, melyeket e javaslat­hoz mindnyájan fűzünk, a haza javára minden irányban beteljesüljenek. (Általános élénk he­lyeslés.) Elnök: T. ház! A tanácskozást befejezett­nek nyilvánítom. (Élénk helyeslés) Következik a szavazás. (Halljuk ! Halljuk!) Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a szőnyegen levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak fel állani. (Megtörténik.) A ház többsége a törvényjavaslatot általá­nosságban a részletes tárgyalás alapjául elfo­gadja. Következnék most a részletes tárgyalás, azonban az ülést 15 perezre fel raggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfog­lalni, az ülést folytatjuk. Befejeztetvén az álta­lános tárgyalás, következik a törvényjavaslat részletes tárgyalása. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét). Balogh Géza jegyző: Mocsáry Lajos! Mocsáry Lajos: T. képviselőház! Távol áll tőlem, hogy a törvényjavaslat részletes tár­gyalását arra használjam fel, hogy az általam megpendített kérdésben folytassam a csatározást. Fajdalom, tapasztalom, mily kevés türelemmel fogadja a t. ház bizonyos kérdéseknek bármily tárgyilagos fejtegetését, ellenben mily lelkes és mondhatom, tüntető fogadtatásban részesül az én fejtegetéseimnek nem is ezáfolata, hanem azoknak egyszerű és személyes éllel fűszerezett vissza­utasítása. De tapasztalva különösen azt, hogy Magyarország nagyérdemű cultusministerének a nemzetnek egyik legfontosabb kérdésében, a nemzetiségi kérdésben más mondani valója nincs, minthogy megnevezzen két képviselőt és azt mondja, hogy ő ezekkel soha egyetérteni nem fog, (Általános élénk helyeslés) ezeket tapasztalva kénytelen vagyok meggyőződni a felől, hogy a t. ház ez idő szerint egyáltalában nincs abban a hangulatban, hogy itt a nemzetiségi kérdést tárgyalni lehessen. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Mielőtt a szőnyegen levő tárgyról, a tör­vényjavaslat czíméről nyilatkoznám, méltóztassék mégis megengedni, hogy néhány rövid észre­vételt tegyek azon erős apostrophálásra, melyet az ált dános vita folyamán Beöthy Ákos t. kép­viselőtársam hozzám intézett. Személyes kérdés­ben szólaltam volna fel, de azon véleményben voltam, hogy lehetséges, mikép részesülök több hasonló támadásban és igy egyszerre válaszol­hatok mindazokra; mert nem akartam a t. ház türelmét ismételten igénybe venni. De ha már felszólaltam, méltóztassék megengedni, hogy néhány rövid észrevételt tegyek azon érdekes beszédre, melyet tegnap Berzeviczy Albert t. képviselő ur tartott. Ezen beszéd lényegesen különbözik a többitől, a mennyiben a nyelv­kérdésének tüzetes tárgyalásába bocsátkozik. Megvallom, nagy megelégedéssel hallgattam ezen fejtegéléseket. Ha egy oly nagy tehetségű férfiú, mint ő, nem képes egyebet felhozni az én néze­teim ellen, mint egy banalitást, hogy t. i. nem tanácsos fejtegetni ezen dolgot, mert meghallják a külföldön is; ha nem képes egyebet felhozni, mint egy szójátékot, midőn azt mondta, hogy ha a nemzetiségek testvérekül akarnak tekintetni, ne szabadkozzanak attól, hogy megtanulják a magyar nyelvet, mert különben meg sem érthetik tesvéreiket: megvallom, megnyugvással hallgat­tam a t. képviselő ur szájából ezen szavakat, mert még sem lehet talán épen annyira helytelen, a mit én vallok és állítok, ha azok ellenében másnemű érveket felhozni nem lehet. A mi már most Beöthy Ákos t. képviselő ur szavait illeti, ő azt mondta: „Képviselőtársam álláspontja" — az én álláspontom t. i. — „nem a magyar állam álláspontja. Az a magyar államiság negatiója. A mit a képviselő ur akar, az a gya­korlat consequentiäiban a nemzetiségek territoriá­lis és politikai alakulása, a magyar nemzet egységének darabokra törése". (Igaz! Ugy van!) Csatár Zsigmond: Azt nem engedjük meg!

Next

/
Thumbnails
Contents