Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-443

296 448. országos ülés janiiAr 23-án, pénteken. 1891. az egész nemzetiségi érdek csorbát fogna szenvedni. Hiszen hogyha találkoznék iít a házban csak egy képviselőtársunk is, a ki perhorrescálná azt a törekvést, hogy minden ember itt Ü hazában megtanulja a magyar nyelvet, akkor csakugyan attól kellene tartani, hogy itt az országban létrejöhet olyan áramlat, a mely a magyar hiza nagy eszméje ellen is óhajtana eszközöket és tényezőket létesíteni, a mit —• mint mondám — feltenni nem is lehet. (Helyeslés.) A törvényjavaslat bölcsen azt constatálja, hogy a kisdedóvodák vezetése oly erőre bizassék, a mely erő eddig kevésbé volt ezen czélra bevonva. T. i. intézkedik arról, hogy azoknak is bizonyos, sőt döntő és elhatározó hatáskör biztosittassék. Én a törvényjavaslat egyik és fő áldásteljes irányzatának tartom azt, hogy ezen erőket kivánja a törvényjavaslat bevonni épen a a kisdedóvás ügyének előmozdítására, gondozására és fejlesztésére, a mely erőknek bőségében vagyunk ez országban; csakhogy eddig alkal mat nem találtak a tevékenységre. Hány anya van, a ki saját családjában nem élvezi az örömet arra, hogy saját maga gyermekét ápolhassa és gondozhassa és ez igenis odaadással fogja mint őrangyal az óvodák ügyét felkarolni és az ily intézet érdekeit előmozdítani. Hogy a kisdedóvodában a gyermekek zsenge korukban bizonyos önállóságot, bizonyos bátorságot nyernek ; hogy az olyan gyermekek, a kik más gyermekkel érintkezésbejönnek, bizonyos közlékenység tekintetben is egy bizonyos routinet nyernek, az kétséget nem szenved. A tanügy terén tapasztalt férfiak tudják azt, hogy mi különbség van azon nevelés közt, a mely odahaza a családban történik csak és a közt, mely nyilvánosan a tanintézetekben eszközöltetik. (Ugy van! jőbbfelől.) A nyilvános intézetekből kikerült egyének látköre sokkal szélesebb, mint a zárt körben nevelteké s Ők ezt a szélesebb látkört egyrészt már a kisdedóvókban nyerték el s ez teszi alapját egész előmenetelüknek a népiskolában, a polgári, sőt a középiskolában in. (Ugy van! Helyeslés a jobboldalon) De, t. képviselőház, a gyakorlatból beszélve, többször tapasztaltam azt is, hogy a felekezeti kérdés, melyet itten több oldalról hangoztattak, egyáltalán nem olyan, a melynek alapján a törvényjavaslat bármi tekintetben is módosítandó volna. Megengedem, hogy azon gyermekek, a kik ilyen kisdedóvodákban az első oktatást élvezik, elsajátítják az itt eontemplált fohäszimákat. Én tapasztaltam, hogy voltak ilyen felekezeti kisdedóvodákban különböző vallású gyermekek: izraeliták, evangelicusok stb., megtanulták a katholicus felekezeti kisdedóvókban az imádságokat, a nélkül, hogy ennek bármi kártékony befolyása lett volna. Mert az ily gyermekek felnővén és saját felekezetük iskolájába járván, megtanulják az ő saját felekezetük imádságait és felnőtt korukban az ő vallásfelekezetüket hiven követik. Én tehát azt az aggodalmat, mely itt e részben több oldalról felhangzott, mint alap nélkülit el nem fogadhatom. (Helyeslés jőbbfelől.) De kérdem, t. ház: fslteheti-e valaki, hogy az igen t. minister ur e törvényjavaslattal s azon intézkedésekkel, a melyek ebben le vannak fektetve, a társadalmi életben — mert elvégre is itt a társadalmi életnek egy főtényezőjéről, t. i. a gyermek nevelésről van szó — valamit rontani akarna? Vagy nem akarja-e ő, az ő felfogása és azok felfogása szerint, a kik a törvényjavaslat létrehozásánál közreműködnek, a legtökéletesebbet megalkotni? Hiszen itt e törvényjavaslatban, ettől a közoktatásügyi érdektői eltekintve, még a népesedési ügy is, mint fontos tényezője a társadalomnak, megtalálja a maga elintézését is. Nem titok, hogy mily nagy a halandóság itt Magyarországon a gyermekek közt. A magyar népben meg van a procreatio ereje; de nincsenek meg azok a tényezők, melyek szükségesek arra, hogy a procreatio után az-életre kelt egyének életben is tartassanak meg és hogy azok egészsége helyes fentartására a szükséges intézkedések egész terjedelmükben megtétessenek. Én még azon nézet által is vezéreltetem magamat, hogy a kisdedóvó intézménynek létesítésével a társadalom egy más humanist'cus irányzat felé még inkább fogja működő erejét irányozni. Értem, hogy a társadalom, meggyőződvén arról, hogy azon intézmény, a mely a kisdedóvodákkal szoros, közvetlen kapcsolatban van, értem a bölcsődei intézményt, hogy a társadalom ezt az intézményt fel fogja melegen karolni és a hol szükségét fogja látni annak, ott az egyes községek bölcsődeket fognak felállítani, hogy azután a bölcsődékben megmentett gyermekek azonnal mehessenek be és tartassanak fenn a kisdedóvodák számára is. Én ebben egy tényezőt látok, mely tényező szintén rendki vüli nagy horderejű népesedési viszonyaink előmozdítására nézve. (Ugy van! jőbbfelől.) Hiszen miből áll az állam ? Terület és népből ? A midőn Magyarországnak oly szerenesés területe van és az égalji viszonyok oly kedvezők, hogy Magyarország sokkal több népet tudna eltartani, mint a mennyi Magyarországon van ; midőn visszatekintve az utolsó 40 évi időre, közgazdasági, culturai és minden tekintetben előmenetelt tapasztalunk, de hasonló előmenetelt a népesedési ügy, a halandóság apasztása tekintetében nem üdvözölhetünk ez országban, mint a minő léteznék, ha Varga Istvánnak kezdeményezésére már 50 évvel ezelőtt hozzáláttunk volna: akkor Magyar-