Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-443

443. országos ttlés jannár 28-án, pénteken. 1891. 295 javaslathoz egy oly szempontból akarok hozzászólani, a mely itt még szóba nem került t. i. tisztán tapasztalati szempontból akarom a törvényjavaslatot megvilágítani. (Sálijaik! Halljuk!) Ugy hiszem, sokan vagyunk itt e házban, a kik a törvényjavaslatról nemcsak elméleti szempontból tudnak beszélni, hanem a kik a kisdedóvási íntézménynyel gyakorlatilag is foglalkoztak, vagyis maguk is alkottak kisdeclóvodákat vagy legalább közreműködtek ily intézmény létesítésénél, s vannak sokan, a kik a kisdedóvás hatásáról személyesen szereztek maguknak tapasztalatokat s meggyőződést. Én is azok közé tartozom, a kik e téren gyakorlati tapasztalatokat szereztek 8 ezekből kiindulva, kérdezem mindazoktól a kik a törvényjavaslat egyes intézkedéseivel szemben ellenészrevételeiknek és aggályaiknak adtak kifejezést: vájjon ők is szereztek-e maguknak ily tapasztalatokat és ismereteket és ily alapon hozták-e fel azon aggályokat, melyeket a törvényjavaslattal szemben itt a törvényhozás termében hangoztattak? Hiszen a kisdedóvási intézetek Magyar-országon nem ismeretlenek. A közoktatási, bizottság előterjesztésében rá van mutatva arra, hogy Magyarországon immár 730 ilyen intézet létezik és ezen kisdedóvó- és hasonló intézetek nem olyanok, melyek újabb időben keletkeztek, hanem olyanok, melyekről már több évtizedes praxist tudunk felmutatni. Van-e eset arra, hogy ezen több évtizeden át működő intézetek ellen akár vallási, akár nemzetiségi, akár pedig egészségügyi szempontból — mert különösen ezen szempontok azok, melyek a házban szóba kerültek — tétettek volna kifogások? Azok, kik ezen intézeteket megfigyelték és azokkal foglalkoztak, ilyen aggályokra, támadásokra nem akadtak. Én legalább részemről ilyen ellenvetéseket, ilyen hibákat, a mikkel a törvényjavaslat a priori megtámadtatik, ezen intézetekről nem hallottam soha. A kisdedóvó intézménynek ügye Magyarországon már körülbelül 50 év óta acut és égető szükségnek megfelelő népesedési tan- és közegészségügynek ismertetett fel. A t. képviselőház és annak sok tagja előtt talán ismeretlen az, hogy már 1839-ben itt Budapesten a Bohus család által egy a családnál működő jeles férfiúnak, Varga Péternek hívták azt az érdemdús férfiút, kezdeményezésére alapíttatott meg az első kisdedóvó-intézet. Én is ennek voltam növendéke 1839-ben. Hálásan emlékezem vissza ezen intézet jótékony hatására; hálásan azért, mert eszembe jut, hogy játszva tanultuk ott mi növendékek a magyar nyelvet, a legelső elemi ismereteket; aztán mentünk át, az akkori tanrendszer szerint, a piaristák normális iskolájába és itt már nem mint kezdők, hanem mint kis olvasók — ez ] volt tudniillik az első normális iskolában az előléptetés — ésigy folytattuk tanulmányainkat. így tehát részint a szülői házban, de főleg e kisdedóvó-intézetben nyertük az elemi ismeretek főbb vonalait, kellő sikerrel, egészségünk teljes megóvása mellett. Tolna megyében már 1843-ban következő munkát irt Vargha István: „Terv a kisdedóvó intézetek terjesztése iránt a két magyar hazában." Körülbelül tehát 50 éve annak, hogy itt Magyarországon egy jeles, a közügyek körül fáradozó férfiú részéről tétetett az első lépés a kisdedóvódák létesítésére és Tolna megye fölkarolta ez ügyet, egy előterjesztésben pedig képviselői számára, kik az országgyűlésre mentek. ; 1000 példányban kinyomatni határozta ezen : munkát, a mely kezemben van és óhajtotta azt, hogy e kisdedóvodák létesítésének eszméje nagyobb elterjedést nyerjen az országban. E jeles férfiú ezen kis munka 56. lapján a kisdedóvás ügyét akkor is már közügynek jellemezte. Ha csak egynehány szót olvasok is belőle, meggyőződhetik a t. képviselőház arról, mily mélyen fogta fel már 50 év előtt a haza a kisdedóvás ügyének nagy és félreismerhetetlen jelentőségét, annak páratlan fontosságát. Azt mondja ugyanis: „Mint ilyen, bizonyosan nem fogja elkerülni figyelmét a nem sokára kezdődő országgyűlésen a haza nemtőinek, kik a szokás, idő és előítéletek elemeivel a közügyek fövényében erős lélekkel küzdenek, mint üdvös alapja az : alkotandó üdvös törvények szentségének, mint tápláló anyateje a nemzetiségnek, mint hatalmas emeltyűje a közhasznú intézkedéseknek, mint teremtője a közérdeknek.* Tehát 50 év előtt, t. ház, szükségességét látták már ez iigygyel foglalkozó hazafiak, hogy mint Vargha István, ki csakugyan jeles férfiú és buzgó hazafi volt, indítványozta, hogy kisdedóvódák állíttassanak fel ez országban, mint ! közintézetek az ország költségén. Magyarország ezen initiativa után nem maradt tétlen. Mert ! valljuk be őszintén, hogy Magyarország, mint j pénztőkében szegény ország, ma is és akkor I még inkább az volt, ennek daczára elég áldozat! készség találkozott az országban arra, hogy i ilyen intézetek állittassutak fel, részint közsé; gek részéről, részint egyes magánosok, részint egyesületek által, És igy, ha azt mondom, hogy 730 ilyen intézettel bőyelkedik az ország, ez nem sok ugyan, de elég annak bizonyságára, hogy ilyen intézménynek szükségét belátta a társadalom. Én nem tartok attól, hogy a törvényjavaslatban lefektetett egyes intézkedések bizonyos kártékony hatást fognak szülni, nevezetesen nemzetiségi tekintetben ; hogy e nemzetiségek félnek attól, hogy a gyermekek már jókor zsenge korukban megtanulván a magyar nyelvet, talán